Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-194
78 Az országgyűlés képviselőházának csekély összeggel volt dotálva ahhoz a feladathoz képest, amelyet a tagosítások volnának hivatva végrehajtani. Pedig érdekes dolog, hogyha magyar tagosítási költségek a külföldi tagosítások költségeihez képest elenyészően csekélyek. Hiszen ha megnézzük az osztrák vagy cseh tagosítások költségeit, azt látjuk, hogy ezek háromszor-négyszer, a bajor tagosítások pedig négyszer-hatszor annyiba kerültek, mint a magyar tagosítás, a svájciak pedig ennél még sokkal többe. Ezekben az országokban a tagosító érdekeltség mégis sokkal kevesebb terhet visel, mint Magyarországon. Ausztriában a költségeknek csak mintegy negyedrészét viseli nálunk pedig az állam a költségeknek csak 10%-át vállalta magára, holott az egyes érdekeltségek állami feladatokra is költenek. Ha tekintetbe vesszük, hogy az érdekeltségek költségét jelentik nem csupán a tagosító mérnökök 4 fizetése, a napszámosok, a fuvar-, faanyag-, iroda-, stb. költségek, hanem a tagosítást végző törvényszéki bíró és felülvizsgálatot végző, állami mérnökök napidíjai és útiköltségei és egyéb költségek is, akkor israza van az érdekeltségeknek abban, hogy az állam ehhez a nagy rentábilis művelethez aránylag csak igen csekély összeggel járul hozzá. Az is érdekes, hogy a tagosító érdekeltség kötelezve van olyan munkálatokat végeztetni, amelyekből az államnak határozottan nagy haszna van, mert hiszen az így készülő térképek és kimutatások mind pontosan az állami földmérés előírásai szerint kelj, hogy készüljenek és azok a földadókataszter és a telekkönyv céljaira kiegészítés nélkül, azonnal kell, hogy megfeleljenek. A tagosítások előmozdítása tehát egyenesen nemzeti érdek, amitől a mindenkori kormányzat és főleg a pénzügyminisztérium nem zárkózhatik el sokáig. En tehát ezen a helyen arra kérem az igen t. pénzügyminisztériumot, és az igen t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék odahatni, hogy a tagosítási eljárások minél hamarabb meginduljanak, a megfelelő alap bármi úton-módon megteremthessék, és járuljon hozzá ehhez olyan intézkedésekkel, amelyek nem tartoznak a lehetetlenségek körébe. Vegye tudomásul azokat a kérelmeket és azt a szakszerű összeállítást, amelyet annakidején, — nem is olyan régen — a mérnöki kamara terjesztett fel az igen t. pénzügyminiszter úrhoz. A mérnöki kamara olyan nropozíciókat tett, amelyeknek útjai teljesen járhatók, méltóztassanak tehát ezeket konszideráció tárgyává tenni^ és lehetőleg megvalósítani. (Esztergályos János: Hol van a miniszter úr?) Készülődik Londonba, t. képviselőtársam. Teljesen meg leszek elégedve, ha ezek a szavak nem hangzanak el hiába, és az igen t. pénzügyminiszter úr majd Londonban fogja olvasni az én beszédem kivonatát és lead egv kábelt Vargha ő exeéllenciájáuak, (Dinnyés Laios: Csak képviselők vannak itt! — Zo.j a jobboldalon.) hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Akkor én elengedem a pénzügyminiszter úr jelenlétét éppen úgy, mint Dinnyés képviselő úr szellemes köabeszólásait. Mi volna az a mód, amellyel előmozdíthatják a tagosítást? Méltóztassék az alatt az idő alatt, míg a tagosítások folynak, legalább 50%-os, de ha lehetséges, 100%-os adókedvezményt nyújtani, hiszen a kisgazdatársadalomnak, a törpebirtokosoknak olyan óriási kiadásuk van annakidején, hogy az alatt az idő alatt adófizetésre