Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1933 július 6-án, csütörtökön. 579 kormányzói kézirattal van elnapolva a Ház? Ebben az esetben törvényeink szerint azonnal össze kellene ülnie az országgyűlésnek, és gon­doskodnia kellene az utódlásról. Mi történik ebben a legkényesebb és legnehezebb szituáció­ban? (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Sza­bályozva van!) De össze kell hívni az ország­gyűlést, (vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: Harminc nap múlva! — Felkiáltások a jobbol­dalon: A minisztertanács határoz!) De miután a kormányzói elnapolás esetében a miniszter­tanácsnak sincs joga . . . (Ellenmondások a jobboldalon. — vitéz Gömbös Gyula miniszterel­nök: Benne van a törvényben! — Lázár Andor igazságügy miniszter: Intézkedik erről az 1926. évi XXII. te.! — Ügy van! Ügy van! a jobbol­dalon és a középen.) Én örülök ennek az inter­pretációnak, de szükségesnek tartottam ezt is felvetni, mert éppen ebben a nagyon veszélyes és kritikus órában rendkívüli hátrányok szár­mazhatnának a nemzetre abból, ha véletlenül ebben az időben olyan kormánya volna az or­szágnak, amely arra az álláspontra helyezked­nék, hogy nincs joga a minisztertanácsnak 1 az összehívásra, vagy pláne nincs lehetőség az országgyűlés összehivatására. .«, n a kormánynak ezt a javaslatát, amely­: .:,áfti] 'nt méltóztatnak látni, tisztán látom, '«^?* , J&n messzemenő felhatalmazást tartal­maz es a parlamenti tevékenységnek nagyon messzemenő korlátozási lehetőségeit foglalja magában, megszavazom éa megszavazzuk első­sorban a kormányzó úr személye iránti biza­lomból. Ha nem vagyunk hipokraták, a kér­désnek itt van a lényege. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mi meg vagyunk győződve, hogy Magyarország kormányzója nem fog visszaélni ezzel a joggal, (lígy van! jobbfelöl.) amelyet mi szívesen teszünk le a kezébe, ab­ban a meggyőződésben, hogy ő azt soha másra, mint a nemzet javára használni nem fogja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közé­pen.) Elvégre 13 év perspektívájából látjuk im­már a kormányzó úr működését. Még az is, akinek talán voltak kételyei, — nekem egyéni­leg sohasem voltak — az ő kormányzói elhi­vatottságát illetőleg, kell, hogy beismerje, hogy az elmúlt 13 esztendő bebizonyította, hogy al­kalmasabb személyt erre a tisztségre ez a nem­zet nem találhatott volna. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a, középen.) Teljesen osztozom azokban az elismerő szavakban, amelyeket Wolff Károly igen t. képviselőtársam az 1919-es állapotokból való kivezetés és a megol­dás megtalálása s a történelmi szerep betöltése tekintetében a kormányzó úr személyét illető­leg itt elmondott. De tovább megyek. Nemcsak az 1919—20-as megoldás megtalálása, hanem az a tevékenység is, amelyet a kormányzó úr az­óta kifejtett és amelynek lényege nem más, mint a magyar államnak nemzeti alapokon történt rekonstrukciója, a kormányzó úr ér­deme elsősorban. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon és a középen.) Es még tovább megyek. Hogy európai színvonalat tudott adni ennek az országnak, hogy kifelé és befelé egyaránt méltósággal, a tekintélynek minden körülmé­nyek között való megtartásával, de szerénység­gel és mértéktartással tölti be tisztét,^ ezek olyan nagy emberi kvalitások, amelyekért az egész nemzet, pártkülönbség nélkül hálával tartozik neki. