Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

86 Az országgyűlés képviselőházának tudni, hogy miben állapodtak meg, hogy elgondoljam, Istenem, milyenek lehettek a magyar kormány reményei a németekkel kötendő szerződést illetően akkor, ha az a szerződés, amelyet megkötöttek, a reményeit felülhaladta. És t. képviselőtársaim, ez megint komoly kérdés, szeretném tudni, hogy az idénycikkek milyen mértékére vonatkozóan kötött a magyar kormány megállapodást. Mert ha például igaz, hogy a magyar kormány a r németekkel összesen ötmillió pengő értékű kivitelre vonatkozóan kötött megállapodást, akkor az idei jó salátatermés, uborkatermés és gyümölcstermés mellett, nagyon szeretném hallani, hogy a magyar szezoncikkeknek az ötmillió pengőn felül lévő részét az igen t. kormány hol óhajtja elhelyezni. Általában szeretném tudni, mi lesz Magyarországon mindazokkal az agrártermékekkel, amelyeknek eladhatása az egész országban a társadalom jelentékeny rétegének szolvenssé válását, vagy szolvensül megmaradását lehetővé teszi. Mert ha ötmillió pengő az egész, rendben van. Lehet, hogy a kormány a maga részéről azt gondolta, hogy egy gramm árut, egy gramm szezoncikket sem tud az országból kivinni és akkor ebben a tekintetben a reményeken felül való a német szerződés. De ha helyzet, hogy az országban holnap legalább, 30 millió értékű szezoncikk vár exportra és abból csak ötmillió pengő értékűt lehet elhelyezni és abban az esetben, ha Németország a maga agrárszükségleteit továbbra is egyrészt SzovjetOroszországból, másrészt pedig Eomániából fogja felvenni, Magyarországba pedig a behozatala megmarad a német birodalomnak, akkor nem tudom megérteni, miért volt szükség és miért kellett elhangzania innen a Képviselőházból ennek az optimista nyilatkozatnak? Mert a pénzügyminiszter úrnak az a felfogása, hogy az országban a közterheket csökkenteni nem lehet, ellenben teherbíróképessé kell tenni a lakosságot^ Tisztelettel kérdezem, miként akarják teherbíróképessé tenni a lakosságot akkor, amikor a lakosság a maga termeivényeit eladni képtelen? A búza ára állandóan lefelé haladó tendenciát követ és meggyőződésem szerint a mezőgazdasági termékek ára még a mainál is alacsonyabb pontra fog süllyedni. Meggyőződésem az, hogy Európában semminemű konferenciának nem lesz semminemű eredménye és — bár adná Isten, hogy rossz jós lennék — azok az árak, amelyek ma az agrártermékeket illetőleg az országban vannak, az európai helyzet rosszabbodása következtében, ami meggyőződésem szerint rövidesen be fog következni, csak csökkenni fognak. Ha tehát ez a helyzet, akkor méltóztassék nekem megmagyarázni, honnan veszi a kormány azt az optimizmust, amellyel ő maga nézi és az ország közönségével^ nézetni akarja az ország gazdasági helyzetét? Csinálhatnék egy mozifelvételt itt a Képviselőházban az ország egész társadalmi helyzetéről s azon " végig lehetne nézni az ország egész lakosságát; nemcsak agrárlakosságát, hanem az egész intelligenciát is, ügyvédet, orvost,

