Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

220 Az országgyűlés képviselőházának egész magyar népre nézve sem közömbös Ausztria sorsa. (Úgy van! Ügy van! a jobb­oldalon. — Dinnyés Lajos: Hol a kormány­párt? így néznek ki az éjszakai ülések!) EiuÖk: Dinnyés képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Kálmán István: Hagyják a szónokot szóhozjutni! — Dinnyés Lajos: Kongó padsorok!) Dinnyés képviselő urat rendreutasítom! (Büchler József: Az a minimum, hogy a kormánypárt itt legyen, na éjszakai üléseket rendez! — Zaj.) Csendet kérek! (Büchler József: Szervezkednek! — Dinien Ödön: Az élharcosok nincsenek itt!) Fábián Béla: Meg kell állapítanunk, hogy az igen t. kormány legutóbbi nyilatkozataiban büszkén hivatkozott arra... (Büchler József UJkbcszól.) Elnök: Büchler képviselő urat rendreuta­sítom! Fábián Béla: ... hogy hivatalbalépése óta bizonyos kül- és belpolitikai eredményeket ért el. Ezzel szemben meg kell állapítanom a t. kormány jelenlegi helyzetére vonatkozólag; hogy az ország külpolitikailag soha vigaszta­lanabb helyzetben nem volt, mint amilyen vi­gasztalan helyzetben ma van. Néhány hónap­pal ezelőtt a kormány büszkén hivatkozott arra, hogy a revízió kérdését előbbre vitte. Meg kell állapítanunk azt, hogy a t. kormány által boldogan üdvözölt négyhatalmi paktum a revízió ügyét nemcsak hogy nem vitte előre, hainem Európa helyzetéit tíz esztendőre meg­fagyasztötta, mert hiszen a négyhatalmi pak­tum lényege legalább is a mi tudomásunk sze­rint és az újságolvasó közönség tudomása sze­rint abban áll, hogy. Európának tíz eszten­dőre biztosította a békét és a nyugalmat anél­kül, hogy az eddigi szituáció megváltoztatá­sára bármiféle lépést láthatnánk. Ilyen körül­mények között nem tudom megmondani, hogy mi a helyzeti Az-e, amire a t. miniszterelnök úr felszólalásaiban olyan büszkén hivatkozott, hogy igenis, a revízió kérdését sikerült az európai élet tapétájára hozná vagy pedig az-e, amint az összes európai lapokban olvasunk, hogy a négyhatalmi paktum tíz esztendőre biztosította az európai békét. Mert ha a négy­hatalmi paktum biztosította tíz esztendőre Európa jelenlegi szituációját, jelenlegi hatá­rait, abban az esetben az a helyzet, hogy a kor­mánynak és az országnak néhány hónap óta bizakodó reményei ezzel a négyhatalmi pak­tummal, sajnos, teljes mértékben lefagyasztafc­tak és akkor itt állunk nem csak lefagyott re­vizionista reményekkel, hanem egy olyan gazdasági szituációban is, amely, felfogásom szerint prekerebb, mint bármikor volt, azért, mert, ha éppen az ország túlzott költségvetés­sel való kiszipolyozottsága következtében,, esz­tendők óta rossz a gazdasági szituáció, ez a szituáció folyton, esztendőről-esztendőre csak rosszabbodott, hiszen a kormányok újabb adókkal, újabb közterhekkel mindig gondos­kodtak arról, hogy az ország" adófizető polgár­ságának anyagi ereje túlzott mértékben vétes­sék igénybe. (Dinnyés Lajos: Ez, sajnos, így vau!) De ha helyzetünk a revízió kérdésében a négyhatalmi paktum által ilyen súlyosan rosz­szabbcdott, akikor legalább azt kellene kérdez­nünk a t. kormánytól, hogy nem hihetett volna-e tenni valamit abban az irányban, hogy legalább árucikkeink elhelyezése tekintetében történjék valami, hogy az ország a jobb idők elkövetkezését, az európai megmozdulás elkö­yetkezését olyan közgazdasági lehetőségek 