Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

220 Az országgyűlés képviselőházának egész magyar népre nézve sem közömbös Ausztria sorsa. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Hol a kormánypárt? így néznek ki az éjszakai ülések!) EiuÖk: Dinnyés képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Kálmán István: Hagyják a szónokot szóhozjutni! — Dinnyés Lajos: Kongó padsorok!) Dinnyés képviselő urat rendreutasítom! (Büchler József: Az a minimum, hogy a kormánypárt itt legyen, na éjszakai üléseket rendez! — Zaj.) Csendet kérek! (Büchler József: Szervezkednek! — Dinien Ödön: Az élharcosok nincsenek itt!) Fábián Béla: Meg kell állapítanunk, hogy az igen t. kormány legutóbbi nyilatkozataiban büszkén hivatkozott arra... (Büchler József UJkbcszól.) Elnök: Büchler képviselő urat rendreutasítom! Fábián Béla: ... hogy hivatalbalépése óta bizonyos kül- és belpolitikai eredményeket ért el. Ezzel szemben meg kell állapítanom a t. kormány jelenlegi helyzetére vonatkozólag; hogy az ország külpolitikailag soha vigasztalanabb helyzetben nem volt, mint amilyen vigasztalan helyzetben ma van. Néhány hónappal ezelőtt a kormány büszkén hivatkozott arra, hogy a revízió kérdését előbbre vitte. Meg kell állapítanunk azt, hogy a t. kormány által boldogan üdvözölt négyhatalmi paktum a revízió ügyét nemcsak hogy nem vitte előre, hainem Európa helyzetéit tíz esztendőre megfagyasztötta, mert hiszen a négyhatalmi paktum lényege legalább is a mi tudomásunk szerint és az újságolvasó közönség tudomása szerint abban áll, hogy. Európának tíz esztendőre biztosította a békét és a nyugalmat anélkül, hogy az eddigi szituáció megváltoztatására bármiféle lépést láthatnánk. Ilyen körülmények között nem tudom megmondani, hogy mi a helyzeti Az-e, amire a t. miniszterelnök úr felszólalásaiban olyan büszkén hivatkozott, hogy igenis, a revízió kérdését sikerült az európai élet tapétájára hozná vagy pedig az-e, amint az összes európai lapokban olvasunk, hogy a négyhatalmi paktum tíz esztendőre biztosította az európai békét. Mert ha a négyhatalmi paktum biztosította tíz esztendőre Európa jelenlegi szituációját, jelenlegi határait, abban az esetben az a helyzet, hogy a kormánynak és az országnak néhány hónap óta bizakodó reményei ezzel a négyhatalmi paktummal, sajnos, teljes mértékben lefagyasztafctak és akkor itt állunk nem csak lefagyott revizionista reményekkel, hanem egy olyan gazdasági szituációban is, amely, felfogásom szerint prekerebb, mint bármikor volt, azért, mert, ha éppen az ország túlzott költségvetéssel való kiszipolyozottsága következtében,, esztendők óta rossz a gazdasági szituáció, ez a szituáció folyton, esztendőről-esztendőre csak rosszabbodott, hiszen a kormányok újabb adókkal, újabb közterhekkel mindig gondoskodtak arról, hogy az ország" adófizető polgárságának anyagi ereje túlzott mértékben vétessék igénybe. (Dinnyés Lajos: Ez, sajnos, így vau!) De ha helyzetünk a revízió kérdésében a négyhatalmi paktum által ilyen súlyosan roszszabbcdott, akikor legalább azt kellene kérdeznünk a t. kormánytól, hogy nem hihetett volna-e tenni valamit abban az irányban, hogy legalább árucikkeink elhelyezése tekintetében történjék valami, hogy az ország a jobb idők elkövetkezését, az európai megmozdulás elköyetkezését olyan közgazdasági lehetőségek 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. mellett várhatta volna be, amelyek az országot mai nyomortanya állapotából kivezették volna. Erre vonatkozólaig ismét meg kell állapítanom, hogy az ország közgazdasági helyzete nemcsak momentán! katasztrofális, hanem, ha a jövendő lehetőségeit vizsgáljuk, akkor teljes mértékben el kell szomorodnunk a jövő felett. Itt állunk közvetlen közelünkben felvevőterület nélkül, mert ugyani nem tudom megállapítani azt, hogy mekkora összegről, hány millió márkáról van szó a néimet megállapodásban, de úgy tudom, hogy a kormány sem beszél többről, mint tízmillió márkáról. Azt sem tudom, hogy megindulü-e már a kivitel, de aziránt vagyok bátor érdeklődni a t. kormánynál, hogy miként gondolkozik agrártermékeink további értékesítése tekintetében. A legnagyobb felvevőterületünk: Ausztria, az az Ausztria, amely a legutóbbi esztendőben is több, mint 200 millió pengő értékben vásárolt tőlünk legelsősorban agrártermékeket. Ez az Ausztria olyan szörnyűséges válság idejét éli, hogy azok, akik pesszimisták, azon a véleményen vauinak, hogy Ausztria függetlenségét nem fogja tudni tovább fenntartani. Mi pedig, Magyarország', a másik oldalról olyan területekkel vagyunk körülzárva, amely területekkel mi, nemcsak, hogy barátságos viszonyban* nem vagyunk, hanem amelyek mindennek inkább mondhatók, mint a mi felvevőterületeiínknek. (Heyleslés balfelől.) Mármost Magyarország részéről felmerül az a probléma, hogy mit csináljon. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a (kormány semmit sem csinál, pedig a mi meggyőződésünk szerint a kormánynak valamit tennie kellene abban az irányban, hogy Magyarország a mai helyzetében ^ ne maradjon. A kormánynak, szerény nézetem szerint, három irányban nyílnak lehetőségei. Az egyik irány az, hogy valami módon, ha nem is politikailag, de gazdaságilag, keresse az utat és módot, hogy a minket körülvevő három állammal, a kisantantállamokkal megállapodást kössünk. Erre az a szituáció, hogy bennünket az a veszedelem fenyeget, hogy ez a három kisantantállam átalakul ' egy államszövetséggé, átalakul egy gazdasági unióvá, s e gazdasági unió államai természetszerűleg egymástól fogják beszerezni szükségleteiket. A három kisantantállam pedig egy gazdasági unió• ban a magyar agrártermékek közül még azoknak elhelyezését is bizonytalanná teszi, amelyeket eddig p. o. Csehország megvett tőlünk. További veszedelem a három kisantantállam gazdasági uniójánál az, hogy Lengeylország részéről — amely szintén hatalmas, nagy gazdasági terület — állandóan közeledési lehetőségeket látunk a kisantant államai felé. Mármost a helyzet az, hogy valósággal teljes mértékben tudatlanul állunk egyrészt a kisantant, másrészt pedig saját kormányunk felé s néni értjük meg, hogy amikor minden oldalról már nyilatkozatok történtek abban az irányban, hogy le kellene ülni a tárgyalóasztalhoz r és meg kell állapítanunk korrektül és objektíve azt is, hogy a t. miniszterelnök úr is tett már ilyen nyilatkozatot a kisantant államai és Csehország felé, — akkor nem tapasztaljuk azt, hogy a mi részünkről mégis történnék valami atekintetben, hogy a kis antantállamokkal Magyarország leülne tárgyalni. A másik lehetőség az Ausztriával . való gazdasági megegyezés. (Lázár Miklós: Ez az egyetlen lehetőség!) En is, Lázár Mifelós t.