képte19Jf. ülése 1933 június 7-én, szerdán. lenek. Invesztíciót végez akkor a földjén a kisgazda, és megérdemli, hogy segítsék, hiszen az nem csupán magának invesztál, hanem invesztál az államnak is, mert az állam kiadása és jóindulata már egypár év alatt sokszorosan megtérül. (Vargha Imre államtitkár: A legalaposabb tárgyalás alatt áll a kérdés!) Kívánatos volna továbbá, hogy ezek a tárgyalások, amelyek, mint az államtitkár úr mondja, — igen örülök — folyamatban vannak, minél hamarabb (befejeződjenek, sok minden okból. Nemsokára itt lesz az aratás, letarolják a rétet, a mezőt, a szántóföldeket, (Esztergályos János* Lekaszálták már a rétet! — Zaj a baloldalon.) itt lesz az idő, amikor külső méréseket lehetne eszközölni és megindulhatna az az igazán nemzeti munka, amely ma ebben a kis országban egyáltalán lehetséges. Kívánatos volna azután, hogy ha már a kiosztások megtörténtek, olcsó hitel adassék a gazdaközönségnek azért, hogy a tanyákat felépíthesse ezeken az új birtoktesteken. Mert szomorú esetek vannak éppen a. közelmúltból. Igen örült a nép a tagosításnak, bele is ment annakidején, amikor a húza ára meglehetősen magasan állott, kölcsönműveletekbe, hitelműveletekbe, felépítették a tanyákat, és ma, sem az adót fizetni, sem pedig a kamatokat törleszteni nem képesek. Nem szabad elfeledni azt sem, hogy amikor a tagosítások elvégződnek, akkor megbecsülteinek a földek és mindig nagyobb kataszteri tiszta jövedelem jön ki természetesen, mint azelőtt volt, úgyhogy az államnak ebből külön haszna van. Egy másik haszna, amely szintén az államot kíméli meg több kiadástól, az, hogy a telekkönyvek az illető községben végre rendeztetnek. Sok községiben olyan zűrzavaros állapotok vannak, amelyek a jogbiztonságot, a telekbiztonságot veszélyeztetik. Erre nagyon üdvös a tagosítás, mert rendez minden rendezetlen kérdést és az államnak az örökösödési és adásvételi illetékből vagy az adásvételi ügyletek alkalmával elmaradt illetékei rövidesen megtérülnek. Szerény véleményem szerint, ha az állam, illetve a kormány tudják segíteni a házbirtokot, tudták segíteni 25—30 éves adómentességgel az új házakat, tudtak adni tatarozási hitelt, miért ne tudnának adni az új elrendezésű földekre valami méltányos adókedvezményt vagy adóelengedést, legalább az alatt az idő alatt, amíg az Oj elrendezésű földek teremnek. Ha pedig egy pillantást vetünk (Dinnyés Lajos: Az üres bársonyszékekre!) Nyugatra, Európára, az ipari államokra, (Sohandl Károly: Itt van a pénzügyminiszter úr helyettese!) azt a csodálatos dolgot látjuk, hogy az ipari államok sokkal többet költenek tagosításra, mint mi, agrárállam. Szinte érzik az ipari államok is, hogy ha megerősítik a gazdaközönséget, ha emelik a fogyasztóképességet, ez az iparnak is csak hasznára válhatik. És csodálatos dolog, hogy nálunk eddigelé igen kevés érzék nyilvánult meg eziránt. Ha a statisztikát nézzük ebiből a szempontból, azt találjuk, hogy az ipari államok a tagosítási költségek háromnegyedét fedezték, sőt van olyan állam, amely négyötödét fedezte és a gazdaközönség költsége csak egyötödöt tett ki. Látjuk tehát, hogy minő fontosságot tulajdonít a művelt Nyugat a tagosításnak. De más szempontból is üdvös volna a tagosítás megindítása. Hallottunk már számos jóindulatú felszólalást ebben a Házban az állásnélküli diplomások érdekében. Sok állásnéküli diplomás van, akiket elhelyezni a kor-