Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-193

38 Az országgyűlés 'képviselőházának pusúból B-típusú, a B-tí pusúból C-típusú iskola alakult, de éppen az iskoláztató szülők óhajtására s éppen az iskolaszékek kérésére. 1920 óta a magyar kormányok mindegyike rendkívül sokat tett a kisebbségi kérdés s a kisebbségi iskoláztatás tárgyában. A kisebbségi kérdést úgy kell tekinteni, hogy Csonkamagyar ország területén 1920 előtt tulajdonképpen nem is volt, vagy csak elszórva volt 1—2 kisebbségi iskola. Ezt méltóztassék a kisebbségi kérdés tárgyalásánál szem előtt tartani, mert ez lényegesen fontosabb, mint az, hogy a kisebbségi panaszokat a Ház elé hozzák, anélkül, hogy ezeket az adatokat egymással összehasonlítanák. En nem kételkedem Bleyer képviselő úr jóhiszeműségében, mégis az az eljárás, amely az ő beszéde nyomán szerte az országban, főként Pest környékén mutatkozik, legalább is veszélyes játék színét tünteti fel. A pestkörnyéki német falvakban és községekben spontán a nép lelkéből megindult egy áradat; egymásután szedik össze az aláírásokat azoktól, akik tiltakoznak a Bleyer-féle beállítás ellen. f Legyen szabad egy ilyen tiltakozást ismertetni s azután leszek bátor az aláírókat is felolvasni. (Olvassa): «A ©sonka íhazabeli legnagyobb, túlnyomórészt németnyelvű lakosságú nagyközségnek, Soroksárnak alulírott társadalmi egyesületei és lakosai nem helyeseljük Bleyer Jakab országgyűlési képviselő parlamenti nyilatkozatában foglaltakat. Nem ismerjük őt el a magyarországi németség vezérének. Helytelennek tartjuk az általa követett irányt, mert az a magyarság és a magyarországi németség közötti harmónia megbontására vezet. Ennek a németségnek a sorsa pedig szorosan összefügg hazánk sorsának jobbrafordulásával, aminek bekövetkezését hőn óhajtjuk és erősen hisszük, de aminek bekövetkeztét Bleyer Jakab nyilatkozata hátráltatni alkalmas, amikor Magyarországot igazságtalanul a nemzetiségek elnyomójaként tünteti felMi — túlnyomórészt németszármazású emberek — tapasztaltuk és látjuk, hogy németnyelvűsége miatt Magyarországon soha senki üldöztetésnek kitéve nem volt, a boldogulás útja a németek előtt mindig nyitva állt. Soroksári Gazdakör, Iparos Otthon, Soroksári Kaszinó, Soroksári Önkéntes Tűzoltó Egylet. Országos Frontharcos Szövetség soroksári csoportja, Soroksári Ifjak Vörösmarty Köre, Soroksári Polgári Dalkör, Soroksári Football Club, Soroksári Mária Kongregációk, Iparos Olvasó- és Dalkör, Soroksári Atlétikai Klub, Soroksári Fűszerkereskedők Egyesülete, Soroksári Levente Egyesület, Soroksári Levente Egyesület öreg Levente csoportja.» Egy másik községben ugyancsak spontán nyilvánult meg ez az elhatározás. Dunaharaszti hasonló felszólítást fogalmazott s ezt aláírta: Dunaharaszti község elöljárósága és gazdái, a Dunaharaszti Ipartestület és Iparoskör, a Dunaharaszti Tűzoltó Testület, a Dunaharaszti Keresztény Polgári Kör, a Dunaharaszti Társaskör, a Dunaharaszti Nemzeti Casino, a Dunaharaszti Temetkezési Egylet, Dunaharaszti Kertegyesület, Dunaharaszti Atlétikai Klub, Dunaharaszti Munkás Testedző, Dunaharaszti Törekvés, Dunaharaszti Frontharcosok, Dunaharaszti Move, Dunaharaszti Voge. Felsorolhatnék még más községeket is; ezeket azonban csak mutatványként voltam bátor 