Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-208

Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1933 július 5-én, szerdán. 541 hogy maguknak busás hasznokat akarjanak szerezni. (Zaj a jobboldalon.) Rögtön befeje­zem. A miniszter úr pedig még mindig nem elég erős ahhoz, hogy ezeket a hasznothajhá­szó, bűnös törekvéseket elnémítsa és szemér­metlen próbálkozásuktól visszaverje. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: Örömmel hajlanak meg az elnök úr figyelmeztetése előtt... Elnök: Kérem képviselő úr, ne vitatkoz­zék velem. Tessék parlamentáris kifejezéseket használni és beszédét befejezni. Kun Béla:... miként mondottam, ha a t. miniszter úr előbb-utóbb adandó nyilt és hatá rozott kijelentésével állításaimat megcáfolná. Ha pedig pártkülönbség nélkül kellő helyes­léssel nem tudná megtenni a nyilatkozatát, akkor le kell vonnunk a konzekvenciát és en­nek a ' konzekvenciának a levonása alól nem szabadíthatja fel magát minden kormánytámo­gatása ellenére a t. többségi párt sem, hogy gyenge a cselekvési képesség és. nagyon puha az akarat a t. miniszter urakban, mert még ma is nagyon túlhatalmasak a ma­gyar gazdasági élet ki szipoly ozói. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés és taps a bal- és a szélső­baloldalon.) Elnök: Herczegh Béla képviselő úr, mint az állandó igazolóbizottság előadója kíván- je­lentést tenni. Herczegh Béla előadó: T. Képviselőházi Az állandó igazolóbizottság részéről tisztelet­tel bejelentem, hogy a monori választókerület­ben megtartott képviselőválasztás alkalmával megválasztott Máriássy Mihály képviselő úr megbízólevelét... (Dinnyés Lajos: Az nem volt választás! — Zaj balfelől.) Elnök: Ne zavarják a képviselő urak az előadó urat! Herczegh Béla előadó:... a bizottság meg­vizsgálta és mint alakilag kifogástalant a házszabályok 12. §-ának a) pontja alá sorolta. Tisztelettel^ kérem a bejelentés tudomásul­vételét. (Dinnyés Lajos: Egy ember sem sza­vazott le ott!) Elnök: Csendet kérek! Az állandó igazoló bizottság jelentése alapján Máriássy Mihály képviselő urat, minthogy megválasztása óta 30 nap még nem telt el, feltételesen igazolt képviselőnek jelentem ki. (Dinnyés Lajos: Na­gyon is feltételes!) A képviselő úr maradjon csendben! Nem enged szóhoz jutni. Sorrend szerint következik Kun Béla kép­viselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a t. miniszter úr az állatoltó anyagok és szérum árát sürgősen leszállíttatni, a szimultán-oltásokhoz kedvezményes anyagot bocsáttatni a sertést tartó lakosság 1 rendelke­zésére és végre-valahára megtörni a kartell e gyedura Imát 1» Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Kun Béla: T. Ház! Nem kérek hosszabbí­tást, mert úgy gondolom, hogy egy negyedóra alatt, amelynek határidejét az elnök úr is lesz szíves méltányosan kezelni, el fogom tudni mondani mondanivalóimat. (Derültség.) A földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával azt mondotta Kállay Miklós t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. leszállította az állatoltóanyagok és szérumok árát. Én közbeszóltam, hogy nem eléggé, mert még lejjebb kell szállani az árakkal. Erre- a közbeszólásomra jogot adott az, hogy pár esz­tendővel ezelőtt gróf Sigray Antal t. képvise­lőtársammal együtt én voltam az, aki az állat­oltóanyagok és szérumok túlmagas árai ellen es a kartellek közérdekelienes működése ellen síkra szálltam. Nem szálltak le annyira a szé­rum árak, hogy a gazdaközönség meg tudná a szérumot vásárolni. Leromlottak a gazdasági lehetőségek, lementek a jószágárak. Azt üzenjük mi a Dunántúlra a t. földmí­velésügyi miniszter úrnak, de ezt_izenhetik az ő pártjának tagjai is, hogy: le kell törnil a Filaxiának, a Laboratóriumnak és a Hungá­riának, ezeknek az úgynevezett szérumtermelő intézeteknek az árpolitikáját, amelyek kar­teliszerű alakulatban vannak, csendes meg­egyezés szerint dolgoznak és amely éknek egy­egy nagybank áll a háta mögött s ahogy ezt a magyar állattenyésztés érdeke követeli. Evekre visszamenőleg nagyon sok millió pengővel ká­rosították meg ezek a magyar állattenyésztő­ket. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ivády volt t. földmívelésügyi miniszter úr másfél esztendővel ezelőtt azt mondotta, hogy belenyúl ebbe a dzsungelbe. Megadta az enge­délyt a kartellen kívül álló állatoltó-anyag és szérumtermelő intézet felállítására, a gazdák és állatorvosok szindikátusának. Ez a Nemzeti Kaszinóban meg is alakult. Elnöke volt báró Dániel Tibor és tagjai között helyet foglalt nemes önzetlenséggel és — noha az alapításnál tovább nem jutott ez a vállalkozás — nagy ál­dozatkészséggel egy, a túloldalon ülő t. képvi­selőtársam, Brandt Vilmos volt békésmegyei főispán is, akit pártkülönbség nélkül mind­nyájan rokonszenvvel ölelünk magunkhoz. Ő a koronatanú arra nézve, hogy ezen a téren mi­lyen nagy mulasztásokat követett el a t. kor­kormányzat éveken keresztül, amikor a kar­tellalakul atokat nem szorította vissza oda, ahová kellett volna; ő a koronatanú arra, hogy ha elegendő pénz állott volna rendelkezésre, akkor a magyar állattartó közönség részére millió és millió pengőt lehetett volna megta­karítani. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ö a koronatanú arra, hogy a nagybankok milyen fifikávai, milyen hátmögötti aknamun­kával akadályozták meg azt, hogy az az intéz­mény, amely kartellen kívül állott volna és szérumokat, állatoltó-anyagot gyártott volna kellő mennyiségben, olcsóbb áron a gazdakö­zönség számára, mégsem alakulhatott meg és a működését nem kezdhette meg. (Jánossy Gá­bor: Miért nem alakulhatott meg?) Azért nem, mert ott volt a kartell —- minden kartell háta mögött ugyanis egy-egy nagybank áll — és amikor bekövetkezett a bankzárlat s az enge­dély megadása után innen vagy onnan pénzt tudtak volna szerezni, a nagytőkealakulat azonnal jelentkezett és azt a pénzforrást,, amely már megnyílt volna a kartellen kívül álló állatoltóanyagintézet felállítására, igye­kezett betömni és az egész akciót gúzsbakötni. Báró Vay László — szintén az önök em­bere — debreceni főispán, a Tiszántúli Mező­gazdasági Kamara elnöke, szintén kért enge­délyt kartellellenes oltóanyagintézet felállítá­sára, elegendő pénzhez azonban ő sem tudott jutni. Hát ha a kormánynak van anyagi se­gítsége a főispánok számára, amikor politi­kai célokat és pártpropagandát kell szolgál­82

Next

/
Oldalképek
Tartalom