Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-205

456 Az országgyűlés képviselőházának «fenn az ernyő, nincsen kas» magyar gazdálkodás. Szórjuk a pénzt előléptetésekre, kegy útján megállapított nyugdíjakra, ellenben számlákat esedékességkor nem fizetünk. A zárszámadásból kitűnik, hogy például a debreceni klinika gépházának átalakítási munkálataira az állani a zárszámadási év végén még mindig 547.000 pengővel tartozott. A Nemzeti Múzeum központi fűtőberendezését megcsináltatta, neon tudta kifizetni, adós maradt 190.000 pengővel. Az állami színházak évek óta nem fizetik gáz- és villanyszámlájukat s az 1931/32. évben adósak maradtak 872.000 pengővel. Szekszárd városában a bábaképző intézetben szegénysorsú betegeket ápolnak. Az állam köteles Tett volna az ápolási díjakat megfizetni, de adósa volt ennek a szegény városnak 72.000 pengővel. Viszont ugyanakkor a miniszterelnökség keretében informatív és egyéb sajtószolgálatra effektíve elköltöttek 931.000 pengőt, kerek negyedmillióval többet, mint amennyi elő volt irányozva ós elköltötték nyilván az utolsó fillérig. Készpénzben nem maradtak adósak egyetlenegy külföldi zuglapocskának sem, amely az akkori magyar kormányokról kegyeskedett pénz ellenében valami hízelgőt írni. Az ankarai követség elhelyezésére 377.000 pengőt költöttek el, holott annak az egész nagy problémának megoldását, melyet Ankarában külképviseletünk vállal, azt hiszem, egy ottani előkelő állampolgár igen szívesen vállalná ingyen is a dekórum kedvéért és így jelentős összeget meg lehetne takarítani. Vannak egészen groteszk dolgok is ebben a zárszámadásban. Bag és Dán községek között drótkerítés létesítésére «mindössze» 62.000 pengő van előirányozva. Vágta — és lópályára — előirányzat nélkül, teszi hozzá szerényen az állami számvevőszék — «mindössze» 812.000 pengőt — erre van pénz — és csapatokra, laktanyákra, a lóállomány felfrissítésére, a lótápanyag beszerzésére stb. nem kevesebb, mint 13 millió pengőt költöttek el. A leszerelési konferencia viszont ugyanakkor szintén belekerült 137.000 pengőbe. Az állam eladósodása a bankokkal szemben az 1931/32. zárszámadási évben óriási mértékben haladt előre. A bankok egyáltalában nem szemérmesek a kamattételek megállapításánál. Találunk kölcsöntételeket, amelyeknél 8 és %% kamatot számítottak az állammal szemben. Viszont az ez évi zárszámadás adatai mutatják leginkább, hogy mennyire függő helyzetbe jutott a magyar kormányhatalom a bankokkal szemben és ezek a zárszámadási tételek világítanak rá sok mindenre, ami azután később bekövetkezett. T. Képviselőház! Ebből a zárszámadásból tárul elénk először az állami szavatosságok hosszú és megdöbbentő sora. A pénzügyminiszter úr expozéjában arról beszélt, hogy az állami intervencionizmusnak, az állami beavatkozásnak a korát éljük. Az, amit ez a zárszámadás elénk tár, nem az állami intervencionizmus, hanem az állami protekcionizmus legrosszabb fajtájából való. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Összeköttetéssel bíró emberek a legkülönbözőbb, a leggroteszkebb, úgynevezett üzleti ötletekkel fordulnak az államhatalmi tényezőkhöz és nincs az a fura vagy groteszk ötlet, amelyhez esetleg talán jóhiszemű, csak gazdasági hozzáértéssel nem bíró tényezőktől megfelelő támogatást ne verekednének ki a maguk számára. Az állami szavatosságok hosszú listáját olvashatnám itt fel, — sok-sok millióról van szó — én azonban csak a furcsábbakat és 205. ülése 1933 június %7-én, kedden. groteszkebbeket említem itt fel. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Fiedler János mint lentermelő, állami szavatosságra tesz szert, illetve az állampolgárok összessége felel vállalatáért, valamennyi bankkal szemben, 400.000 pengő erejéig. A Koestlinféle csokoládégyár a szavatosságok sorában 610.000 pengővel, a Keich Gusztáv gépgyár 300.000 pengővel szerepel a szavatosságok között, a Háziipari Szövetségért 200.000 pengő erejéig vállaltak szavatosságot. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéért 3 millió pengő erejéig vállaltak szavatosságot. Kérdezem, ki szavatol itt azért, hogy a munkanélkülivé vált millióknak a betevő falat kenyerük meglegyen! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hol itt a felelősség, hol itt a szavatosság? Ki törődik ezeknek a szerencsétlen millióknak sorsával és exisztenciájával! Ebben a zárszámadásban szerepel elsőízben mint rendkívüli bevétel, a szükségadónak 64 millió pengős összege. Ebből a zárszámadásból tudjuk azután meg, hogy ezt az összeget, amelyről mindenki azt hitte, amikor életbeléptették, hogy a rendkívüli ínséget szenvedő lakosság megsegítésére szolgál, a bajbajutott államigazgatás és a bajbajutott államháztartás megsegítése címén vetették ki és hajtották is be. Találunk megtakarításokat is ebben az elszámolásban. A községek ívóvízszükségletére előirányoztatott 500.000 pengő, de csak 303.000 pengőt költöttek el. A budapesti állami gyermekmenhely központi kazánfelszerelésére 240.000 pengőt irányoztak elő, de ebből csak 54.000 pengőt költöttek el. Mindmegannyi megtakarítás. A társadalmi sport támogatására 1931/32-ben közel 700.000 pengője volt a magyar államnak, de a társadalmi nyomorúság enyhítésére vajmi keveset fordított. Az iskolát elhagyó ifjúság testnevelésére volt 326.000 pengője, az iskolát elhagyó ifjúság elhelyezkedésének intenzív és alapos megszervezésére azonban nem találunk összeget. 1931 a pénzügyi válság és a valutaválság katasztrofális esztendeje volt egész Európában. Az árutermelés és az áruforgalom válságához csatlakozott ebben az esztendőben iá pénzrendszerek és az egész hitelszervezet válsága. Ez végigvonul a magyar állaim életében és a magyar* zárószámadásokból is kitűnik. Zuhannak az adók, zuhannak a vámok, az élelmiszerfogyasztás utáni adóbevételek csökkennek, a dohányneműek eladásából az államnak jutó összegek lehanyatlanak, az egész vonalon katasztrofális a visszaesés, akár az Államvasutak bevételeit, akár a Postát, akár egyebeket nézünk. Minderről a magyar államigazgatás, a magyar bürokrácia nem vesz tudomást. Intézi és irányítja a dolgokat úgy, mintha semmi sem történt volna és mintha az a katasztrofális megrázkódtatás, amely a Kreditanstalt összeomlásával kezdődött, a DanatBank bukásával folytatódott és végül egész Középeurópára átterjedt, nálunk Magyarországon, a Pató Pálok országában semmiféle érdemleges hatást -nem váltott volna ki. Beszéljünk ilyen körülmények között zárszámadási felelősségről 1 Fikció ez, t. Képviselőház! Egyszerűen meg kell állapítanunk, hogy nálunk Magyarországon a kormányzat beszél ós reprezentál, a bürokrácia kormányoz és intézkedik, az ország népe pedig szenved és fizet. (Ügy van Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez volt az állapot 1931-ben, 1932-ben, ez az állapot ma is és ezért és nem is tértem ki