Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-207

Az országgyűlés képviselőházának konkrét esetek kapcsán félmerült, ahol gyanút­lan adófizetőpolgárok irtózatos kellemetlen­ségbe kerülnek, azt a következtetést szeretném levonni, hogy ha a pénzügyminiszter úrnak, illetőleg a pénzügyminisztériumnak ilyen ren­delkezés kiadására van gondolata, akkor vala­hogyan össze kellene egyeztetni a két ható­ság eljárását. Nem lehet, hogy építési enge­dély szempontjából engedélyezhetők legyenek bizonyos méretek és bizonyos szerkezetek és ugyanazok a szerkezetek ne kapják ímeg ugyanakkor az adómentességet. Ha van ilyen ütközőpont, ezt egyszerű tárgyalással ki • le­hetne küszöbölni és meg lehetne oldani a kér­dést úgy, hogy mielőtt a pénzügyminiszter úr ilyen rendeletet kiad, megtárgyalná a belügy­miniszter úrral, illetőleg a belügyminiszter úron át a többi építési hatóságokkal és^ akkor nem kerülhetne senki abba a szituációba, amelybe ma került, hogy felépítette az épüle­tet és a lakhatási engedélyt megkapja, az adó­mentességet pedig nem kapja meg. A jelentést egyebekben tudomásul veszem. (Helyeslés.) , Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Felírva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) A. tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Kö­vetkezik a határozathozatal. Kérdem a t. Há­zat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a jelentést tudomásulveszi, tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirendünk szerint következik a pénzügy­miniszter bányahatósági jogkörének t a ke­reskedelemügyi miniszterre való átruházásáról szóló törvényjavaslat (írom. 574, 577. sz.) tár­gyalása. Az előadó Temesváry Imre képviselő úr, őt illeti a szó. Temesváry Imre előadó: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a most fenn­álló jogszabályaink értelmében a pénzügymi­niszter urat megillető bányaihatósági jogkörnek a kereskedelmi miniszterre való átruházásáról szól. Mint bölcsen méltóztatnak tudni, a bánya­hatóság feladata általában bányatörvényeink végrehajtása. Ennek a jogkörének keretébe tar­tozik a hány a jogosítvány ok adományozása, ezek nyilvántartása vagy visszavonása, a bá­nyamívelés feletti állami felügyelet gyakor­lása, az élet- és vagyonbiztonság feletti őrkö­dés, továbbá az üzemeket érintő összes jogi kérdések elintézése. így a bányamunkások és bányavállalatok közötti vitás kérdések eliminá­lása, ezenkívül a bányatulajdonosok és föld­tulajdonosok, valamint a szomszédos földbirto­kosok és bányatulajdonosok között előálló vi­tás kérdésekben a döntés joga, valamint a vál­lalati élelemtárak ellenőrzése, a belső egészség­Ügyi intézkedések, a bányastatisztika készítése és a bányailletékek kivetése és különösen a munkásvédelmi intézkedések végrehajtása. T. Képviselőház! Ezt a feladatkört alsó fo kon a bányakapitányságok hajtják végre. A bányakapitányságok fogalmazói kara kettős főiskolai kvalifikációval rendelkezik. Az egyik a teljes hányamérnöki képesítés, a másik pedig a teljes jogi képesítés, tehát közigazgatási funkciójukat kellő szakismerettel rendelkezve látják el a bányakapitányságok. Végső fokon ezekben a kérdésekben a pénzügyminiszter dönt. Reá tartozik a 'bányatörvény végrehajtá­sára való felügyelet, ezenkívül a bányakapi­tányságok által meghozott határozatok ellen benyújtott fellebbezéseknél a végső fokon való döntés. A bányahatósági jogkörnek ezekből az; 207. ülése 1933 július 4-én, kedden. %% 507 imént ismertetett részleteiből kitűnik, hogy ezek a feladatok igen jelentékeny részben a lehető legszorosabb kapcsolatban állanak az összes ipari természetű kérdésekkel, különösen az üzembiztonságra való felügyelet és a mun­kásügyi kérdések intézése áll szoros kapcsolat­ban az egyéb iparügyi teendőkkel, amelyeknek pedig a kereskedelemügyi miniszter a felügye­leti hatósága, ennek következtében a hatósági felügyelet egyöntetűvé tétele szempontjából is szükséges, hogy a bányahatósági jogkör a pénz­ügyi kormányzat köréből az ipari ügyeket el­lenőrző kereskedelemügyi miniszterre ruház­tassák át. (Helyeslés a jobboldalon.) A bányaíhatósági jogkör a pénzügyminisz­terre a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi minisztérium megszüntetése alkalmával az 1898:XVIII. te. alapján szállott, amikor is ez a törvény külön földmívelésügyi miniszté­riumot létesített. Az ennek a törvénycikknek alapján kiadott 1727/1889. számú miniszteri ren­delet mondatta ki, hogy a (bányafelügyelet^ 1899. évi január 1-től a pénzügyminiszter hatáskö­rébe utaltatik. Az előadottakból kitűnik, hogy a bányahatósági jogkörnek a kereskedelemügyi miniszterre való átruházásával a bányaműve­léssel járó ipari és üzemi tevékenység szak­szerű és megnyugtató elbánásban fog része­sülni, ennek következtében tisztelettel _ kérem, méltóztassék az előttünk fekvő törvényjavasla­tot úgy általánosságban, mint részleteiben elfo­gadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat — mondhatnám — évszázados gyakorlattal kíván szakítani, azzal, hogy a (bányahatósági jogkört a pénzügyminiszter úrtól elveszi és a kereske­delemügyi miniszter úrra ruházza át. Az érde­kelt munkásság szempontjából ez a csere ak­kor, ha nem változik meg az a szellem, amely­ben eddig a bányahatósági jogkört kezelték, nem bír különösebb értékkel. Mivel azonban határkőhöz értünk és^ a pénzügyminiszter úr jogköre^ a bányahatóságokat és a bányák fel­ügyeletét illetőleg megszűnik, nem fog ártani, ha visszapillantást vetünk arra a munkára, amely a pénzügyminiszterek vezetése mellett a bányahatósági jogkört illetőleg az elmúlt év­tizedekben folyt. {Halljuk! Halljuk! a balol­dalon.) Hazánkban a bányászat körülbelül a XI. században kezdődött meg. Bevándorolt németek és vallonok kezdték meg Magyarországon a bányamívelést, majd később Szászországból jöttek át a Szepességbe ugyancsak németek, a délvidékre olaszok és stájerországi munkások és ezeknek segítségével sikerült azután a só­bányászatot és az ércbányászatot megindítani. Hosszú évtizedeken át ki voltak szolgáltatva az ezekben a bányákban foglalkoztatott munkások a bányabirtokosok önkényének, semmiféle szo­ciális védelem nem volt és ha hébe-hóba a bá­nyászok megmozdultak, hogy rettenetes sorsu­kon valamiképpen segítsenek, akkor a mai fül­nek borzalmas büntetésben volt részük. így a XV. században meglehetősen rossz gazdasági viszonyok uralkodtak és ennek ha­tása alatt a bányamunkások, jelesül a sóbá­nyamunkások kezdtek elsőnek megmozdulni. Minthogy akkor a bányamívelés és a bányá­szati jogkör a királyi kincstár hatáskörébe tartozott, ennélfogva a királyi kincstár kiadott egy rendelkezést, amelyben azt mondja (ol­vassa): «Megtiltjuk azonkívül, hogy sóvágóink a jövőben azon összejövetelt vagy gyűlést,

Next

/
Oldalképek
Tartalom