Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-209

558 Az országgyűlés képviselőházának í lom ideiglenes rendezéséről szóló 1920:1. törvénycikk 13. §-ának újabb módosításáról intézkedő törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó Zsitvay Tibor képviselő úr, őt illeti a szó. (Halljuk! Halljuk.) Zsitvay Tibor előadó: Tisztelt Képviselőház! Hosszú, nagyon hosszú korszakot élt át a magyar nemzet, amelyben úgyszólván csak közjogi kérdések érdekelték a 'magyar közvéleményt. Ebben a korszakban sok kérdést többékevésbbé elhanyagoltak, úgyhogy bizony később meglehetősen iskolázatlanul került a magyiar közélet súlyos közgazdasági, szociális és külügyi problémák halmaza elé. (Ugy van! jobbfelől.) Egy idő óta pedig, pontosan azóta, amióta Ausztriával' való kapcsolatunk megszűnt, a gazdasági kérdések, a szociális problémák mellett a közjog iránti érdeklődés szinte teljesen háttérbe szorult. JSTe gondolja senki se, hogy visszasírom, a közjogi harcok gyakran meddő idejét, de sajnálattal, sőt aggodalommal látom, hogy az érdeklődés hanyatlásával mint megy veszendőbe a régi magyar érzék közjogunk iránt, amelynek pedig története és hatalmas alkotmánya nemcsak büszkeségünk, hanem ezer év minden viharát álló egyik legfőbb erőforrásunk is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ne kicsinyeljük le tehát a közjogi kérdéseket, de ne nyúljunk hozzájuk avatatlan kézzel, ne fúrjunk-faragjunk, történeti alkotmányunkon szükségtelenül. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Történeti alkotmányok incidentaliter fejlődnek, de jaj annak a nemzetnek, amely a közjogi érzék eltompulásával áll a közjogi problémák előtt és amelyet adott esetben cserbenhagy ez az érzék. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mindig mindent az ősi, kipróbált magyar alkotmány szellemében! Ezekkel a gondolatokkal veszem kezembe ezt a törvényjavaslatot, amelynek előadásával a Ház közjogi bizottsága megbízott és megtisztelt. (Éljenzés jobbfelől.) A törvényjavaslat címe azt mondja* hogy az 1920:1. törvénycikk 13. §-ának újabb módosításáról van benne szó. A közvéleménybe azt a gondolatot vitték bele, hogy ez a javaslat a kormányzói jogkör kiterjesztését célozza. Ez azonban csak relatíve áll, mert én úgy látom, — és úgylátszik, velem együtt a bizottság is úgy látta, — hogy ez a törvényjavaslat valójában a magyar királyság élén álló államfő országgyűlést elnapoló régi alkotmányos jogának egész terjedelemben való helyreállítását tartalmazza. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől.) A tárgyalás alatt lévő javaslat lényege, amit az 1. § első bekezdése foglal magában, szó szerint a következőleg szól (olvassa): «Az országgyűlés elnapolásának, berekesztésének és feloszlatásának a királyi hatalomban foglalt joga — ugyanazokkal a korlátozásokkal, amelyeket e tekintetben az 1848 : IV. és az 1867 ; X. törvénycikk ö Felsége a király jogára nézve megállapít — a kormányzót is megilleti.» Itt említem meg közbevetőleg, hogy az egyetlen sízakaszból álló törvényjavaslat többi bekezdése sem bővebb ismertetésre, sem indokolásra nem szorul, mert ezek a bekezdések részben inkorporálják csupán az 1920 :

1. és XVII. törvénycikk idevonatkozó és változatlanul érvényben maradó egyéb rendelkezéseit, hogy ezek egyhelyütt szerves egészként legyenek feltalálhatók, részben pedig hatályon kívül helyező és életbeléptető rendelkezéseket tartalmaznak. 09. ülése 1933 július 6-ÖM, csütörtökön, A törvényjavaslatnak imént felolvasott, szó szerint idézett érdemi része valóban nem tartalmaz mást, mint az államfő országgyűlést elnapoló alkotmányos jogának régi terjedelemben való visszaállítását. Az 1920:

1. te. kormányzói jogkör megállapításában annyiban jogtörténetünk útmutatásához tartotta magát, hogy a kormányzót a királyi hatalom gyakorlására általában hatalmazta fel és taxatíve csak a megszorításokat, a korlátozásokat sorolta fel. Csak azokat a külön meghatározott jogokat kodifikálta, mint kivételeket, amelyek gyakorlására a törvényhozás ,a kormányzót nem kívánta felhatalmazni, abban f azonban, hogy mik legyenek ezek a kivételek és korlátozások, — tehát a lényegben — már eltért jogtörténetünk példáitól és azoknál messzebbmenő korlátozásokat szabott. Többek között megtagadta a kormányzótól a Házelnapolási jogot, amelyet pedig számos köztársasági elnök is gyakorol. Ez a korlátozás idegen volt a magyar jogban, hiszen a jogtörténet tanúsága szerint az ország kormányzói az országgyűlés körüli királyi jogokat mindenkor csorbíttatlanul gyakorolták. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért tarthatatlan az az észrevétel, amely szerint az elnapolási jog megtagadása a király és a kormányzó jogállásának külöbözőségével lenne indokolható, sőt a jogtörténet azt bizonyítja, hogy a kormányzók olyan jogokat is gyakoroltak, amelyek megkoronázása előtt a királyt sem illették meg. Közjogi oka az elnapolási jog elvonásának annál kevésbbé lehetett, mert hiszen a nemzetgyűlés a kifogásolt, a magyar jogtól idegen rendelkezés tarthatatlan és indokolatlan voltát azon melegében elismerte, amidőn az 1920. évi I. törvénycikk életbeléptetésével szinte egyidejűleg a kormányzói eskü letétele előtt kifejezést adott e rendelkezés t haladéktalan megváltoztatására irányuló készségének és szándékának. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek beváltására az 1920 : XVII. törvénycikkben került a sor, amikor is az előterjesztett javaslat a most tárgyalás alatt álló javaslattal teljesen azonos tartalmú volt. Annak azután, hogy a nemzetgyűlés plénuma a kormányzói elnapolás időtartamát 30 napra korlátozta, elfogadható okát találni még kevésbbé lehet. Ha a nemzetgyűlés maga is belátta, hogy az elnapolási jog megtagadására közjogi ok nem volt, akkor a megadott jog időbeli korlátozását alkotmányunkban egyenesen példanélkülinek kell megállapítani. A közjogi gondolkozás és elmélet keretein kívül kell tehát keresnünk a korlátozásra vezető okokat. Talán legközelebb járunk a valósághoz, ha az elhatározásra vezető tényezők ' egyik legfontosabbikát, az első nemzetgyűlés rövid, két évre szabott időtartamában véljük felismerni. Erre annakidején a vita során utalások is történtek. A nemzetgyűlés akkor még azt hitte, hogy alkotmányozó feladatok betöltésére^hivatott és csak lassan jött rá, hogy az alkotmány minél tökéletesebb helyreállításával tölti be igazi és méltó történelmi feladatát. (Ügy van! a jobboldalon.) r Az 1920 : XVII. törvénycikk alkotásakor még a lázas alkotó és újjászervező vágy hangulata^ uralkodott a nemzetgyűlésen, amely a sokfelé ágazó és egymásra halmozódó reformtervekhez képest kevésnek találta a saját munkaidejét és ennek korlátozását lehetőségig kerülni óhajtotta. Ez az ok, amelyre, mint i mondottam, az akkori felszólalások is utalnak,