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. a Ház elé hozni, annak bizonyítására, hogy a pestkörnyéki sváb községek társadalma semmi körülmények között sem azonosítja magát azzal az — elhiszem — jóhiszemű, de mindenképpen rosszul sikerült aktivitással, amelyet a képviselő úr beszéde kiváltott s amely azt eredményezte, hogy ma a szülők között gyűjtik az aláírásokat, — majdnem azt mondhatnám: nagy propagandával — hogy ia b-típusú iskolá.ból a-típusú iskola, a c-típusú iskolából h-típusú iskola váljék. A kisebbségi kérdés elbírálásánál figyelembe kell venni azt a már unalomig hangoztatott álláspontot, hogy egészen más elbírálás alá esnek azok a kisebbségek, amelyek évszáI zadokon keresztül önkéntes^ letelepülés útján kerültek egy nemzet egységébe s vérbeli és gazdasági kapcsolatok ^réven a^ nemzet egyetemességébe beolvadtak és másképpen kell elbírálni azokat a kisebbségeket, amelyek máról-holnapra egy önkényesen meghúzott határ révén kerültek egy nemzetnek vallási, faji és más téren is idegen egyetemlegességébe. így született meg a wilsoni elv nagyobb dicsőségére az az igazságtalanság, hogy négymillió magyar él ma kisebbségben a szomszédos utódállamokban. Szerettem volna, ha Európa népei törődtek^ volna velünk akkor és annyit, amennyit törődni jóindulatúlag látszanak velünk ma: akkor nem született volna meg az a torzszülött béke, amelynek igazságtalanság az apja, és bosszú az anyja. Visszatérve a kisebbségi kérdésre, meg kell állapítanunk, hogy Magyarországon állampolgár és állampolgár között semmiféle különbség nincs és nem is volt. Egyforma mértékkel mértünk és egyforma miértékkel áldoztunk a haza oltárán, függetlenül attól, hogy a kisebbséghez, vagy a fajmagyarokhoz tartoztunk. I Akármilyen^ állami jogról, trafikról, italmérési engedélyről, földteherrendezésről vagy bármi másról volt szó, teljesen egyfornm mértékkel mért a magyar állam úgy a magyaroknak, mint a kisebbségeknek. Soha ebben semmi különbséget nem csináltunk sem ma, sem pedig a háború előtt. Nagyon helytelennek tartom, hogy ezt a kérdést a revízió gondolatával kapcsolják össze. Senki nem állította azt, hogy a magyar politika vonalvezetése a faji gondolat jegyében haladna ós kizárná a nemzet^ egyetemesj ségéből a kisebbségeket, de ha már a revízió gondolatát belekapcsolták ebbe a tételbe, akkor állapítsuk meg, nagyon boldogok lennénk, ha az utódállamok területére szorult ^kisebbségeink olyan polgári egyenjogúságot élveznének, mint amilyet nálunk minden kisebbség élvez. (Ügy van! Ügy van!) Budapest közvetlen közelében száz év óta vannak német telepes községek, amelyeknek lakossága ma is^ teljes érintetlenségében tartotta meg fajiságát. Ez megint példa arra, hogy a magyar állam ott, ahol a nemzethűség tgrén semmiféle kétség fel nem merült, soha semmiféle kisebbséggel szemben erőszakos politikát nem gyakorolt. Ez hozza magával, hogy itt magában a törvényhozás házában is, de — amint a miniszterelnök űr is volt szíves megemlíteni — • előkelő katonai és magas egyházi állásokban találunk olyanokat, akiknek nevei is mutatják, hogy valamiféle kisebbség késői leszármazol. A bizalom jele az, hogy őket ezekbe a pozíciókba beleállítjuk. Aki igazán szereti hazáját, az ennek az érzelmi és értelmi kapcsolatnak kimélyítésén dolgozik és nem azon, hogy a