Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

?4 Az országgyűlés képviselőházának lenne kedvező. Sokat lehetne erről beszélni. röviden azonban csak azt kívánom még megemlíteni, hogy mik azok az eszközök, amelyek kel, szerény véleményem szerint, ezt az ellentétet és aránytalanságot meg lehetne szüntetni. Ehhez két intézkedés szükséges: az egyik a társulati adótörvény említett és a törvény előtti egyenlőség elvével ellentétes kedvezményeinek a megszüntetése, a másik pedig a tár sulati adótörvények megfelelő szakértők segítségével való ellenőrzése. Ez az ellenőrzés csak szakképzett szakértők közreműködése alapján lehetséges. Nem szabad azonban arra gondolni, hogy magasrangú, a tisztviselői hierarchia magas polcára ültetett reprezentáló urakkal a kérdést meg lehet oldani. Itt jóldotált, a kísértésekkel szemben tehát kellően vértezett, de munkás, nem reprezentáló közegekre van szükség. Mivel még futja az időmből, megemlékezem néhány olyan fogyatékosságról is, amely nem kizárólag a társulati adóra vonatkozik, hanem egyként vonatkozik társulati adóra, ál-. talános kereseti adóra, jövedelemadóra és vagyonadóra is. Mindezeknek az egyenesadóknak a kivetése ezidőszerint úgy történik, hogy a kivetés maga körülbelül négy hónapot vesz igénybe. A fennmaradó nyolc hónapból másik két hónap a kivetés irodai lebonyolítására szükséges, a másik hat hónap olyan, teljesen sablonos technikai munka, amelyet nem csupán fogalmazási tisztviselő, hanem túlnyomórészt a kezelőszemélyzet is jól elláthatna. Ez az adminisztrációs munka jórészt a benyújtott adóvallomási ívek alapján az adóösszegek megállapításában merül ki. Ennek viszont az a módszere, hogy vagy elfogadja a kivető hatóság az adóvallomások alapján az adóalapot, vagy nem fogadja el. Azonban ha nem fogadja is el, bármiféle teória alapján számítja ki az íróasztalnál a szerinte helyes adóalapot, végeredményben mégis ugyanannak az adóvallomási ívnek figyelembevételével dolgozik, amelyet, mint aggályost, figyelembe nem vehetett. Ennek viszont az a következménye, hogy az adózó közönség abban a tudatban szerkeszti az adóvallomási ívét, hogy, bár az abban foglalt adatokat nem fogja elfogadni a, 'hatóság, de ennek ellenére mégis abból a vallomási ívből fog kiindulni, amikor valamely elmélet alapján az ő adóalapját és adóját meghatározza. Ugyanez az eset a társulatoknál is. Csupán annyi az eltérés, hogy a benyújtott mérleg a kereskedelmi törvény szerint ugyan nem hamis, összeállítása azonban úgy történt, hogy jő adómérleg legyen, az abból kitűnő adóköteles nyereség tehát a lehető legkisebb. Azt a körülményt, hogy a beadott vallomás helyes-e, illetőleg, hogy a nyereség-veszteség számla való adatokat tartalmaz-e, nagy átlagban senki sem vizsgálja. Ez az oka, hogy abban a néhány szórványos esetben, amelyben feljelentés folytán, vagy valamilyen más oknál fogva vizsgálat indult és így alapos könyvvizsgálat történt, legtöbbnyire igen nagyfokú adóelvonásoknak jöttek nyomára. Ez logikusan és szükségszerűen következik magából az egész rendszerből. Nem akarom részletezni az adóeltitkolások módját és arányszámát, csak azt kívánom megjegyezni, hogy könyvvizsgálat alapján jelenleg — főleg a társulatoknál *— csak akkor adóztat a pénzügyi hatóság, ha valaki maga kéri könyvvizsgálat elrendelését, vagy ha az adózó csődbe vagy kényszeregyezségbe jutott, 19h ülése 1933 június 7-én, szerdán. illetőleg túlnagy veszteségei mutatkoznak s ilyenkor természetesen a könyvvizsgálat eredménye nem lehet kétséges. Szükséges volna tehát elrendelni, hogy mindazok, akiknek a jövedelme bizonyos határt elér, a jövedelemre való tekintet nélkül az összes társulatok kötelesek legyenek részletes vallomást adni, az adóhivatal köteles legyen a vallomást az adóztatás alapjául elfogadni, de köteles legyen egyben a vallomások helyességéről, legalább időnkint, helyszíni könyvvizsgálat útján meggyőződni és ahol a vallomás a valóságnak nem felel meg, ott az adócsalási eljárást megindítani. T. Ház! Nem veszem tovább igénybe szíves figyelmüket, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) befejezem felszólalásomat. Arra kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, akinek közelgő londoni útjára szívből kívánok minden jót, kegyeskedjék ezeket az adózási kérdéseket is beható figyelem tárgyává tenni, mihelyt költségvetési és hitelügyi tárgyalásai mellett erre ideje nyílik, vagy esetleg azokkal egy időben is. Mert az ország népessége szempontjából, az egyes adózó polgár szempontjából minden pénzügyi probléma ezeken az adózási kérdéseken keresztül nyilatkozik meg és válik számára érezhetővé. : Azt hiszem, egész felszólalásom során, egész felszólalásom tartalmából kicsendült az a bizalom, amellyel a pénzügyminiszter úr iránt viseltetem (Esztergályos János: Már az első mondatnál megállapítottuk!) — nagyon köszönöm, a képviselő úrnak éleslátására vall ez — és ezért a pénzügyi tárca költségvetését örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Képviselőház! Egy tekintetben egyetértek az előttem szóló igen t. képviselőtársammal, abban, hogy az államhatalom részéről való fokozott beavatkozást kívánja ós követeli a magánvállalkozás területén. Erről a kérdésről a költségvetés tárgyalása során, a különböző tárcák vitái alkalmával már szólottam és ezúttal is röviden körvonalazni r kívánom pártunk álláspontját, amelynek lényege az, hogy igenis szükségesnek tartjuk az állami beavatkozást a magánvállalkozás tekintetében elsősorban ott, hogy megfelelő rószvónyjogi reformon keresztül revízió alá vétessenek a vállalati vezetőknek, elnököknek és hasonlóknak mammutfizetései, hosszú lejáratú szerződései és azok a mondhatnám illegális jövedelmek, amelyeknek a ténye a vállalati egyéb alkalmazottaknak, de a köznek is rovására megy. A másik pedig, amit szükségesnek tartok ebben a tekintetben, az, hogy egy igen drákói intézkedéssel: egy fizetésmaximálással vegyék elejét annak, hogy egyes nagyhatalmú vezetők valósággal rátelepedve a vállalatokra, megakadályozzák azt, hogy ezeknél az intézményeknél az új generáció megfelelőképpen elhelyezkedhessék és kenyérhez jusson. A költségvetésre rátérve, mindenekelőtt ket szempontból kívánom a pénzügyi tárca előttünk £evő költségvetését bírálat alá vonni. Az egyik szempont az. hogy vájjon érvényesult-e a Gömbös-kormány költségvetésében az úgynevezett nemzeti összefogásnak az elve, igen, vagy nem? A másik szempont pedig az, hogy figyelemmel volt-e a kormány a költségvetés össszeállításánál a kereseti és jövedelmi