Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-206

Az országgyűlés képviselőházának 2' úr választ nem igen fog adni erre az interpellációra, tehát zárom is beszédemet. A miniszterelnök úr nagyon szeret bizonyos kifejezéseket használni, amelyek beszédeiben mindig vissza-visszatérnek. (Zaj a baloldalon és a középen.) Egyike azoknak a kifejezéseknek, amelyeket ő olyan sokat használ, hogy az ellenzék negatív politikát folytat. En azt hiszem, hogy negtívabb politikát,, mint az övé, még egy miniszterelnök sem folytatott, mert ő tagad minden olyan lehetőséget, amely fel vettetik^ erről az oldalról, tagadja az Ausztriával való szorosabb kooperációt, politikai kapcsolatot, (Egy hang a jobbközépen; Direkt keresi! — Egy hang balfelől: De nem találja!) tagadja a restauráció szükségességét, tagadja mindazokat a megoldásokat, amelyeket mi ajánlunk. Reménem tagadja a kisantanttal való összeműködést is és nem kacérkodik Romániával, mint ahogyan azt Hitler külügyi hivatala az ő hivatalos kommünikéjében sejteti. De semmi pozitívumot ebben a kérdésben a külpolitikát illetőleg még a magyar nemzet elé nem tárt. Nagyon félek, hogy az egyetlen pozitívum, amely politikájában van, saját hatalmának öncélúsága, de az a vonalvezetés, amelyet a külpolitikában folytat, ha csak félig-meddig is megállnak azok a sejtelmek, amelyek a közvéleményt izgatják, Magyarországot romba fogja dönteni. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik gróf Somssich Antal képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszterhez. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): ^Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr a m. kir. Államvasutak igazgatóságának A. 11.176/1933. számú rendeletével elrendelt és a vontatási munkások bérének^ 10—20 százalékig való órabércsökkentósét revízió alá venni ?» Eluok: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gróf Somssich Antal: T. Képviselőház! A lapokban olvastam a következő cikket: «A vasúti fűtők és vontatási munkások a csökkentés ellen.» A cikk egyebek közt a következőket mondja (olvassa): «Lazur elnök előadta, hogy az újabb óra bércsökkentések ' rendkívül nehéz helyzetbe juttatták a fűtőket és vontatási munkásokat. Éjjel-nappal tartó fáradságos munkájukkal a mai órabérek mellett havonta 35— 75 pengőt keresnek s ezt a csekély munkadíjat most 15^-20%-kal le akarják szállítani. Ennek végrehajtása mérhetetlen nyomorúságba döntené ezt a szorgalmas, becsületes munkástábort, azért az órabér csökkentés tervének elejtését kérte. Azután négy szegedi asszony panaszolta el, hogy a férjük 20—25 évi szolgálattal alig 40—50 pengőt keres havonta, ennek egy részét különböző levonások címén visszatartják, a kifizetett összegekből gyemekeiknek a mindennapi kenyeret se igen tudják megszerezni, azért a csökkentés mellőzését kérik. Az osztályvezetők megígérték, hogy kérésüket jóindulattal fogják a Máv. elnökigazgatójának és a kereskedelmi miniszternek előterjeszteni.* T. Ház! Ezek a szorgalmas, hazafias és becsületes munkások, akiket a nagyközönség csak úgy ismer, hogy szurtosok és kormosak,, szegényesen öltözködnek, de nehéz munkaju^ ?. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 495 kat, nehéz sorsukat a nagyközönség úgyszólván nem látja és nem tudja értékelni. A vasúti fűtőkre vonatkozólag pedig tessék elbírálás alá venni, hogy a hazai rossz kalória jú szenekkel kettős munkát végeznek az idegen vasutakhoz képest, (Ügy van! Xígy van! a baloldalon.) Ebből a 80 pengős bérből pedig levonják a kereseti adót, rokkant díjakat, be tegsegélyzőt stb. A legnehezebb munkát végzik ezek a szegény emberek, a kormány takarékossága tehát nem mehet olyan messzire, hogy ezek létminimumát is 20%-kai csökkentse. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nagyon kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, méltóztassék a Magyar Királyi Államvasutaknak ezt az idézett A.. 11.176. számú rendeletét revízió tárgyává tenni és az órabéres vasúti munkások ezen kategóriájának a minimális bérét meghagyni. (Helyeslés a bálodlalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kivan válaszolni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpellációban említett kérdést jól ismerem, és ami az adott viszonyok közt a munkásság érdekében megtehető, az részemről már a tegnapi napon meg is történt, amennyiben elrendeltem, hogy a nehéz testi munkát végző vontatási munkásokra nézve az órabérleszállítás megállapításánál lehetőleg enyhítéseket tegyenek. Magát az egész bérredukciót — sajnos, fájdalmasan kell megállapítanom — nem tudom mellőzni, de arra fogok törekedni, hogy aránytalanságok ne legyenek és bizonyos létminimum ne érintessék. Hogy erre nézve hogyan gondolkodom, arra vonatkozólag a tegnap tett másik intézkedésem adhat példát. Nevezetesen a bérleszállítás életbe lépett volna már az egész június hónapra, mert az elszámolás május 22-ikéíől június 22-ig történik — ez az elszámolási idő —, a rendelet pedig május 22-ike táján látott napvilágot és már a következő egész hónapra elrendelte a csökkentést, minthogy azonban az az első kifizetésnél még nem volt keresztülvihető, a munkások a régi béralapon kaptak körülbelül kéthetes bért. A második kéthetes bérből azonban már nemcsak ennek a két hétnek, hanem az előző két hétnek bérredukciói is levonatták volna, ami azt eredményezte volna, hogy most június végén, nagyon csiekély összeggé zsugorodott volna az az Összeg, amit az egyes munkások kapnak. Ezért elrendeltem, hogy az egész bércsökkentés egy hónappal elhalasztassék, ami körülbelül 45—50.000 pengős többletkiadást okoz ugyan a Máv-nak, de attól a súlyos következménytől, amit voltam bátor körvonalazni, megmentette a munkásokat. Ez az, amit az adott körülmények mérlegelése mellett és amellett, hogy a legnagyobb méltánylással és jóindulattal vagyok a munkások sorsa iránt, ebben az időpontban válaszul tudok adni. Tiszte^]ettél kérem a, t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl. — Rakovszky Tibor: Az Ibusz-t kellene beolvasztani a MÁV-ba, akkor meg lehetne oldani az egész kérdést.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni. Gróf Somssich Antal: T. Képviselőház! x\z igen t. kereskedelemügyi miniszter úr jóakaratú válaszát szívesen tudomásul venném, ha a sokgyermekes családapák bérét, akik igen sokan vannak ebben a mnnkáskategóriá-