Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

218 Az országgyűlés képviselőházának amúgy is fennálló ellenszenvet még jobban fokozzuk. Annál is inkább nem, mert akár fővárosi, akár vidéki képviselők legyünk, egyet megállapíthatunk, hogy ebben a megcsonkított kicsi országban, ha a mezőgazdasághoz több befolyik, ha több bevétele van, az 80%-ában nagyon rövid idő alatt a fővárosba kerül. (Ügy van! Ügy van!) Tessék elmenni olyan szállodákba, vendéglőkbe, vagy gyülekező helyekre, ahol a vidéki ú. n. középosztály és birtokosság szokott összejönni, abban a percben, amint viszonyaik megengedik és bevételeik emelkednek, kezdve a községi elöljáróságtól és az adófizetést teljesítőktől, a vidékiek jönnek fel Pestre és itt részben elköltik a pénzüket, részben pedig fizetik azokat a számlákat, amely számlákból a fővárosnak, de az államnak is, akár közvetve, akár közvetlenül haszna van. Ez az ország elég kicsiny ahhoz, hogy az ilyen kijelentések erős visszhangra találjanak; természetesen mindig akadnak közbeékelődő és jogos felszólalók, akik az ilyen felszólalásokat azután vissza akarják utasítani, egyébként a legnagyobb tisztelettel, de azt állapítom meg, hogy szerintem az ilyen felszólalások Budapest székesfőváros pénzügyi bizottságában sem egészségesek. ^Méltóztassék most megengedni, t. Képviselőház, hogy Meskó t. képviselőtársamnak, a nemzeti szocialista pártvezérnek kijelentéseivel foglalkozzam. (Egy hang jobb felől: Nem párt, csak mozgalom!) A mozgalom vezére, de ő pártot mond. Kijelentéseiben nem volt megelégedve a kormányzat tevékenységével, s azt mondta, hogy ő radikális, kormányzatot követel. Felfogásom szerint radikális kormányzatot mindig csak az ellenzék részéről lehet kívánni, mert hiszen minden komoly politikus és minden, felelősséget magában hordozó egyén tudja, hogy mik azok a gátló körülmények, amelyek miatt nagyon sokszor, talán a nemzet életére hasznos, de véghez nem vihető, egyébként nagyobb bajokat okozó politikát nem lehet csinálni. Mint említettem is, ha visszatekintek és átgondolom a legutóbbi 10 esztendőnek munkáját, amelyet az úgynevezett Bethlen-kormány végzett ebben az országban, úgy. vélem, hogy politikai felelősséggel más kormány sem tudott volna jobbat csinálni. Hiszen voltak ebben az országban ez alatt az idő alatt periódusok, amelyek bizonyos boldogulást jelentettek, amikor megelégedett volt mindenki, kezdve a munkástól, a tisztviselőn keresztül a gazdáig, és maga a kormányzat is. Volt idő, amikor a mezőgazdákat képviselő kormány szívesen, vagy ha nem is szívesen, de könnyen szavazta meg a tisztviselői fizetések emelését. Ugyanekkor vice versa a közgazdasági élet részére is könnyen szavaztak meg összegeket. De miért"? Mert ennek az országnak nemzeti jövedelme akkor mintegy 4-5 milliárd pengő volt. A szocialisták is meg voltak elégedve, mert hiszen dolgozott mindenki. (Malasits Géza: Ilyet ne tessék mondani, mert rögtön a bolondok házába kell csukni az ilyen szocialistát!) Ezt megétrtem; ez jellemzi a szocialista felfogást, hogy soha sincsenek megelégedve és azt a szocialista párttagot, akiben van valami kis polgárias gondolkozás, ki is dobják. Miikor 4'5 milliárd pengő volt a nemzeti jövedelem, mely azóta visszaesett, — nem hiszem, hogy ma már két milliárdnál több — de ha ezt a két milliárdnyi nemzeti jövedelmet összehasonlítjuk a hat-nyolc év előtti nemzeti jövedelemmel, akkor láthatjuk, hogy 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. miért van elégedetlenség az országban. Tudom és állítom, hogy Amerika indította meg azt a lavinát, a túltermeléssel és az aranynak az elvonásával, amely az egész világ közgazdasági életének lezüllését eredményezte. Egyet azonban állítok. A mostani kormány olyan felelősséggel kormányozza az országot, amilyen felelősséggel Közép-Európában, egy ellenségek által körülvett országot kormányozni kell. Bízom benne, hogy a Gömbös-kormány a nemzet érdekében minden irányban a lehető legnagyobb erőfeszítéseket fogja megtenni azért, hogy minket ebből az úgy közgazdasági, mint egyéb rendkívüli káoszból kivezessen s hogy minden munkája a nemzet életének javára szolgál. Ezért bizalommal vagyok iránta és az appropriációt elfosradom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bögtön azzal kezdem beszédemet, hogy előttem felszólalt igen t. képviselőtársammal nem vagyok egy véleményen, nem viseltetem bizalommal a Gömbös-kormány iránt és ezért az appropriációt nem fogadom el. Mielőtt arról beszélnék, hogy miért nem vagyok bizalommal a Gömbös-kormány iránt, méltóztassanak megengedni, hogy előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak két kijelentésével foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, amit nem értettem meg, a másik, amit nem tudok megérteni. Nem értettem azt, amikor előttem felszólalt, igen t. képviselőtársamnak azt mondotta, hogy vannak olyan események, amelyek galambból is ragadozó állatot tudnak csinálni. (Kálmán István: Ügy van! Ilyen az ellenzék viselkedése! — Dinnyés Lajos: A kormány viselkedése ilyen! Az mindenkiből vadállatot csnál!) Nem tudom, hogy melyik az az eset, amikor a galambból ragadozó állat válik, de — bocsásson meg igen t. képviselőtársam — én nem tapasztaltam eddig, hogy a t. kormány tagjai, vagy pedig a t. kormánypárton ülő képviselőtársaim ilyen galambok volnának, akikből ragadozó állatokat kellett volna csinálni. Ha t. képviselőtársamnak sok és erős az az ellenzéki hang, amely a Képviselőházban elhangzik, errevonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy soha a magyar alkotmányosság ideje óta nem volt ellenzék a Kénviselőházban, amely éppen a történelmi események jelentőségének tudatában objektívebb lett volna, mint az az ellenzék. Méltóztassék megengedni t. képviselőtársam, hogy csak két dologra mutassak rá, amellyel az ellenI zék objektivitását akarom igazolni. Már Eck. hardt Tibor igen t. képviselőtársam felemlítette azt a sajtószervezkedést, amelyet a jelenlegi kormányzat politikája kezdeményez. Előre kell tocsájtanom, (hogy minden egyes kormánynak és minden egyes politikai pártnak teljes mértékben joga van ahhoz

% hogy a maga részére pártsajtót teremtsen. (Dinnyés Lajos: Csak a saját zsebére!) Két dologról van csak szó. Az első az, hogy a kormánynak es a kormánypártnak ezt a pártsajtót a saját zsebéből és a saját anyagi eszközeiből kell megcsinálni. (Büchler József: Nem a főváros üzemeinek a pénzén!) A másik dolog, amit meg kell állapítanom, hogy abban az esetben, ha már nem a saját zsebéből teremti meg valamely párt a sajtóját, nem szabad azt a lapot az előállítási költség alatt hagyni Mert ha valaki megfigyeli a kormány által újabban kibocsátott sajtóorganu-