Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

184 Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1933 június 9-én, pénteken. És ellenezte!) A lapok közlése -szerint mellette volt. (Büchler József: Nem vagyunk benne a 33-as bizottságban, a kupak tanácsban, így hát nem tudjuk!) Annál súlyosabb akkor a kormány bűne, mert amikor azt látja, hogy még az ipari munkáltatók képviselője is a rendelet ellen foglalt állást, azt mégis kibocsátja. Schandl Károly úr ellenben mollette fogú. állást; ebben már nem tévedhet a hírlapi közlemény. Schandl Károly ezt valóban teheti, ő érvelhet az ipari munkások megnyomorítása mellett, Ő hét jövedelem boldog tulajdonosa, aki nem ismeri a nyomorúságot, nem ismeri •az életet, nem tudja, mit jelent a munkagépek mellett megcsonkulni, megsérülni, nem tudja, mit jelent garasos járadékokból tengődni, nem tudja, mit jelent a mai konjuntúrák mellett sérült, csonkult testtel munkát és elhelyezést keresni. Schandl Károly úr az ő hét jövedelmének birtokában érvelhet a sérült proletárok ellen- A kormánynak azonban nem volna szabad a kapitalizmus mellé állni és a munkások ellen fordulni. A kormánynak mindenesetre vannak — amint ezt hirdeti is — szociális kötelességei is, és ez a kormány, legalább az elmélet szerint nem a kapitalisták kormánya csupán, nem az egységes párt kormánya, nem a Gyosz., nem a vasművek és a gépgyárak kormánya, hanem az elmélet szerint, az ország kormánya is volna. Igazolni akarom előbbi kijelentésemet Chorin Ferenc állásfoglalására vonatkozóan. Egy délutáni lap azt mondja (olvassa): «Chorki Ferenc szerint a rendelet helyes, az intézmény fennmaradása sokkal fontosabb, mint az egyesek magánérdeke, amelyet esetleg a rendelet sért.» (Büchler József: Valótlant mondott volna a sajtó? Hiszen ez hivatalos kommüniké!) De ez nem is fontos. A helyzet az, hogy az egész 33-as bizottság, kevés tag kivételével, aki ellene foglalt állást, elfogadta ezt a rendeletet, amely 6500 ipari rokkanttól 2 millió pengőt vesz el, és egy, az elő magyar törvénytárba beiktatott törvényt sértett meg ezzel. (Kabók Lajos: A nagygazdáknak pedig adnak 80 milliót! Szégyen, gyalázat! Büchler József: Kartelibárók rablóhadjárata a szegény munkások ellen!) Megható volt az a jelenet, amely a belügyminiszter úr fogadószobájában lefolyt. En vezettem a küldöttséget. A miniszter úr hivatkozott arra, hogy az elmélet szerint a 25%-os rokkantságot meg lehet szokni idővel, mert e-z azután annyira elmosódik, hogy az illető nem érzi munka kifejtése közben. Ezek a szegény munkások ott csonka testükkel demonstrálták, hogy ezzel az elmélettel szemben áll a fájdalmas valóság, áll a gyakorlat, amely különösen most súlyos, ezekben a dekonjunktúráiig időkben, amikor még az egészséges 'munkás is alig tud munkához jutni,,nemhogy olyant állítanának munkába, aki munkaképességében korlátozva van. Bethlen volt miniszterelnök propotipusa a munkást gyűlölő magyar feudális úrnak. (Mikecz István: Hogy lehet ilyent mondani!) Ezt róla a történelem fel fogja jegyezni egyéb tulajdonságai mellett. (Büchler József: Bizony!) De én most Bethlen István javára állapítom meg azt, hogy ilyen tulajdonsága mellett sem mert elmenni odáig, ameddig elment a szociális jelszavakat hangoztató Gömbös-kormány, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem nyúlt hozzá megszerzett jogókhoz, szociálpolitikai intézményeket