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Még arra a körül­ményre is rá szeretnék mutatni, amit a kor­mányzó úr személyével kapcsolatban ez a párt, majdnem azt kellene mondanom, a legtöbbre becsül és ez a kormányzó úr népszeretete, az a komoly és őszinte ragaszkodás, amellyel ő a magyar paraszt iránt viseltetik. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Az a tény, hogy minden feudális nyegleségtől menten, magyar testvéri szeretet­te^ viseltetik a kérgestenyerű paraszt iránt, ez adja nekem azt az erkölcsi jogot, de köteles­séget is, hogy itt a Házban elfoglalt ellenzéki álláspontom ellenére megszavazom ezt a javas­latot. (Éljen a jobboldaton és a középen.) Ilyen módon egyetértvén a javaslat lénye­gével, annál jobban sajnálom, hogy forma szerint ennek a törvényjavaslatnak a meg­szavazása nem úgy jött létre, mint ahogy én azt az appropriációs vitában annak idején ja­vasoltam és megpendítettem. Méltóbb és szebb lett volna, ha egy pártközi megegyezés alap­ján egyhangúlag került volna tetői alá ez a törvényjavaslat. Sajnálom, hogy a miniszter­elnök úr ezt a javaslatomat nem tette má­giáévá és, bizonyos mértékig improvizálva hozta ide ezt a törvényjavaslatot. A közvéle­ményben is annyi ferde hír, annyi valótlan­nak bizonyult, azt kell mondanom ma már, rágalom keringett ezekről a kérdésekről, hogy én úgy érzem, hogy a kormányzói jogkör ki­terjesztése nemcsak a kormányzó úr személye iránt érzett tisstelet, hanem a kérdés hord­ereje ós általában az alkotmányjogi és köz­jogi problémákban mindenkor szükséges és kívánatos rendkívüli óvatosság következtében is helyesebben oldatott volna _ meg, ha egy pártközi megegyezés alapján jön ide, aminek, azt hiszem, komoly akadálya nem lehetett volna, mert hiszen még így is, amikor egy­oldalúan csak a kormány és a többségi párt hozta ide ezt a törvényjavaslatot, azt látjuk, hogy az ellenzék többsége is megszavazza azt. Igen t. Ház! Bizonyos mértékig kifogáso­lom azt is, hogy időszerűtlen volt ennek a ja­vaslatnak most kapuzárás előtt való idehoza­tala. Az appropriációs vitában elmondott be­szédemben is utaltam arra, hogy az időpontja egy ilyen jogkiterjesztésnek, amely végered­ményben mégis az országgyűlés jogaiból el­vesz valamit és az államfőnek juttat valamit, időszerűbb volna, ha ez a nép jogok kiterjesz­tésével egyidejűleg történnék, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) ha ugyanakkor, amikor a vá­lasztójogi törvény a miniszterelnök úr által is beígért titkosság alapján megvalósul, meg­felelő és talán szükséges ellensúly gyanjánt a kiegyensúlyozottság biztosítása r érdekében egyidejűleg hozatott volna a Képviselőház elé ez a jog, amelyet mi a kormányzó úrnak szívesen megszavazunk, óhajtanok _ azonban azt, hogy a népjogok kiterjesztése irányában is végre megfelelő elhatározott lépés tétessék. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Minden körülmények között óvni szeret­ném az igen t. kormányt és a többséget, óvni szeretném két oknál fogva is attól, hogy en­nek a most megszavazott jogkörkiterjőszies­nek semmiesetre és soha antiparlamentáris tendenciát ne adjon. (Ügy van! Ügy van! bal­felöl.) Ez a törvényjavaslat az antiparlamen­táris felfogásnak lehet nagyon komoly kün : dulási pontja. De ebben az esetben rendkívüli illojális cselekedet volna ez Magyarország kormányzójával szemben, (Úgy van! balfelől.) aki az elé a kínos dilemma elé kerülne, hogy vagy a magyar alkotmányban lefektetett kö­telezettségénél fogva, a többségi kormány 1 ja­vaslata szerint eliárva, bizonyos mértékig szembekerüljön vagy szembeforduljon a par-

Next

/
Oldalképek
Tartalom