Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-211
Az országgyűlés képviselőházának 211, ülése 1933 július 10-én, hétfőn. 619 optimizmussal! — Büchler József: Frázisokkal! Szólamokkal!) t Miután a Képviselőház letárgyalta a költségvetést, nagyon hamar meggyőződtünk arról, hogy mégis csak van egy kisebb társadalmi réteg, amelynek a bajaival a kormány törődik es gondoskodott arról, hogy az ezen a területen mutatkozó bajok enyhíttessenek. A boletta bevezetésével ugyanis a mezőgazdasági nagybirtokosok megsegítéséről a kormány t igenis, gondoskodott és a költségvetésen kívül megtudta találni azt a 80 millió pengőt, amelyet erre a célra igénybevesz és nem törődik azzal, ha ez a 80 millió pengő látható és láthatatlan formájában tovább terheli a tehertől amúgyis agyonsújtott adózókat. Csak az a fontos a kormánynak, hogy a nagybirtokosok megsegítése megtörténjék, a boletta ismét bevezettessék és majd az ország fogyasztóközönsége, azok, akik még a fogyasztók soraiba tartoznak, életük megdrágulásával kénytelenek áldozni a nagybirtokok megsegítésének céljára. (Buchinger Manó: Jó kis szakszervezete ez az úri parlament a nagybirtokosoknak!) Amidőn azt halljuk a kormány részéről, hogy munkanélkülisegély nincs és a munkanélküliséget a munkaalkalmak segítségével akarja a kormány megszüntetni vagy csökkenteni akkor íme, azt kell látnunk, hogy a költségvetés keretén belül nincs komoly intézkedés, a költségvetés keretén kívül pedig a mezőgazdasági nagybirtokosok megsegítése történik és azok^ a nagy tömegek, amelyek nap-nap után várják sorsuk jobbrafordulását, ismételten kiábrándulva meggyőződhettek arról, hogy a jelenlegi kormánynak éppúgy, mint hivatali elődjeinek, nincs komoly törekvése, a legnagyobb gazdasági, a legnagyobb szociális probléma, a munkanélküliség enyhítése érdekében. (Büchler József. Osztályparlamentnek nem is lehet érzéke eziránt!) Hallottuk itt a költségvetés tárgyalása során a pénzügyminiszter úr részéről azokat a kijelentéseket, amelyekkel ismét a reménységeket akarta felkelteni. Kijelentette a pénzügyminiszter úr, hogy majd a transzferalapból is igénybe vesznek 15 millió pengőt és ezt a 15 millió pengőt a közmunkaalkalmak szaporítására fordítják. (Kertész Miklós: Szemfényvesztés volt!) Akármelyik területen kutatunk, a transzferalapból, vagy az ebből veendő külön kölcsönből megindítandó munkák után, lényegbevágó munkákat sehol sem találunk. Ugyancsak a költségvetés tárgyalása alatt hallottuk a kereskedelemügyi miniszter úrnak a kijelentését, amellyel szintén a reménységeket akarta felkelteni és a munkanélküliségből fakadó nyomorúság enyhítését akarta célozni. A Képviselőházi Napló tanúskodik a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról a kijelentéséről, hogy június hó 15-én megindulnak a Boráros-téri Dunahíd parti és medermunkálatai. Most, néhány nap múlva, már július 15-e van. Hát ki tud arról, hogy ott egyetlen kapavágásnyi munkát elvégeztek volna. Az ilyen miniszteri kijelentések mind csak azt a célt szolgálják, hogy a r közvéleményt megtévesszék, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék ezekről a kérdésekről, illetőleg félrevezessék olyan értelemben, hogy íme, már komoly intézkedés történik, mert miniszteri ígéret adatott, és végeredményben az egész ígéret csak ígéret marad és abból semmi sem valósul meg. (Ügy van! a szélsóbaloldalon.) T. Ház! Munkaalkalom nincs, a