Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

Az országgyűlés képviselőházának van! Üyy van! a szélsőbaloldalon.) Az ia kapitalizmus, amely nem hírj:a meg a szociális terheket, amely semmit sem tud adni az országnak és csak önmagát védi (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ,aa öncélú kapitalizmus, már pedig öncélú kapitalizmusra, öncélú kartellekre Magyarországon szükség nincsen. De körülbelül ugyanazokat az elveket vallja a t. egységespárt is, amelyeket a kapitalisták vallanak ebben a vonatkozásban és éppen ez a második oka annak, hogy nem bizom az előttünk fekvő törvénytervezet intézkedéseinek hasznosságában. A t. túloldal programmagyarázója és elveinek hangos (hirdetője, Marton Béla t. képviselőtársam a minap egy beszédet mondott, amelyben többek között azt mondotta, hogy (olvassa): «szociális kérdések terén a mesterségesen szított jelszavak sohasem segítenek, hanem csak a cselekvő szeretet tudja lebontani a társadalmi válaszfalakat.)) (Farkas István: Kijárás! — Zaij.) Bn nem hinném, hogy a képviselő úr tudja, mit mondott ezzel, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ha tudná, akkor azt kellene mondanom, sajnálni tudom az egységespártot, amelynek ilyen programmhir-detője van. SzeretetteL -t. Képviselőház, még sohasem lehetett elérni a kapitalistáknál és satrapáiknál semmit. Próbálják meg a belga kapitalisták itt lévő sáfárját, a konstruktív Engel Ármin urat szeretettel meggyőzni arról, hogy azokat a bányamunkásokat hogyan fizesse, próbálják meg őt szeretettel meggyőzni arról, hogy nem szabad a bányajavakat kitermelni, meni szabad szenet bányászni különleges óvóintézkedések nélkül a veszedelmes pontokon, mert ez könnyen egy tucat ember életébe kerülhet. Engel Ármin úr azt fogja mondani, amit Ohorin Ferenc úr, amit Vida Jenő úr és a többi kapitalista satriapa mond: kérem, a vállalkozás' nem a szeretet, hanem tisztán a kalkuláció kérdése. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azért vagyok itt, — mondják ezek az urak, — hogy megbízóimnak, részvényeseimnek minél bővebb osztalékot és értéktöbbletet szerezzek. Hogy hogyan szerzem, mellékes, ameddig ihazám törvényeit betartom, ebbe senkinek beleszólása nincs. Ezeket az urakat csak a munkásság szervezettsége kényszerítheti megfelelő magatartásra, tisztességes bérek fizetésére és főleg embervédelemre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nemi elég tehát azt hangoztatni, hogy szociális kérdések terén a mesterségesen szított jelszavak nem jók. Mi nem kérünk ennél a törvénytervezetnél semmi egyebet, mint azt, <ami Magyarországom és még talán egypár Balkán-államon kívül mindenütt egészen természetes valami, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) azt kérem, hogy az államnak, mint legfőbb erkölcsi testületnek, kötelessége megvédeni polgárait a kizsákmányolás és a rablógazdálkodás ellen, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Bit a kötelességet teljesítsék a minisztériumok urai azokkal szemben, akik hazárdot játszanak a -munkások életével és testi épségével. (Buchinger Manó: Azokkal szemlben is!) Ne csak velünk szemben tartsák be a törvényeket, ne csak velünk munkásokkal szemben alkalmazzák a törvények rideg paragrafusait, hanem a bányakapitalistákkal szemben is alkalmazzák ezeket, akkor kevesebb lesz a szerencsétlenség, kevesebb lesz az özvegyek és árvák jajkiáltása és kevesebbszer lesz alkalom arra, hogy az elnök úr a Ház elnöki )7. ülése 1933 július A-én, kedden. 5Í5 székéből legyen kénytelen megemlékezni a bányaszerencsétlenségekről. T. Képviselőház! Magyarországon fizetik a legkisebb béreket ós viszonylag Magyarországon a legdrágább a -szén egész Európában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A gyenge 3—4000 kalóriás szénért fizet iá közönség 3 "60—3*80, sőt 4 és 6 pengőt is, a munkás pedig kap a kübányászásért méter-máz sánkint 16-18 fillért. Ilyen körülmények között és annál a politikai beállítottságnál fogva, amely a kormányt eltölti, és mert a kapitalizmus, főleg a bányakapitalizmus és a katellkapitalizmus ebben az országban noli me tangere, .nem hízom abban, hogy az az intézkedés, amely a törvényjavaslat alakjában elénk került, amely szerint ezentúl a kereskedelemügyi minisztérium fogja ellátni a bányhatósági jogkört, a ibány-amumkásoknak valami eredményt is hozna. Kifejtettem, hogy milyen feltételek mellett hozna ez a változás eredményt. Minthogy azonban ennek egyik előfeltétele az általános, egyenlő választójog alapján összeülő Képviselőház, amely nemcsak kiéli magát nemzeti jelszavak hangoztatásában, hanem ezeket a gyakorlatiban valóban alkalmazza is *a nemzet minden egyes tagja javára -és /mert én ia kormányban és a kormány intézkedéseiben nem bízom, -a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Br-ogli József! Brogli József: T. Ház! Malasits Géza igen t. képviselőtársam a 'munkáskórdósben, a bányász jog védelmében, a bányász egészségi védelmében, a bányász keresetét illetően elmondott igen -szakszerű és láthatóan a viszonyokat tüzetesen ismerő -előadását minden tekintetben aláírom, annyival is inkább, mert hiszen tulajdonképpen az én beszédem tárgya is nagyrészben csaknem ugyanaz lett volna, -amit Malasits Géza igen t. képviselőtársam -elmondott. Tekintettel azom-ban arra, hogy ismétlésekbe nem akarok bocsátkozni és nem akaróin az igen t. Ház türelmét feleslegesen igénybevenni, méltóztassanak nekem megengedni, hogy azokra a vitális, a ibányamiunkásság életére, műnk ab erén dezkedésére vonatkozóan s-ok tekintetben találó .megállapításokra, amelyeket Malasits igen t. képviselőtársam előadott, ne térjek ki, ellenben sürgősen kérjem most már a kereskedelemügyi minisztériumot -arra, hogy az imiimár 79 éves osztrák pátenssel igazgatott bányaügyet rendezze, az úgynevezett 'bányatörvényt iminél előhb alkossa meg és ennek a bányatörvénynek keretében biztosítsa mindazokat a munkásvédelmi, kereseti, szociális, jóléti intézkedéseket a munkásság számára, amelyekre ez a bányiamunkás-ság ugyancsak rá van szorulva. Igen t. Ház! Bányavidéken nőttem fel és mint gyermek, mint serdülő ifjú, mint fiatalember, mint fiatal tisztviselő is bányászok közt éltem. Ismerem ezeknek a bányászoknak rettenetes szenvedéseit, ismerem a hányászsorsot. Lenn voltam a bánya mélyében mint gyermek, később mint fiatalember, lent voltam most, mint képviselő is. Es -amikor én ott, az izzadt, szénporos testű, úgyszólván pőrére vetkőzött, behorpadt mellű, 'beesett szemű, szinte tüdővészes emberek tömegét láttam, úgy éreztem, mintha gályarabok között volnék, (Ügy