Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
40 Az országgyűlés képviselőházának terkélt beavatkozás, sem az áralakulásnak mesterkélt irányítása, sem a belföldi piacnak a bolettákkal, vagy egyéb eszközökkel való megterhelése nem segít. Ezek a beavatkozások, ha egy év átmeneti válságáról volna szó csupán, talán indokoltak lehetnének, mint rendszeres berendezkedés azonban a legnagyobb veszedelmet jelentik egy egészséges kialakulás szempontjából. (Ügy van! balfelől.) Ezekkel az arcanumokkal a stresai értekezlet szörnyen rövidlátó ajánlásaival egy távolról sem kielégítő európai preferenciális rendszerrel, a deficites termelésre való intézményes berendezkedéssel akartak változtatni a helyzeten, holott ezekkel a módszerekkel csak további züllést, pusztulást lehet a világra zúdítani. (Ügy van! balfelől) A magyar kormánynak nemcsak joga, de kötelessége ezekre az elhibázott tendenciákra, a világnak erre a borzalmasan ostoba, r — tudatosan ezt a szót kell használnom — iránytalan termelésére, a világpiacnak erre a rettenetesen káros lezüllésére rámutatni, a legélesebben, a leghatározottabban és a magyar követeléseknek, mint nemzetközileg megalapozott f és az egész világ jövő boldogulása szempontjából indokolt követeléseknek világos és határozott megformulázásával. Tgen t. Ház! Rá kell irányítanom a figyelmet arra, hogy a londoni világkonferencián 1931-ben volt már egy magyar javaslat, — báró Prónay György terjesztette elő — amelylyel teljesen egyetértek. Azt hiszem, az agrárexportállamoknak egységes fellépése és az agrárimportállamokkal való egészséges megegyezés képezi azt az alapot, amelyen keresztül a mezőgazdasági terményáraknak' egészséges, normális eszközökkel való felemelése keresztülvihető. Akkor az Amerikai Egyesült Államok állásfoglalása akadályozta meg az eredményt. Az Amerikai Egyesült Államok akkor közjogi akadályokra, alkotmányukra hivatkoztak abban a vonatkozásban, — formailag teljesen jogosan — hogy az Amerikai Egyesült Államoknak nincs joguk olyan kartellmegállapodásokban résztvenni, amelyek a kereslet és kínálat szabad alakulását befolyásolhatnák, örömmel látom az új elnöknek, Rooseveltnek számos nyilatkozatából, de magáninformációból is tudom, hogy az Egyesült Államok ezt a világszempontból nagyon hibás és káros álláspontjukat, hála Istennek, feladták. Ügy vagyok értesülve, hogy az Egyesült Államok hajlandók most már az együttműködésre, mert belátták, hogy az ipari államok boldogulásának előfeltétele az agrárállamok vásárlóképességének biztosítása. Ezt másképpen, mint az agrár államok megfelelő, — nem megsegítésével, nem alamizsnák juttatásával — és ezt szeretném mint második szempontot az igen t. kormány figyelmébe ajánlani, nem nemzetközi bolettaalapok^ létesítésével, nem is bizonyos homályos r és^ nehézkes preferenciális rendszerek kiépítésével, hanem, egy nagy európai kooperáció, együttműködés megteremtésével érhetjük el; ezzel az együttműködéssel menthetjük meg ezt a földrészt, a tengerentúli államok sokkal alacsonyabb termelőköltségekkel dolgozó agrárversenyével szemben. Azt kell vennünk, hogy mi ma már egy elöregedett földrészen dolgozunk. Kétezer év óta használjuk már ezt a földet, trágyázzuk, mélyen szántjuk, mindenféle költséges befektetéssel dolgozunk, míg a szubtropikus vidék lakossága úgyszólván termelési költség nélkül, ingyen földeken, gépi erővel, extenzív rabló193. ülése 1933 június 6-án, kedden. gazdálkodással, minimális termelési költség mellett ontja az agrár produktumokat a világba. Itt a termelés és az értékesítés világgazdasági szempontból való organizációja elengedhetetlen feltétele úgy a belföldi, mondjuk, szűkebb értelemben véve európai, mint a t világgazdasági válság és anarchia megoldásának. Én, mint legelső teendőt, azt kérem az igen t. kormánytól, méltóztassék a világgazdasági konferencián megjelenő delegációnak utasítást adni, hogy ajánlja fel a magyar nemzet és a magyar kormány kooperációját egy világgazdasági agrárorganizáció megszervezésére, mert az improvizáció és az anarchia szabadkereskedelmi ^ rendszerével szemben egyedül a világgazdasági organizáció képes az agrártermelés jövedelmezőségét ezen a földrészen biztosítani. (Ügy van! a baloldalon.) A különböző földrészek közötti termelési költség diszparitása annyira nyilvánvaló, sőt továbbmegyek, a fuvarozás költségei és a fuvardíjak annyira kedvezőtlenül alakulnak a szárazföldi államok szempontjából, mint a mi szerencsétlen országunkban is, hogy ez egyenesen megdöbbentő. Csak egy példát hozok fel. A pillanatnyi áralakulást nem ismerem, azonban 1931-ben Amerikában magam tettem vizsgálat tárgyává ezt a kérdést, s akkor Baltimoreból Liverpoolba a búza szállítási költsége elevátortól-elevátorig, ki- és berakási •költséggel együtt métermázsánként — hihetetlenül hangzik — 1 pengő 50 fillért tett ki, kevesebbet, mint amennyi Szegedtől Budapestre egy métermázsa búza fuvardíja. Közgazdaságilag beszélve. Baltimore Liverpoolhoz tehát közelebb esik, mint Szeged Budapesthez. Ilyen körülmények között természetes, hogy a világgazdasági versenyben való eredményes konkurálás s a kereslet és a kínálat szabad érvényesülése az európai agrárállamok számára nem egy pillanatnyi válságot jelent, hanem a biztos és elkerülhetetlen pusztulás prognózisát jelenti, (Ügy van! a baloldalon.) s ezzel szemben nekünK a legerélyesebben kell állást foglalnunk azon a londoni világgazdasági konferencián. Az volna tehát az első szempont, hogy nekünk fel kell ajánlanunk a kooperációt egy nagy nemzetközi együttműködés érdekében abban a tekintetben, hogy a földrészenként különböző termelési költségekkel szemben 'a termelésnek legalább is az önköltségi árát biztosítani tudjuk. Ez nemcsak az agrár államok érdeke, hanem érdeke az ipari államoknak is, (Ügy van! a baloldalon.) amelyek elvesztik a maguk fogyasztóit. Ebben a tekintetben talán egy elég jellegzetes példára hivatkozhatom, éppen a mi országunk gazdasági helyzetéből. Például a magyar gépiparban a mezőgazdaság tönkremenése azt a helyzetet idézte elő, hogy a gépipar ma már kapacitásának csupán 3%-ával dolgozik, vagyis az ipar szempontjából is a mezőgazdasági termelőrétegek pusztulása az ipar fokozatos elsorvadását, a vásárlóközönség pusztulását és végeredményben az ipari fejlődésnek nemcsak stagnációját, hanem visszafejlődését is kell hogy szükségszerűié g előidézze. Ha ezen a londoni világgazdasági konferencián egy ilyen nagy, egyetemes együttműködés az agrártermények megfelelő értékesítése szempontjából nem volna biztosítható, akkor mint második vonalat, második frontot, amelyre vissza kellene húzódnunk, ajánlanom