munkanélküliek száma szaporodik még most nyáron, a legnagyobb úgynevezett dologidőben, a szabadtéri munkálatok idején is. Mi lesz az őszszel, mi lesz a télen, amikor köztudomású, hogy még kevesebb lesz a munkaalkalom. Hát a kormány tétlenül akarja bevárni és tehetetlenül akar szembenézni ezzel a szociális problémával? Ezért kényszerülünk ismételten és újból ezzel a kérdéssel a Ház elé, mert nem tudunk megnyugodni addig, míg komoly, mélyreható, a munkaalkalmakat tényleg szaporító intézkedés nem történik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Azzal elintézni ezt a nagy szociális problémát, hogy majd az inségaikeió folyik tovább, és majd az inségmunkák keretében megint áthúzzák a telet a munkanélküliek, nem lehet. (Büchler József: Rohamleves az önök szociálpolitikája!) Szóltunk már azokról az ínségakciókról, amelyek az ország területén folynak, amelyekkel valósággal megalázzák, megszégyenítik azokat a szerencsétlen, bajbajutott embereket családjukkal együtt, ét még ki is zsákmányolják őket, mert olyan munkateljesítményre kényszerítik, amely r egyáltalában nincs alanyban azzal a természetbeni adománnyal, amely liszt, kenyér, burgonya, vagy egyéb hasonló élelmiszerek alakjában kerül az illetők kezeibe. Azt tapasztaltuk ezen a területen, hogy a végzett munka értéke túlságosan le van becsülve, az adott természetbeni szolgáltatás pedig túlságosan fel van értékelve, a kettő egyáltalában nincs arányban egymással, ezzel tehát nem lehet ezt a nagy szociális problémát elintézni. Azt is tapasztaltuk, hogy az úgynevezett ínségmunkák keretében olyan munkálatokat végeztetnek, amely munkálatok valójában eddig rendes közmunkaalkalmak voltak és annak tarthatók továbbra is, azonban a nyomorúságot felhasználják egyes községek, vármegyék és városok, hogy az ínségmuri ka fogalma alá vonják a rendes beruházási munkaalkalmakat. Énnek az az eredménye, hogy a munkanélküli kénytelen azért az ínségbérért elvésrezni azokat a munkákat is, amelyekért valójában rendes, normális^ keresethez kellene jutnia. . T. Ház! Ez a kérdés így nincs rendben, ezt a kérdést rendezni kell! És ha van alap, ha van lehetőség a nagybirtokosok megsegítésére. akkor az éhező, nyomorgók megsegítésének, munkaalkalommal való ellátásának minden körülmények között meg kell történnie. Vigyázzanak az urak, nehogy későn nyúljanak ehhez a kérdéshez, amikor mfáir a bajok olyan nagvra nőttek, hogy azon segíteni nem lehet. T. Ház! Mi, a szociáldemokratapárt, bebizonyítottuk már számtalanszor azt, hogy a revízió mellett voltunk, vagyunk és leszünk. Mégis, amidőn ilyen nagymértékű munkanélküliség van, meg kell említenem, hogy anynyira nem vihetjük a revízió kérdését, hogy az munkanélküliséget idézzen elő, vagy a munkanélküliség fokozódását eredményezze. A közelmúlt napokban szó volt n Házban erről a kérdésről és azt hiszem nekem nem keli igazolnom azt, hogy pártunk & kapitalizmussal szemben áll, egyúttal azonban beigazolta a revízió kérdésében való állásfoglalását is. E téren tehát nem érhet bennünket semmiféle vád, mégis meg kell mondanom, hogy nem találtam valami nagyon szerencsésnek Eckhar r H igen t. képviselőtársam legutóbbi felszólalását a Standard-gyár ellen, mert a gyakorlati életben, szerintem, ez azt jelenti, hogy majd a munkások fogják elveszíteni kenyerüket és még több lesz a munkanélküliek száma. Ha tehát ilyen kérdésben hibát követ el valaki, tessék azt a gyár-