nem kezdett ki, azokhoz nem mert hozzányúlni, Vagy talán nem is a bátorság kérdése volt ez nála, hanem az okosság kérdése, a bölcs előrelátás kérdése, mert tessék elhinni, hogy nem valami túlságosan gyümölcsöző befektetés ez az uralkodó rendszerre, a kapitalizmusra, a kormányra és a,kormánypártra nézve sem. Nem más ez, mint a tömeglélek felkavarása, forradalmosítása. Hol van a magántulajdon szentsége? (Büchler József: Frázis!) Milyen jogon üldözik önök azokat, akik vétenék a magántulajdon ellen, amikór önök hatalmi szóval nyúlnak bele a magántulajdonba és veszik el a 'magántulajdont? Mert hiszen a törvényben lefektetett, (biztosított és megváltott, jog is magántulajdon. Vagy a szegények szegényeitől szabad elrabolni a magántulajdont, és csak az büntetendő ós üldözendő, ha a vagyonosoktól, a gazdagoktól veszik el, ha azokkal szemben sértik meg a magántulajdont? (Büchler József: Még a tudományuk is osztálytudomány, osztályelmélet.) A termelőmunka rokkantjainak magántulajdonához hozzá leshet nyúlni hatalmi szóval és rendelettel egyszerűen el lehet venni, el lehet ragadni tőlük olyan jogokat, amelyeket már 25 év óta birtokolnak? Az 1907 : XIX. tcikk keletkezése óta vannak olyan járadékok, amelyeket most egy tollvonással ez a szociális kormány eltörölt. (Büchler József: Harminc-negyven pengőből élnek családok, és ezt is elrabolják tőlük!) Elnök: Büchler képviselő urat kérem, maradjon csendben. Propper Sándor: Ennek a szociális Gömböskormánynak kellett eljönnie, hogy ilyen 25 esztendős, szerzett jogokat kobozzon el a munkásságtól. Ha tovább megyünk ennek a gondolatnak kifejtésénél, hát kinek jutna eszébe például az, hogy a nyugdíjasok nyugdíját vonja meg bizonyos szolgálati esztendők alapján? Hová jutnánk, ha például azt mondaná a kormány: túl nagyok a nyugdíjak, százszorta nagyobbak, mint a baleseti járadókterhek — talán ezerszerte is nagyobbak, mert itt egészen kis összegekről van csupán szó — és senkinek eszébe nem jut, hogy ennek a rendeletnek nyomán tessék revízió alá venni a nyugdíjtörvényt, a nyugdíjkérdést és a nyugdíjasok sorsát is. Mert ez a rendelet azt mondja, hogy 15%-ig nem ad semmit, 15% mellett csak két évig ad járadékot. Mit szólna hozzá a kormány vagy az egész bürokrácia, avagy a közvélemény, ha azt mondanák, hogy borzasztó a nyugdíjteher, aki tehát csak 15 évig szolgált, annak ne tessék adni semmit, tessék elkezdeni a nyugdíjazást 16 esztendőnél s aki csak 25 esztendeig szolgált, ,az csak két esztendeig kapjon nyugdíjat, azután pedig bocsássák a saját szárnyára, vagy minden esztendőben hívják be a nyugdíjasokat, a kegyelmes, méltóságos, nagybirtokos, nagyjövedelmű és nagyállású nyugdíjasokat és vizsgálják meg, hogy nyugdíjuk nélkül meg tudnak-e élni vagy sem, s ba meg tudnak élni, vonják meg a nyugdíjukat? (Büchler József: A Vezérezredes trafikosokat!) A baleseti járadékosokat minden esztendőben 'becitálják, minden esztendőben megvizsgálják és lecsípnek egynéhány százalékot a korábban megállapított százalékból. Valószínűleg a'Z a terv, az az előre kieszelt pokoli terv, hogy levigyék egészen 15%-ig, amikor azután két esztendő után, vagy esetleg rögtön meg lehet szünetetni a járadékfizetést. Ugyebár a nyugdíjjogosultság szerzett jog, megállapított jog, szolgálati esztendőkkel és nyugdíjjárulékokkal megállapított jog, tehát magántulajdon, tehát hozzáférhetetlen, tehát