Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-212

632 Az országgyűlés képviselőházának 21 (kitenyészteni a jogos magyar törekvésekkel szemben, sokszor azoknak legázolására. Ám legyenek ezek a történelem fekete lapjaira írt szomorú és sötét emlékek, de a konzekvenciákat a történelmi visszapillantás szempontjából a mai Ausztria is vonja le a maga számára, mégpedig elsősorban úgy, hogy Ausztria legalább is annyira van ráutalva jelenleg Magyarországra, mint Magyarország Ausztriára. Földrajzi területünknek jelenlegi megőrzése is függhet attól, hogy Ausztria ós Magyarország megtalálja egymást minden hátsó gondolat nélkül e kritikus történelmi időkben. De nem nevezem hátsó gondolatnak, mert máskülönben magyar mivoltomat, hazafias érzésemet tagadnám meg és mindannyian így cselekednénk, ezen esnék csorba, ha az elcsatolt Nyugat-Magyarországról való lemondás készségét vagy csak halvány szándékát is beiktatni engedném és engednénk pártkülönbség nélkül az Ausztriával folytatott és folytatandó gazdaságpolitikai tárgyalások anyagába. (Igaz! Ügy van! bálfelöl.) A múlt hetekben több magyar lap ökölnyi betűkkel hozta, hogy Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr azt a kijelentést r tette, hogy az Ausztriával kötendő megegyezés érdekében áldozatra is készek vagyunk. (Téglássy Béla: Nem ezt az áldozatot értette!) Tudom, hogy a t. miniszterelnök úrnak ez a kijelentése nem erre a kérdésre, nem Nyugat-Magyarországra vonatkozott, (Ügy van! a jobboldalon.) hanem hallottam többfelől Budapesten és vidéken és Dollfuss kancellárnak is volt egy nyilatkozata, amely Nyugat-Magyarország kérdését érinthetőnek nem tartja, és a tárgyalások felvétele tekintetében sine qua non-nak tartja, hogy erről a kérdésről szó ne essék. Többfelől hallottam, hogy a részünkről hozandó áldozatok^kérdésében ott szerepel a Nyugat-Magyarországról való részleges lemondás eshetősége. Ez valóságos dekadenciát jelentene, a revíziót még Ausztriával szemben is követelő magyar álláspont történelmi és jogi alapjáról Való lecsúszást jelentené. Sajnos, — nyíltan 'megmondom, mert tudomásom van róla — vannak ebben az országban olyanok, akik a hitlerizmustól való félelmükben, remegésük ben, sőt szepegésükben és Ausztria felé- való ömlengésükben hajlandók már megfeledkezni arról, hogy minket a Nyugat-Magyarországról való le nem mondáshoz nemcsak a kötelesség, hanem a magyar becsület kérdése is köt. (Ügy van! Ügy van!) Remélem, hogy a t. miniszterelnök úr adandó nyilatkozatában éles karddal fog szétvágni ennek a defetista nézetnek a szövevényein, és nem engedi megmételyezni a magyar nemzeti közvéleményt. Szenved, küzd, nyomorog a magyar mezőgazdaság, de ez a nemzet semmiféle gazdasági előnyökért le néni mond évezredes történelmi és politikai jogairól, Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban. (Ügy van! Ügy van!) Németország lelketlen elzárkózása exportunk tekintetében közismert. beszédideje lejárt — méltóztassék még egy utolsó mondattal beszédét befejezni. (Derültség.) Kun Béla: Rögtön befejezem. Mint mondottam, háborús hűségünk ellenére is, Németország elzárkózása az export tekintetében nyilvánvaló. Reméljük, hogy ez másképp lesz a jövőben. Ausztria az élőjószág kivitele tekintetében szintén nem úgy bánt velünk, mint bánnia kellett volna; ott van azután a takarmánybúza kivi', ülése 1933 július 13-án, csütörtökön. tele, a hizlalt marhák kérdése, stb. Mindezek következtében versenyképtelenné lettünk. Azonban legyenek ezek a múltnak fájó emlékei s azt kívánom, hogy találja meg a két ország egymást az esetleges közös veszedelemmel szemben, amely népünk önállóságát és boldogulását veszélyeztethetné. Pártkülönbség nélkül, ne hagyjuk vita tárgyává tenni sohasem azt, hogy Ausztria oldalán, Nyugat-Magyarországnak, mint háborús szerzeménynek odacsatolásakor, csak a trianoni igazságtalanság és a vakszerencse állott, a mi oldalunkon pedig ebben a kérdésben egy ezredév joga áll és egy ezredév joga követel érvényesülést. (Elénk helyeslés u Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik

1

? Takách éza jegyző: Marschall Ferenc! Marschall Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy napirendi felszólalásom keretében a gazdaadósságok kérdésével foglalkozzam és pedig túlmenőleg azokon a kereteken, amelyekben ezt a kérdést előttem szólott igen t. képviselőtársam érintette. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Nem méltóztatnak rólam feltételezni, hogy ezt a kérdést pártpolitika szempontjából, avagy népszerűségi okokból hozom most ide a Ház szünetremenése előtt. Kötelességem kijelenteni, hogyha van kérdés Magyarországon, amelynek objektív — és a hangsúly azon van, hogy objektív — tárgyalásánál pártpolitikai szempontokat mellőzni kell, úgy egészen bizonyos, hogy ilyen kérdés a gazdaadósságok kérdése. (Farkas István: A munkanélküliség kérdése nagyobb probléma!) Méltóztassanak csak várni, t. képviselőtársam. Ezt az álláspontot vallva, mi ebben a kérdésben minden gondolatot és

r ötletet, jöjjön az a gondolat és ötlet innen a Házból, vagy kívülről, jöjjön bármely párt részéről: megfontolandónak és komolyan tanulmányozandónak tartunk. (Mojzes János: Csak túlsoká tanulmányozzák ! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! De ha mi erről az oldalról, mintegy 'pártok fölé helyezkedve, kezeljük a gazdaadósságok kérdését, akkor viszont a másik oldalról elvárhatjuk, hogy a mi törekvéseinket is méltányolja. Méltóztassanak elhinni nekünk, hogy ez a párt is úgyszólván napról-napra halálos komolysággal és 'minden eréllyel sürgeti ennek a kérdésnek a megoldását. (Zaj és ellenmondósok a baloldalon. — Kun Béla: Eveken át sürgettük, miért nincs már meg? — Zaj.) Igenis,^ mi állandóan napirenden tartjuk ezeket a kérdéseket, már csak azért is, mert mély meggyőződésünk, hogy ennek a kérdésnek nyugvópontra hozatalával nagy társadalmi, szociális, politikai, gazdasági és termelési érdekek vannak összefűzve. (Ügy van! Ügy van!) Nincs szükség arra, hogy mi akár egymást kapacitáljuk, akár közösen a kormányt kapacitáljuk. (Nagy zaj. — Sztranyavszky Sándor: Hagyják 'beszélni a szónokot!) Nincs szükség arra, hogy mi egymást kapacitáljuk, mert méltóztassék r elhinni, ennek a Háznak minden pártja mélységes meggyőződéssel vallja, hogy ez a kérdés a legrövidebb idő alatt igenis, nyugvópontra hozandó. (Ügy van! Ügy -van!) Ismételten hangsúlyozom, nyugvópontra hozandó azért, mert ezzel a kérdéssel játszani nem lehet és nem szabad. (Dinich Ödön: Önök vannak hatalmon, már régen megcsinálhatták volna! — Zaj.) Ha valamire szükség van, úgy szükség van 1 arra, hogy ebben a Házban pártkülönbség nél-