Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. sével kapcsolatosan lezajlott. Megint elismerést kaptunk a nívóért és a lojalitásért. Ez az ellenzék tehát, sorban,, végig, ahányan itt vagyunk, nyújtott lojalitást és adott segítő munkaerőt a miniszterelnök úrnak. A miniszterelnök úrnak van egy tézise, amelyet ismételten szokott hangoztatni, hogy nem kell nagyon sok fejnek gondolkoznia, nem kell sokat kritizálni, segíteni tessék idejönni. Nyugodtan vonhatjuk le a konzekvenciát* hogy a legutóbbi 3—4 hónapban munka tekintetében különb segítőtársak nem álltak és nem állhattak rendelkezésére a miniszterelnök úrnak, mint aminők voltak azok a segítőtársak, akik az ellenzék padsoraiból a miniszterelnök úrnak rendelkezésére állottak. Segítettünk és azt hiszem, ha önök lojálisak, akkor arra a kérdésre, hogy segítettünk-e vagy sem, önök is csak azt felelhetik, hogy valóban az ellenzék a legutóbbi 3—4 hónap alatt a legkisebb kellemetlen hangnak a bevetése nélkül egyebet sem tett, mint egyrészt ötlettermeléssel, másrészt őszinte és jóakaratú magatartással segítséget nyújtott a kormánynak ahhoz, hogy munkáját a mai nehéz idők alatt lehetőleg korrektül, jól és a nemzet javára oldja meg. Amikor ezt itt leszögezem, teszem azért, mert nyíltan, becsületesen megmondom, hogy várakozással nézünk a most elkövetkező háromhónapos szünet elé és az azután jelentkező intézkedések elé. Becsületesen bejelentjük azt, hogy azt a lojális, hazafias és egy törvényhozóra mindenesetre kötelességet is jelentő magatartást, amelyet eddig tanúsítottunk, készséggel szolgáltatjuk r a

? kormányzatnak a növőre is. de ez a világ végéig így nem mehet. Határideje lesz ennek a készségnek és lojalitásnak is. Ha olyan ösztövér eredmények fognak itt jelentkezni az őszi hónapokban, mint amilyen ösztövér eredményekkel zártuk le ezt az egész munkaesztendőt, akkor az a hangulat és lojalitás, amelyet is részünkről tapasztaltak, bejelentem nyíltan, meg fog szűnni^ és meg fogjuk keresni a harcnak azt a módiát, amely mellett talán sikerrel, — fájdalom volna. ha. nem sikerülne — (Kun Béla: Becsülettel!) de mindenesetre becsülettel le fosnuk folytatni a küzdelmet a nemzet érdekében. Nem kérünk semmi mást, csak azt, hogy a kormány véére lássa át, hogy itt intézkedésekre van szükség. Engedje meg az igen t. miniszter úr. aki itt van, hogy őszintén szemébe mondjam. Hogy a lassú, nehézkes* majdnem azt kell mondanom, hogy döcögő intézkedések miatt az iírazsácügyminiszter urat is felelősségre vonluk. Ebben a kormánvban két férfiú van, akinek a legtöbb szemrehányást tesszük, az egyik a pénzügyminiszter úr, a másik az igazságüffvminiszter úr. (Űav van! Ügy van! a baloldalon.) A földmívelésügyi miniszter úrról azért nem szólok, bár neki elsősorban yolna kötelessége a gazdaproblémák miatt síkraszállni, mert tudom, hogv a földinívelésügyi miniszter úr énpen a legutóbbi hetek folyamán ismételten igen nagv energiával szállott síkra a írazdanroblémák megoldása érdekében. A pénzügyminiszter úrnak azonban ma is nyíltan a szemébe vágom, ahogy itt a Házban már többször a szemébe váfftuk, hogv nincs érzékp a maeryar gazdaproblémák iránt. (Űav van! Ügy van! a, baloldalon.) A pénzügyminiszter urat esak a legutóbb is — ez az érdem az önöké, ieren t. uraim — szinte erőszakkal kellett rákényszeríteni annak az agárcsoportnak, amelv az önök pártjában van, arra, hogy intézkedésbe 1933 július 10-én, hétfőn. 