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. mellett várhatta volna be, amelyek az orszá­got mai nyomortanya állapotából kivezették volna. Erre vonatkozólaig ismét meg kell álla­pítanom, hogy az ország közgazdasági helyzete nemcsak momentán! katasztrofális, hanem, ha a jövendő lehetőségeit vizsgáljuk, akkor teljes mértékben el kell szomorodnunk a jövő felett. Itt állunk közvetlen közelünkben felvevőterü­let nélkül, mert ugyani nem tudom megállapí­tani azt, hogy mekkora összegről, hány millió márkáról van szó a néimet megállapodásban, de úgy tudom, hogy a kormány sem beszél többről, mint tízmillió márkáról. Azt sem tu­dom, hogy megindulü-e már a kivitel, de az­iránt vagyok bátor érdeklődni a t. kormány­nál, hogy miként gondolkozik agrártermékeink további értékesítése tekintetében. A legna­gyobb felvevőterületünk: Ausztria, az az Ausztria, amely a legutóbbi esztendőben is több, mint 200 millió pengő értékben vásárolt tőlünk legelsősorban agrártermékeket. Ez az Ausztria olyan szörnyűséges válság idejét éli, hogy azok, akik pesszimisták, azon a vélemé­nyen vauinak, hogy Ausztria függetlenségét nem fogja tudni tovább fenntartani. Mi pedig, Magyarország', a másik oldalról olyan terüle­tekkel vagyunk körülzárva, amely területek­kel mi, nemcsak, hogy barátságos viszonyban* nem vagyunk, hanem amelyek mindennek in­kább mondhatók, mint a mi felvevőterületeiínk­nek. (Heyleslés balfelől.) Mármost Magyarország részéről felmerül az a probléma, hogy mit csináljon. Sajnos, azt tapasztaljuk, hogy a (kormány semmit sem csinál, pedig a mi meggyőződésünk szerint a kormánynak valamit tennie kellene abban az irányban, hogy Magyarország a mai hely­zetében ^ ne maradjon. A kormánynak, sze­rény nézetem szerint, három irányban nyíl­nak lehetőségei. Az egyik irány az, hogy va­lami módon, ha nem is politikailag, de gaz­daságilag, keresse az utat és módot, hogy a minket körülvevő három állammal, a kis­antantállamokkal megállapodást kössünk. Erre az a szituáció, hogy bennünket az a ve­szedelem fenyeget, hogy ez a három kisan­tantállam átalakul ' egy államszövetséggé, átalakul egy gazdasági unióvá, s e gazdasági unió államai természetszerűleg egymástól fogják beszerezni szükségleteiket. A három kisantantállam pedig egy gazdasági unió­• ban a magyar agrártermékek közül még azok­nak elhelyezését is bizonytalanná teszi, ame­lyeket eddig p. o. Csehország megvett tőlünk. További veszedelem a három kisantantállam gazdasági uniójánál az, hogy Lengeylország részéről — amely szintén hatalmas, nagy gazdasági terület — állandóan közeledési le­hetőségeket látunk a kisantant államai felé. Mármost a helyzet az, hogy valósággal teljes mértékben tudatlanul állunk egyrészt a kis­antant, másrészt pedig saját kormányunk felé s néni értjük meg, hogy amikor minden oldalról már nyilatkozatok történtek abban az irányban, hogy le kellene ülni a tárgyaló­asztalhoz r és meg kell állapítanunk korrektül és objektíve azt is, hogy a t. miniszterelnök úr is tett már ilyen nyilatkozatot a kis­antant államai és Csehország felé, — akkor nem tapasztaljuk azt, hogy a mi részünkről mégis történnék valami atekintetben, hogy a kis antantállamokkal Magyarország leülne tárgyalni. A másik lehetőség az Ausztriával . való gazdasági megegyezés. (Lázár Miklós: Ez az egyetlen lehetőség!) En is, Lázár Mifelós t.

Next

/
Oldalképek
Tartalom