f kereskedőt, iparost, ahogy a múltkor beszéltem róluk. Itt vagyok bátor elmondani a t. Képviselőháznak egy dolgot a magyar kisiparos-társadalomról, amely dolog engem, — megvallom egészen őszintén — a legnagyobb mértékben felháborít, mert azt jelenti, hogy az iparoskédéssel vagy nincsenek tisztában az illetékes tényezők vagy pedig tudatosan kergetik bele 19i. ülése 1933 június 7-én, szerdán. a pusztulásba a magyar kisiparos-társadalmat. (Esztergályos János: Ügy van! Tudatosan csinálják! Csak nagybirtokos-osztályra van szükség! Kartell- és bankhiénákra van szükség! — Strausz István: Azoknak is rossz a helyzetük!) Arról van szó, t. Képviselőház, hogy tudomásom szerint az utóbbi időben Magyarországon behozták az adósok börtönét a kisiparosokkal szemben. Még azt sem mondhatnám, hogy törvény nélkül, mert hiszen az 1927. évi Oti-törvény 206^ §-a értelmében ha valamelyik kisiparos nem fizeti meg a maga társadalombiztosító járulékát, abban az esetben nem tudom, három hónapig vagy hat hónapig terjedő elzárással büntethető. Eddig ezt a szakaszt csak mumusnak tartották és nem alkalmazták. Van szerencsém bejelenteni a t. Képviselőháznak, hogy az utóbbi időben alkalmazásba vették ezt a szakaszt és úgy hallom, vannak az Alföldön városok, ahol kisiparosokat tartóztattak le, sőt úgy hallom, le is kellett ülniök a büntető parancsban megállapított három napot azért, mert azt az öszszeget, amelyet bírságként rájuk kiróttak, nem tudták kifizetni. Ügy tudom, hogy további hasonló büntető parancsokat is bocsátottak ki és hogy a kisiparosok egy kérvényt juttattak el a kormányzó úr kabinet irodájához, amelyben elpanaszolják azt, hogy mikép lehet velük elzárás-büntetést kiszabni azért, mert nem tudják a társadalombiztosító-járulékokat megfizetni.^ Hiszen, ha meg tudnák fizetni azeket a járulékokat, bizonyára nem transzferáltatták volna el előzőleg vagyonukat! Mert azt is méltóztassék tudomásul venni, t. Képviselőház, hogy ezeket a büntetéseket azokra az iparosokra szabták ki, akiknél előzőleg már a behajtás minden módját megpróbálta a Társadalombiztosító Intézet és csak miután kiderült, hogy sem transzferálással, sem semmiféle más módon nem lehet semmit behajtani annál a szegény iparosnál, akkor határozták el magukat arra a szörnyű büntetésre, amely a középekor adósok börtönének a visszaállítása a XX. század Magyarországán. Nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék ebben a kérdésben haladéktalanul intézkedni és ha itt valakinek az orrára kell ütni, méltóztassék az illetőnek az orrára ütni és megmondani neki, hogy lehetetlenség az, hogy ilyen módon, elzárásos büntetésekkel próbálják a tönkrement és elpusztult kisemberektől a társadalombiztosító-járulékokat behajtani. T. Képviselőház! Annál furcsább ez és annál különösebbnek .tartom ezt, mert az én tudomásom szerint nemcsak ezeknek a kisiparosoknak van Oti.-tartozásuk, hanem sokkal ha^ talmasabb nagy vállalatok szintén tartoznak Oti.-járulékkal, — és ezeknek a hatalmas nagy vállalatoknak vezérigazgatóit és főnökeit nem csukják be — sőt úgy hallom, hogy szolvens vállalatoknak, amelyeknél előzőleg egyáltalán nem próbáltak transzferálni, szintén vannak 0 ti .-tartozásaik. Itt olvasom példának okáért azt, hogy az Oti. egyik munkaadó igazgatósági tagja, amikor csodálkozását fejezte ki afelett, hogy itt az országban az Oti-a dó sokkal szemben behozták az adósok börtönét, akkor a maga nyilatkozatában' egyszersmind azt mondja, hogy például maga a Beszkárt. is tartozik 10.000 pengővel az'Oti-nak, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) noha a Beszkárt. nem visz senkit hitelbe, (Farkas István: Folkusházyt kellene becsukni!) nem úgy, mint a kisiparos, aki hitelmunkát vállal, amiért hónapók vagy esetleg egy év