Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-együttes

Az országgyűlés felsőházának és képviselőházi vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Fő­méltóságú Kormányzó Űr! Igen t. Ország-gyű­lés! Felhívom az újonnan megválasztott ko­ronaőr urakat a hivatalos eskü letételére és felkérem a nagyméltóságú igazságügyminisz­ter urat az eskü szövegének felolvasására. Lázár Andor igazságügyminíszter (felol­vassa az eskü szövegét; báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor koronaörök leteszik az esküt. — Élénk éljenzés.). Almásy László elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Fő­méltóságú Kormányzó Ür! Igen t. Országgyű­lés! Ezennel ünnepélyesen megállapítom, hogy a megválasztott koronaőrök, báró Perényi Zsigmond és gróf Teleki Tibor a koronaőri es­küt Ö főméltóságának, Magyarország Kor­mányzójának kezébe az Országgyűlés színe előtt letették. (Elénk éljenzés.) Almásy László elnök: Az eskütétel meg­történvén, az ülést elnöktársammal egyetértő­leg öt percre felfüggesztem. (Élénk felkiáltá­sok: Éljen a Kormányzót) {Szünet után.) Almásy László elnök: T. Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak meg­engedni, hogy az újonnan megválasztott ko­ronaőrök nevében báró Perényi Zsigmond ko­ronaőr, aki az ősi szokásnak megfelelően szót kért, nyilatkozhassak. (Halljuk! Halljuk!) Báró Perényi Zsigmond koronaőr: Nagy­méltóságú Elnök Urak! Mélyen t. Országgyű­lés! (Halljuk! Halljuk!) Mély hódolattal kö­szönöm koronaőrtársam és a magam nevében Ö főméltóságának, a Kormányzó Urnák legma­gasabb elhatározását, hogy bennünket a ko­ronaőri méltóságra jelölni méltóztatott. És há­lásan köszönjük az Országgyűlés egybegyűlt mindkét Házának azt a kitüntetést, hogy ben­nünket megválasztani méltóztattak. Napjaink­ban a Korona őrzése nem olyan nagyfontos­ságú tény, mint hajdan volt, amikor ellenséges hadak járása idején elődeink várakban őrizték és védelmezték. De mi még sem tartjuk a Ko­rona üizését pusztán formalitásnak, dísznek, pttieiy kötelezettséget nem jelent. Mi őrizni és ápolni akarjuk azokat a megszentelt nemes hagyományokat, amelyek a Szent Koronához fűződnek, (Helyeslés.) a nemzeti egység és összetartozás nagyszerű gondolatát. Már az Árpádok alatt a királyi hatalom­nak legfőbb kelléke a Szent Korona volt és csak azt tekintették törvényes királynak, aki evvel a Koronával koronáztatott meg. Ebből önként keletkezett az a sajátos magyar köz­jogi felfogás, hogy a Szent Korona volt az uralkodásnak, a legfőbb hatalomnak és jog­nak, az ország egész területe birtokának igazi forrása és szimbóluma (Ügy van! Ügy van!) és az egész adományos nemesség tagja volt a Szent Koronának. Ez képezte folyvást az egész testét: totum corpus sacrae coronae. Most, a mi időnkben minden magyar ember egyformán tagja a Koronának, (Ügy van! Ügy van!) származás, vagyon- és felekezet­különbség nélkül egyforma jogokkal. (Úgy van! Ügy van!) Csak a 'kötelezettségekben le­Hitelesitih: Végh Endre s\ h. felsőházi naplóhitelesítő-bizottsági tag. xk együttes ülése 1933. július Í2-én, szerdán. 627 bet köztünk különbség, (Ügy van! Ügy van!) mert azoktól, akik erősebbek és gazdagabbak, többet kívánunk. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Országgyűlés! A magyar törté­nelem századain át mély vallási kegyelet kör­nyezte a Szient Koronát, keresiztény legendák és krónikák hirdették és a hívők erős bittel hitték, hogy a Korona az egyház apostoli feje által csodás módon isteni , sugallatból és an­gyali közbenjárással adományoztatott. Ma is szentnek basszuk a Koronát. Törpe nép, amely nemes eszményekre nem tekint fel tisztelettel, amely múltját semmibe veszi (Ügy van! Ügy van!) és így önmagát, a maga faját alacso­nyítja le. (Ügy van! Ügy van!) De boldog nemzet az és csak annak a nemzetnek van jö­vője, amely a múlt hagyományait és eszmé­nyeit a sors viharai között is megőrzi. (Ügy van! Ügy van!) Mert a múlt az a szilárd alap, amelyre építeni lehet és az eszmények hevíte­nek munkára, küzdelemre és áldozatra. A Szent Korona egyetértést, közösséget, békessé­get hirdet a magyarok között. Es ha majd eljön az idő, alkotmányunk szellemében külső befolyás és kényszer nélkül, párt- és magán­érdek félretolásával az egyetemes nemzet lesz hivatva megvalósítani a Szent Koronának történelmi hivatását. (Élénk éljenzés.) Mélyen t. Országgyűlés! A mai napon az országgyűlés mindkét háza ünnepi díszt öl­tött, ez a dísz a Szent Korona iránti mély tisz­teletet jelenti, de nem jelent örömöt és ünne­pet. Régen volt örömünnepe a magyarnak, ma sincs ünnepünk, (Ügy van! Ügy van!) mert szenvedés és fájdalom járja át ezt az orszá­got. De mi mégsem csüggedtünk, mert bízunk az igazságos Istenben (Ügy van! Ügy van!) és tudjuk és hisszük, hogy a fájdalom ková­csol erős lelkeket ós nagy cselekedeteket. És ha majd az erős lelkekből új magyar élet tá­mad, akkor mindaz, ami ma imádság, vágy és akarat, meg fog valósulni és kivirul me­gint régi fényében Szent István koronájának boldog és dicső országa. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Almásy László elnök: T. Országgyűlés! A most megválasztott koronaőrök ünnepélyes be­iktatása ma délután 12 óra 45 perckor fog a királyi várpalotában megtörténni. Felkérem az országgyűlésileg egybegyűlt felsőházi tagokat és képviselőket, hogy erre az ünnepségre testületileg felvonulni méltóztas­sanak. Az együttes ülésnek most már egyéb teendője nincs, mint a jegyzőkönyv hátralevő részének a hitelesítése. Felkérem gróf Bethlen Pál felsőházi jegyző urat, hogy a jegyzőkönyv vonatkozó részét felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a jegyzőkönyvnek még nem hitelesített részét). Almásy László elnök: Van-e valakinek ész­revétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Ha nincs, úgy azt hitelesí­tettnek jelentem ki és az országgyűlésileg egybegyűlt felsőházi tagok és képviselők együttes ülését bezárom. (Az ülés végződik délelőtt 11 óra 35 percVcor.) Nánássy Andor s. h. képviselőházi naplóMráló-bizottsági tag. 71*

Next

/
Oldalképek
Tartalom