Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-207
Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1933 július 4-én, kedden. 521 ják mondani, de nekünk nem ezek kellenek. (Zaj.) Sürgős radikális cselekedeteket vár az egész nemzet, mert máskép elpusztulunk. Ne mondja senki, hogy várjuk meg azt, amikor Londonból hazajönnek, amikor Lausanneból megjönnek, majd azok megkezdik az adósságrendezést, mert először külföldi vonatkozásban kell ezt elintézni. En nem vagyok szakember, (Zaj.) nem vagyok: pénzügyi szakember és (Jánossy Gábor: Ezt elhisszük!), de azért merek, már én is hozzászólni a kérdéshez, mert a szakemberek levizsgáztak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Végre valahára pénzügyi téren is a természetes paraszti ésszel kell gondolkodni, egy diktátort kell elismerni, mert van diktátor: maga az élet. Azzal szemben, amit^ az élet követel, eltörpül mindenki, akármilyen nagy szakembernek tartja is magát. Már pedig az élet azt követeli, hogy szakítani kell az eddigi ím ód szerekkel, — ha ugyan ilyenek voltak egyáltalában — szakítani kell az eddigi pénzügyi elméletekkel és radikálisan kell a kérdéseket megoldani. (Rassay Károly: Például?) Itt van például az adósságrendezés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják, várjuk meg azt, hogy a külföld elengedi az adósságot. (Zaj.) Ha addig várunk, száz és száz kisembert fognak tönkretenni. (Rassay Károly: Nem várunk, varasról szó sincs! — Zaj a baloldalon.) Annál inkább sürgős a belföldi adósságok rendezése. (Zaj.) Nekem itt beszélhetnek pénzügyi dolgokról, a helyzet ma az, hogy kihúzzák a kisgazda lába alól a földet, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) rágyújtják a saját házát, 30 pengőért szőlőket árvereznek el, 15—20 pengőért elviszik a tehenét, lovát. Szabad nekünk várni, míg ezek a londoni Gauckler-ek, ezek a szemfényvesztők ott tanácskoznak? Elnök: A képviselő úr már másodszor használja ezt a kifejezést. A gyorsírói feljegyzésekből megállapítható, hogy másodszor használja; tehát mind a két kifejezésért rendreutasítom. Meskó Zoltán: Mert ezek; a londoni álszakértők, ezek a londoni áltudósok, ezek a londoni álállamférfiak hamis képet nyújtanak nekünk. Ezek, ha egyáltalában nyújtanak valamit, olyat nyújtanak, amiben magúik sem ismerik ki magukat. Hallgassunk tehát mi magyarok a magyar természetes észre, tessék itt a gazdasági dzsungelbe belenyúlva, komolyan akarni megoldani a kérdéseket. Mert lehetetlen állapot az, hogy ne lehessen itt segíteni? Miért kell ahhoz Lausanne, miért kell ahhoz Locarno, miért kell ahhoz tengerpart, miért kell ahhoz síelés, hogy megtiltsuk azt, hogy valakit tönkretegyenek bagatell tartozásokért? Istenkáromlás az, hogy megtűri az államhatalom, hogy kisgazdák önhibájukon kívül máról holnapra koldusbotra jussanak. Kérdem én: London kell ide? Kell nekünk ehhez az amerikai elnök üzenete? Nem kell ide semmi más, mint erőskezű, radikális, az életet ismerő pénzügyminiszter, aki megteszi az intézkedéseket, nem néz sem jobbra, sem balra. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha márt azt mondom, hogy radikális intézkedések kellenek, legyünk egészen őszinték, ezt be kell vallani: minden radikális intézkedésnek vannak és lesznek áldozatai. Éppen ezért azt kell mérlegelni, hogy ha hatmillió ember boldogulásáról, vagy párezer ember jobb sorsának leszállításáról van szó, akkor melyiket kell választani? Szerintem minden kormánynak, amely a nép érdekeit képviseli, a hatmillió ember érdekeit kell képviselnie. Ma pedig éppen ellenkező a helyzet. Nem vádolok, nem rágalmazók, senkit sem akarok meg'bántani, igyekszem tárgyilagos lenni, de ma a helyzet Í1Z3 • cl látszat legalább is valahogyan az — hogy itt ártatlanok pusztulnak azért, hogy egyeseknek még jobban menjen a sorsuk. (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Namj beszélek senki ellen, nem akarok hangulatot kelteni, nem lépek a demagógia terére, azonban igenis itt, az Országházában, óvást emelek ama pénzügyi politika ellen, amely naprólnapra tönkreteszi az adóalanyokat, (Ügy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a kicsiket és a nagyokat egyaránt. Nincs különbség az én szememben ma a nagybirtokos és a tönkrement kisgazdabirtokos között, nekem éppen úgy fáj, amikor látom, hogy nem tatarozzák a kúriákat, mint ahogyan fáj, hogy nem tudják a zsúpot ráteni a kisgazda portájára. A kisiparosnak, a kiskereskedőnek egyforma ma a helyzete. Leszögezem, nagyon téves törekvés és nagy igazságtalanság, amikor csak egy osztályt akarnak szanálni. Tessék az egész magyar dolgozótársadalmat kivétel nélkül szanálni. Nincs különbség kisgazda, kisiparos és kiskereskedő között. Tessék az egész kérdést egyöntetűen megoldani. Itt az egyik szanálása a másik rovására megy, ez pedig igazságtalanság. Mi, nemzeti szocialisták, a társadalmi kiegyensúlyozás érdekében dolgozunk. Azt hiszem, osztozik a Ház az én véleményemben, hogy ne várjunk útmutatást azoktól, akik útvesztőbe viszik a nemzeteket, mert ezek a kalózok nem akarják kivezetni a nemzeteket az útvesztőből, ezek kirakják cölöpökkel az amerikai sivatagot, hogy rossz útra menjünk, mert minél tovább vagyunk útvesztőben, annál jobban sikerül nekik az üzlet, a profit és ők nem bánják, ha valamenynyien belepusztulunk is. Követelem az igen t. pénzügyi kormányzattól, térjen le erről az útról (Felkiáltásuk a baloldalon: Mondjon le!) és határozottabb, népiesebb, a dolgozó, szenvedő és verejtékező nép érdekeit jobban szolgáló új pénzügyi politikát folytasson. Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gróf Apponyi György! Gr. Apponyi György: Igen t. Képviselőház! (Felkiáltások a baloldalon: Hol a kormány? — Zaj.) En is ugyanazt a napirendi javaslatot fogadom el az elnök úr javaslatával szemben, amelyet Weltner képviselőtársam terjesztett elő. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Miért? Hogy lehet ez? — Friedrich István: Miért? Tovább tiporják a népet? — Andaházi Kasnya Béla: Hol van az megírva, hogy csak panamisták tarthatnak gyűléseket. — Zaj.) Talán nem szükséges hangoztatnom, — hiszen pártállásomnál fogva mindenki tudhatja — hogy azért nem léptem be a szociáldemokratapártba, a szociáldemokráciától nagyon nagy világnézeti és politikai különbségek választanak el, de én minden politikai ellenfelemmel, tehát a szociáldemokratákkal is nyilt, becsületes küzdelemben akarom a politikai harcot megvívni és nem olyan eszközökkel, amelyek — sajnos — mai felszólalásomra kényszerítenek. Gömbös Gyula miniszterelnök úr ismételten kijelentette, hogy új stílust akar inaugurálni. Az új stílust, a szabadfutást, a fair 78"