617 sét, amely a dollárprobléma körül felvetődött, — hogy tudniillik ma is, amikor az egész világon nincsen aranydollár, a magyar tartozáit arany dollárban kell teljesíteni — visszavonna, i Igen t. miniszter úr, önnek is kötelessége ezekkel a problémákkal foglalkoznia, mert az igazságügyminiszter azért van itt, hogy ezekben a kérdésekben lásson és intézkedjék. Méltóztassanak tehát, mélyen t. uraim, tudomásul venni, hogy a baráti jóindulat — már amenynyire politikai ellenfeleknek lehet baráti szempontokat itt honorálniuk — részünkről rendelkezésre áll, de csak ezzel a feltétellel és ha mi az 1934-ik esztedőbe úgy jutnánk el, hogy ez a vérszegény eredmény mutatkozik még mindig az önök intézkedései után, szemükbe fogjuk mondani, hogy önök éppolyan tehetetlenek, mint amilyen tehetetlen volt az előző kormány. (Sztranyavszky Sándor: Erre nem fog sor kerülni!) Adja Isten, hogy erre ne kerüljön sor. Mélyen t. Képviselőház! Az én felszólalásomra szánt idő lejárt. Ennek következtében zárom is szavaimat,^ azzal a kéréssel azonban, hogy ezt a három hónapot, amely most a csendes munka szempontjából a. kormánynak rendelkezésére áll, méltóztassanak végre felhasználni, úgy azonban, hogy abból önöknek bizonyos mértékben dicsőségük, a nemzetnek pedig haszna legyen. (Ügy van! a baloldalon.) Ha ez nem fog bekövetkezni, akkor majd következni fog, mélyen t. uraim, a harc is. Azt hiszem, ez sem önöknek, sem a nemzetnek nem érdeke. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon. — Eckhardt Tibor: A komoly földteherrendezést még a nyáron meg kell csinálni! Nem lehet tovább kitolni! •— Ügy van! a baloldalon. — Tauffer Gábor: Függesszék fel haladéktalanul az árveréseket! — Sztranyavszky Sándor: Azonos a felfogásunk! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Dinnyés Lajos közbeszól.) Kérem Dinnyés képviselő urat, legyen szíves csendben maradni! Be kell jelentenem a t. Képviselőháznak, hogy Wolff Károly képviselő úr... (Dinnyés Lajos ismét közbeszól.) Kérem, képviselő úr, maradjon már csendben, hallgassa meg csendben az elnöki bejelentést. Be kell jelentenem a t. Képviselőháznak, hogy Wolff Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-a alapján félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása címén szót kért. A képviselő úr jelentkezését tudomásul vettem s >a képviselő úr a napirend megállapítása után fog felszólalni. Gál Jenő képviselő úr pedig a házszabályokhoz kért szót. A képviselő úr szintén a napirend megállapítása után fog szólni. Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Létay Ernő! Létay Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ulain Ferenc t. képviselőtársam felszólalása a legmelegebb visszhangra talál ezen az oldalon is. (Elénk helyeslés a baloldalon. — Eckhardt Tibor: — Akkor rendben vagyunk!) Azoknak a gazdasági kérdéseknek megoldását, amelyeket a képviselő úr felhozott, különösen a földteherrendezésnek az ország problémái közül kiemelkedő igen nagy kérdése megoldását ez a párt legelsőrendű kötelességének és feladatának tekinti. Ez a párt már két esztendő óta, amióta a gazdasági válság dúlása különösen a mezőgazdsági termelés területén hihetetlen rombolásokat vitt véghez, a legnagyobb komolysággal, a legnagyobb melegséggel, de egyben köte93*