Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-205

Az országgyűlés képviselőházának 201 nem csak 3000 pengőt tudna magának megszerezni. Hogy milyen utakon és módokon szerzik meg a Reich Gusztávok maguknak ezeket a 300.000 pengőket, nem tudom megállapítani, csak fájlalom és sajnálom, hogy ez a protekciós politika egyeseknek 300.000 pengőt juttat, másoknak pedig csak a stráfkocsit, a börtönt és az öngyilkosságot! (Mojzes János: Meg kell nézni, hogy kik az igazgatósági tagok! — Jánossy Gábor: Nem protekció volt, hanem közügy! Ismerem! — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy továbbmenjek ezen a zárszámadási jelentésen és a költségvetés szempontjából rámutassak arra, milyen irreális költségvetéseket készítenek a magyar Törvénytárban. A rendes kezelésnél is vannak tételek, amelyeknél az előirányzattal szemben kevesebb volt a bevétel — csak a millión felüli tételeket írtam össze — 232 millióval. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a pár tételt felemlítsem. Részletezve, az Államvasutaknál kevesebb volt a bevétel a költségvetési előirányzatnál 79,419.000 pengővel, tehát körülbelül 80 millióval, mert a Máv. olyan drága úgy a személy-, mint az áruszállításnál, hogy ez ezt az eredményt idézi elő. A képviselőválasztási kampányoknál mindig arról értesülünk, hogy le fogják szállítani az államvasuti tarifákat, de a képviselőválasztás elmultával a tarifa ^mindig megmarad. Szeretném elérni azt az időpontot, amikor úgy a személy-, mint az áruszállításnál végre a Máv. is rátér az olcsóbb díjszabásra. (Jánossy Gábor: Szombaton el tetszik érni! Július elsején bekövetkezik!) Mikor fog megtörténni

1

? (Jánossy Gábor: Július elsején! Benne volt a lapokban, a képviselő úrnak is tudnia kell.) Ismétlem, a kortesbeszédekben mindig ezt hallom. A választások előtt a dunai hidakat is mindig megígérték, a választások után évtizedek múlva sem csinálják meg. (Jánossy Gábor: Türelem, szombaton már meglesz a tarifaleszállítás! — Tauffer Gábor: Monoron is ezzel korteskednek!) T. Képviselőház! Mint méltóztatnak látni, az államvasuti bevételeknél különben részletesen meg van indokolva, hogy mennyi kocsikilométer teljesítményt vártak a .személyszállításban és milyen kiesés történt. Itt van a vámbevétel. A vámbevételeknél a kiesés, a bevételi kimaradás 34 millió, a dohányjövedéknél a kimaradás 32 millió, az állami vas- és gépgyár bevételénél 22 millió, a posta-, távírda és távbeszélőnél 15 millió, a forgalmiadóknál 13 millió, az állami üzemeknek adott előlegeknél 10 millió, a szeszadóknál 6 millió, a fuvarozási illetékeknél 4 millió, az állami mezőgazdasági birtokoknál 3 millió, a városok és községek által a nyilvános betegápolási költségek fedezésére 2 millió, a postatakaréknál 1 millió és az ásványolajadónál 1 millió, tehát csak a milliós tételekben 232 millióval kevesebb bevétel van, mint amennyi előír ányoztatott Ebből láthatja a kormány, — sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr nincs jelen — hogy ezt a polititkát továbbfolytatni nem lehet, hogy lehetetlen az a politika, amely csak magas adókat és magas házszámokat vet ki, mert ezek házszámok, amelyek az életben nem folynak be. Az életben csak olyan politikát lehet folytatni, amely a mezőgazdasági termények árához viszonyítja az iparcikkek árát, (Helyeslés a baloldalon.) mert én, mint városi képviselő, teljes lélekkel, minden érzésemmel a szegény falusi lakosság érdekeiért is síkraszállok, (He- ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. '. ülése 1933 június 27-én, kedden. 459 lyeslés.) síkraszállok, mert mint nyitottszemű ember, látom, hogy az a falusi ember az ő terményéből nem tudja magának a legelemibb életszükségleti _ cikkeket sem megvásárolni. — Nincs más politika tehát hátra, minthogy az ő terményei árához igazodjék az iparcikkek ára, különben felfordulás és katasztrófa következik ebből úgy a falura, mint a városra. Ez lehetetlen állapot, nem lehet folyton sírni és beszélni, a kartellek folytonos garázdálkodását nem lebet tovább is megengedni, és engedni a falusi lakosságnak egészségben, kultúrában és vagyonban való teljes lezüllését és leromlását, éppen úgy a falunál, mint a városban. Kérem viszont az én t. agrárképviselőtársaimat, akik szintén járnak a városba és látják, hogy itt a kereskedő- és iparostársadalom szintén teljesen le van romolva, vegyék figyelembe, hogy a kereskedő- és iparostársadalom teljesen rá van utalva az agrárlakosságra, mert ha a földmívelő nem tud vásárolni, akkor a kereskedőnek és iparosnak .sincs üzlete. A szónoklatokban és banketteken sokszor hangoztatott beszédeknek az életben igazuk van, hogy a termelési ágak egymásra vannak utalva és ennél a zárszámadásnál a tükörképét látjuk meg annak, hogy a falu és a város mennyire el van hanyagolva, csak a protekciónált és szubvencionált egyes kiválasztottak élvezik az állam kegyét és pénzét. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy bizonyos tételekre rámutassak. Ezek a. zárszámadások egészen mély bepillantást engednek az állami műhelyek keretébe. Itt van egy tétel: Ipari- és kereskedelmi célok, iparfejlesztés; ez tele van mindenféle tiszteletdíjakkal. Azt mondja az indokolás (olvassa): «Indokolást igényel, hogy az állami üzemek felülvizsgálatára kiküldött bizottság részére 340 pengő tiszteletdíj utalványoztatott».

(í Indokolást igényel ugyancsak 48.000 pengő személyi természetű kiadás. Tudniillik azt mondja, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban a gyáripari, üzemi és ipari árstatisztikái ügyek intézése egy különálló embert tesz szükségessé, azonkívül egy ideiglenes előadót kell alkalmazni, ezeknek 48.000 pengő jár. Nézzük, hogyan fejlesztik a kisipart. Méltóztassanak csak meghallgatni. Azt mondja , ugyanis az indokolás (olvassa): «A kisipar fejlesztése, a kisiparosoknak több munikával való ellátása és általában a kisipar racionális termelésének előmozdítása, továbbá egy olyan szakember alkalmazását tette szükségesség (Mojzes János: Szterényi! — Derültség balfe161.) — nem Szterényi t. képviselőtársam, az indokolás csak körülírja az illetőt, de nem ismerek rá, hogy kicsoda — (tovább olvassa): «aki a kisipar helyzetét és annak szükségleteit teljesen ismeri, akinek ügykörébe volt utalható az ország kisiparosaival és azok érdekképviseletével való állandó érintkezés keresése;* JZaj bálfelől.) Ezt az ügyet, mint az indokolás a továbbiakban mondja, egy a minisztérium központjába berendelt felsőipariskolai igazgató intézte, akinek nagy elfoglaltsággal járó és felelősségteljes külön megbízatásáért a számadási év egész tartamára 4200 pengő tiszteletdíj utalványoztatott. Ez a felsőipariskolai igazgató kereste a kisiparosokkal való érintkezést és ez végezte az ipari oktatás fejlesztését. De most kellett, t. Ház, egy külön valaki, aki a rendeleteket előkészítette, mert indokolás szerint a rendeletek előkészítéséhez egy 68