Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

76 Az országgyűlés képviselőházának munkabér, nagyobbik része pedig számlák kifizetésére fordíttatik. íme a bizonyítéka annak, hogy az államhatalom a maga egyoldalúan és helytelenül felfogott financiális igényeivel hogyan kontreininálja meg a gazdasági élet, a dolgozó polgárság és munkásság legalapvetőbb életérdekeit. A második példa ennél ismeretesebb s ennél általánosabb és ez az úgynevezett transzferpénzek kérdése. Mi az, hogy transzfermoratórium? Moratóriumi? Az adós szempontjából semmi esetre sem az, hiszen fizetnie kell. Transzfert A hitelező szempontjaiból semmi esetre sem az, hiszen nem jut hozzá pénzéhez, Mi hát a transzfermoratórium? Nem más, mint a fináncpolitikának egy ügyes találmánya, amelynek révén a külföldi hitelezők segítségével a belföldi adófizetőktől kényszerkölcsönt lehet felvenni. (Úgy van! a\ szélsőbaloldalon.) Ilyen módon és ebben az összefüggésben a transzferalapba befizetett összegek tulajdonképpen burkolt és kiegészítő adózást jelentenek s azt az egészen furcsa metamorfózist, hogy amikor az adós elmegy és lefizeti a bankban adósságának egy részét, vagy a kamatokat, azt hiszi, hogy ö most kötelezettséget teljesített, terheket, adósságokat rótt le, holott ugyanakkor tulajdonképpen új adósságot vállalt, mint állampolgár. (Úgy van! a szélsöbaloldalon.) A helyes megoldás itt egyedül és kizárólag csak ennek az egész transzferkomédiának a likvidálása lehet, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a gazdasági élet sokkal helyesebben és produktívabban tudja ezeket az összegeket felhasználni, ha ezek az ő birtokában maradnak, mint most, amikor kényszerkölcsön formájában állandóan és folytonosan deficitek fedezésére használják fel. Ennek az előttünk fekvő költségvetésnek is tulajdonképpen az egyetlen és legfőbb kiegyensúlyozó momentuma az, hogy transzferkasszábau elfekvő pénzeket állami kincstári jegyekkel helyettesíti. Felhívom a figyelmet és főként a pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a legfontosabb és legsürgősebb itt a munkaalkalmak teremtése. Ebben a tekintetben példaadó módon állhat előttünk az a nagysikerű munkakölcsön, amelyet a csehszlovák köztársaság kormánya a közelmúltban valóban példás áldozatkészséggel, a nemzeti összefogásnak minden hangsúlyozása és minden különleges aláhúzása nélkül, de egy hallatlan egyöntetűséggel és fegyelmezettséggel bonyolított le úgyannyira, hogy még a hozzátartozó szakmai érdekképviseletek lapjainak is az élén jejelent mesr ez a felhívás és a szomszéd csehszlovák köztársaság népe erőinek teljes megfeszítésévej olyan summát hozott össze, amely összeg tényleg alkalmas arra, hogy, megfelelő munkaalkalmakba, megfelelő közmunkába fektetve, lényegesen enyhítsen az ott is érezhető súlyos gazdasági válságon. T. Ház! Véleményem szerint a pémzügyi kormánynak egyik legsürgősebb kötelessége az volna, hogy növelje a 10.000 pengőn aluli évi jövedelemmel bíró adóalanyok számát és csökkentse a 10.000 pengőn felüli jövedelműekét. Szükségesnek tartom ezt általános etikai, gazdasági és szociális szempontokból, de szükségesnek tartöm adózási és fináncpolitikai szempontokból is, hiszen az egyenletesebb jövedelemeloszlás, a jövedelem globális összegének azonos volta mellett, tulajdonképpen nagyobb he vételt jelent az állam számára, mintha a magasabb jövedelmeknek látszólag magáig, ülése 1933 június 7-én, szerdán. sabb adókulcsát vesszük alapul, ahol az adómentességek és az adók és egyéb címeken levonásba kerülő

1 összegek mindig kisebb jelentőségűek, mint a kis- és a közép jövedelmű munkásoknál ós alkalmazottaknál. Szükségesnek tartom, hogy a túladóztatás megszüntetése szempontjából az egész vonalon intézkedés történjék, de főképpen szükségesnek tartom azt, hogy m pénzügyi kormányzat a hatféle adót viselő munkások és alkalmazottak helyzetének megjavítására sürgős és hatékony intézkedést tegyen az adózás terén. Engem nem nyugtatnak meg azok a kijelentések, amelyeket a február 1-én életbeléptetett újabb adóemelés után a pénzügyminiszter úr tett, kijelenthetem, hogy az egész magánarkalmazotti társadalom is a legteljesebb elutasítással fogadta a pénzügyminiszter úr ezen fejtegetéseit. Ennek a rétegnek, az országban leginkább agyonterhelt s adókkal valósággal agyonsújtott rétegnek a helyzetén tehát sürgősen segíteni kell. Kérdeznem kell, hogy vájjon hol és miben kell felfedeznünk a válság valódi gyökerét. A mi szerény Véleményünk szerint ennek a gazdasági, pénzügyi és általános válságnak a gyökere ott található meg, hogy a megnövekedett termelőképességgel egy mesterségesen tönkretett fogyasztási képtelenség áll szemben. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy vájjon sikerül-e ennek a diszharmóniának az eliminálása, ennek az ellentétnek a megszüntetése ez ÍR közeljövő legnagyobb és legsürgősebb problémája. Nekem és nekünk itt, tudományos és világnézeti alapon állva, megvannak ebben a tekintetben a jogos kételyeink. A kételyünk főleg abból táplálkozik, hogy voltaképpen a magántulajdon rendszere az oka annak, hogy a megnövekedett termelési kapacitás ós a lehanyatlott fogyasztóképesség ellentéte el nem tüntethető és meg nem szüntethető. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez la döntő és nagy probléma azon a nagy tanácskozáson is szóba kerül, amely néhány nap múlva meg fog kezdődni a londoni földtani múzeum hatalmas helyiségeiben. Nevezetesen szóba kerül az, hogy vájjon sikerül-e visszavezetni a termelő munkához azt a harminc millió embert, akiknek ia megszűnt produktivitás és hiányzó fogyasztása a yálság tulajdonképpeni oka. (Ügy van! a szélsőbailoldalon) Összefügg ez a sok 'mindenféle részletkérdéssel, de a döntő probléma mégis a háborús 'adósságok kérdése. Nemi először mondom, milliószor hangoztattuk, Buchinger, Farkas képviselőtársam és jómagam is, hogy a szociáldemokratapárt a háborúba invesztált tőkéket elveszett és elpocsékolt összegeknek tekinti, (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) amelyeknek megfizetése nem feltétlenül szükséges, amelyeknek törlése és eliminálása az egész világ érdeke. De viszont 'mélyen érezzük azt a súlyos belső kapcsolatot, amely a háborús adósságok között afc egyik oldalon és a túlzott fegyverkezés terhei között a másik oldalon fennáll. Bocsánatot kérek, ha mi volnánk az Egyesült Államok helyén, mi sem volnánk hajlandók áldozatot hozni és engedményt tenni egy olyan Európának, amely azt a pénz, amelyet hitelezőjének megfizetni nem akar, viszont elkölti ós elherdálja milliárdos fegyverkezésekre ugyanakkor, amikor millió és millió embernek nem tud kenyeret és munkát biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Összefügg ezzel, de csak az előbbi kettő után következhetik a magánadósságoknak ál-