Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-206
Az országgyűlés képviselőházának 2 csak a demokrácia nevében a kormány részéről megtorló intézkedések sürgettessenek egy ilyen cikk miatt. Aki az én multamat — akár képviselői munkásságomat, akár publicisztikai működésemet — ismeri, azelőtt nyitott könyv az, hogy soha egész közéleti működésem alatt az igazi demokrácia gondolatával nemcsak hogy ellentétbe nem kerültem, hanem, hogy egész munkásságom ennek a nagy nemzeti célnak .szolgálatában folyt le. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a balközépen.) Mindazt a tehetséget, azt a képességet, amit a jó Isten nekem adott, ezeknek a nagy céloknak szolgálatában használtam fel mindig és az én tollamhoz aljas indok, sem pedig nép jogellenes szándék soha, de soha nem tapadt. Ellenben igenis minden alkalommal, különösen nehéz viszonyok között, s amikor a kormánytényezők részéről a demokrácia jogai veszedelemben látszottak forogni, az> elsők között voltam, aki ezekkel a tendenciákkal szemben bátran, sokszor igazán életem kockáztatásával is helytállottam ezek mellett a jogok mellett. i T. Képviselőház! Nem arrogálom magamnak azt, hogy a demokrácia nagy kérdésében azonos véleményen legyen t. felszólalt képviselőtársammal, sohasem ambicionáltam aat, hogy ebben a tekintetben egyetértsünk, neki is más a felfogása erről, nekem is más, nekem is megvan a magamé. Szükségesnek tartottam itt mindezeket elmondani, (Müller Antal: Nagyon helyes!) sajátmagam és a Magyarság védelmében. (Helyeslés a baloldalon. — Gál Jenő szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen cimen kíván a képviselő úr szólanil i' Gál Jenő: Személyes megtámadtatás viszszautasítása címén. Elnök: A házszabályok 143. §-a a) pontja alapján ,a szót a képviselő úrnak megadom. Gál Jenő: T. Képviselőház! Milotay István igen t. képviselő úr felszólalására kötelességemnek tartom elmondani, hogy nem arról van szó, hogy mi a kettőnk felfogása a^ demokráciáról. En legkevésbbé sem ambicionálom, hogy nekem és azoknak, akik a széles demokratikus néprétegeket jelentik, tiZ cl felfogásunk legyen, mint Milotay t. képviselő úrnak. Nem is erről volt szó, az ezekre a fejtegetésekre való válaszomban, hanem arról, hogy ennek a Háznak a bölcsesége, valamint a Ház elnöke is úgy találta, hogy annak a cikknek bizonyos kitételei, amelyeket itt szóvátettem, még a Képviselőház naplójába sem foglaltatnak bele. Ez az a szakadék, mélyen t. képviselő úr, amely minket elválaszt. (Milotay István: Hála Istennek!) En olyan kifejezéseket, amelyek ennek a Háznak naplójába bele nem írhatók, a politikai vitatkozás területéről kizártnak tartok. Nem a képviselő úr felfogását támadtam, hanem azt a módot támadtam, amellyel inparlamentáris, sőt a közerkölcsiségbe ütköző módon illette a demokráciát. (Milotay István: Nem tanulok öntől közerkölcsiséget!) Nekem politikai tekintetben nincs semmi beleszólásom ebbe; chacun á son göut, teszi úgy, ahogy akarja, de azt, hogy létező pártokat és különösen a demokráciát (Milotay István: Nem beszéltem pártokról!) olyan kifejezéssel illessen, amely alkalmas a gyűlölet felkeltésére, nem hagyhatom szó nélkül. (Milotay István: Akinek nem inge, ne vegye magára!) Nem is arról van szó, t. képviselőtársam, hanem arról, hogy az ön kiváló tolla ne 16. ülése, 1933 június 28-án, szerdán. 491 adja magát oda ilyen célok szolgálatára. (Milotay István: Ne dicsérjen és ne komprommitáljon! — Derültség balfelöl.) Eiménckedéssel nem lehet napirendre térni a felett a vétség felett, amelyet a mélyen t. képviselő úr a demokrácia és az országgyűlési pártok ellen elkövetett. (Milotay István: Ne támogassa anynyira a kormányt! — Derültség.) T. képviselőtársam, hízza rám,, hogy mit csinálok. Ami a támogatásokat illeti, erről a területről talán ne beszéljünk, mert ha már ott tartunk, hogy azokat, akiket ön támogat, miként támogatja s azok miképpen támogatják önt és a lapját, ez már nem tartozik ide. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ebben sok igazság van! — Jánossy Gábor: Békesség legyen veletek! — Elénk derültség.) Elnök: Somssich Antal gróf képviselő úr interpellációja következik a miniszterelnök úrhoz és a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa): «Hajlandók-e a miniszter urak az általam a Házban ismételve kritika tárgyává tett és gazdasági szempontból kifogásoltáporkai csikótelep ügyét likvidálni és a lótenyésztésre szánt állami pénzeket tényleg a magyar lótenyésztés felkarolására fordítani.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Somssich Antal: T. Ház! Már ismételten felszólaltam az áporkai csikótelep ügyében, de, úgy látszik, eredmény nélkül. Ezekre a felszólalásaimra a magyar királyi földmívelésügyi miniszter úr egy körlevelet intézett az összes képviselő urakhoz, amelyben a következőket írja (olvassa): «A magyar királyi földmívelésügyi miniszter néhai Kégl János által méncsikók felnevelése céljából az államra hagyományozott szentkirálypusztai birtokon a szakszerű gazdálkodás előfeltételének biztosítására és annak jövedelmezőségének emelésére az Országos Lótenyésztési Alap terhére, — mely ezen alapítványi birtok tulajdonosa — egy gyermektej (minősített tej) termelésére alkalmas tehenészetet létesített. Ennek az úttörő intézménynek célja az, hogy gyermekek és súlyos betegek részére nyersen élvezhető, a higiéné követelményének megfelelő, kór| okozó csiráktól mentes tejet állítson elő. Ennek a tehenészetnek bemutatására május hó 21-ének délelőttjére van szerencsém tisztelettel meghívni.» Ennek az igen kedves felszólításnak nem tettem eleget, már csak azért sem, mert egy csikótelepen nem akarok teheneket látni (Derültség.) és annál kevésbbé akarom azt, hogy a lótenyésztési alapból teheneket neveljenek és fejjenek a tejtermelők és a magántehenészetek rovására, akiktől súlyos adókat követelnek és a miniszterelnök úr programmját, amelynek a mezőgazdaság fellendítése egyik főpontja, ezáltal kijátsszák. (Friedrich István: A 27-ik pont!) Az örökhagyó azzal a feltétellel^ adta ezt a 400 holdas birtokát a Magyar Államnak, hogy ezen lovakat tenyészszenek. (Friedrich István: Jó, hogy nem vadászkastélyt építenek rá!) Miután nem volt elég lakás a tisztek részére, külön béreltek egy másik birtokból egy kastélyt a tisztek részére, amelyet drága pénzen i kiszereltek. Azonfelül kisült, hogy nincs legelő, f ehát egy másik birtokot, . 200 hold legelőt b eltek és körülbelül egymillió pengő ára épült ' építettek erre a négyszázholdas birtokra é Hndezt a lóte73*
