Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-205
452 Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1933 június 27-én, kedden. rendezni, amennyiben ugyanez már kebelbelileg nem történt volna meg. Szoros összefüggésben van ezzel a kérdéssel a transzferkassza kérdése. Itt egy eléggé különös jelenségre vagyok bátor a t. Ház és t. képviselőtársaim figyelmét felhívni. A zárszámadás 472. oldalán 12 millió pengő, mint a külföldi hitelezők alapjába befizetett összegekből eredő állami követelés figurái az állami követelések között. Megengedem, hogy ha a transzferkasszába befizetek, akkor azzal a kaszszával szemben hitelező vagyok és így követelésem áll fenn, azonban a harmadik személylyel, a külföldi hitelezővel szemben bizony megmaradtam annak, ami voltam, vagyis adósnak. Az állami 12 milliónál azt lehet mondani, hogy ennek az ellentétele meg van adva, hiszen nem csökkent az állami tőketartozás ezzel az összeggel. Ez a tőketartozásra vonatkozólag teljesen igaz és fennáll, azonban a kamatok tekintetében már nem áll meg. A kamatokra nézve teljesen világos, hogy a tartozás még fennáll. Kamathátralékról van szó. Ha tehát, én az államnak egy követelését állapítom meg a transzferkasszával szemben és ezt nyilvántartom, ennek a követelésnek ellentétele a kamathátralékban valahol, igénytelen nézetem szerint kell, hogy szerepeljen annál is inkább, mert ha megnézem, hogy a 12 millióból tulajdonképpen mennyi a tőke és mennyi a kamat, azt fogom látni a 75. oldalon, — nem is olvasom fel — hogy ott, ahol egy tételben nem is egészen 12 milliót, hanem csak valamivel több, mint 10 milliót számolnak el, ott egy tételben nem kevesebb, mint 8 millió kamat figurái, tehát ez a 8 millió kamat semmiképpen sem képezheti állami követelés tárgyát ' anélkül. hogy ennek megfelelő tartozás ellentétel gyanánt valahol ne szerepelne. Ezt voltam bátor a Stillhalte-re és a transzferpénzekre vonatkozólag a t. pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánlani. A transzferpénzekkel kapcsolatban ismétlem, hogy ezek jelentősége az 1932/33. évben és a következő években nagyobb lesz, mint amilyen volt az 1931/32. évben, mert hiszen az 1931/32. évben összevissza csak egy félévről volt szó. Egy további elvi kérdés a valutadifferencia kérdése. Valutadiffereneiák fejében nettó egyenlegként elszámol és tehercsökkenést mutat ki a zárszámadás 56 millió pengő értékben, egyenlegképpen, mert" hiszen valutadifferencia van a tartozásoknál, a .szavatosságoknál, de van csekély differencia az állami követeléseknél is. Én ezt meglehetősen aggályosnak tartom és pe.dig két szempontból: először azért, mert ezek a valutadifferenciák változnak, másodszor törvényes szempontból is, mert hiszen az állami számvitelről szóló törvény 75. §-a világosan megmondja és megszabja, hogy ér tékpapírokat pedig névértéken kell felvenni. Nézetem szerint helyes volna ezzel az analógiával élni a valutakölcsönöknél is. Ezeket is névértékben kellene beállítani és évenként az akkor fennálló kurzusok mellett átszámítani, tartózkodva azonban attól, hogy itten tehercsökkenést mutassanak ki, mert e tehercsökkenések idővel egyik vagy másik valutánál eíryik évről a másikra esetleg teljesen megvál tnv.tathatják a vagyonmérleg tételeit és éppenséggel nem érik el azt a célt. amelyet az 1 államszámvitelről szóló törvény kontemplált akkor, amikor nem árfolyamértékben, hanem névértékben veteti fel az értékpapírokat. T. Ház! Egy újabb gyakorlatot vélek a jelen zárszámadásokban fellelhetni, amelyet én úgy nevezek, — mert más nevet nem igen találok rá — hogy zárszámadási virement. Költségvetési virement-t ismerek, de zárszámadási virement-t eddig legalább nem ismertem. Egészen röviden pár szóval elő fogom ezt adni. Amint később rá fogok erre térni, a tárcaadósságok igen keveset növekedtek az 1931/32költségvetési évben, de azt látjuk, hogy a belügyi, kereskedelemügyi és honvédelmi tárcáktól 24 millió pengőt helyesbítés címén átkönyvelnek az országos adósságokhoz. Minthogy pedig az áthozat az előző évből körülbelül 24—25 millió, a helyesbítés éppen 100%-ot tesz ki, tehát már alig nevezhető helyesbítésnek. Ez az igazság. Ez az egyik. Másrészt azonbaD az állami üzemeknél, a gépgyáraknál nem kevesebbet, mint 40 millió pengőt visznek át a tárcaadósságokhoz, ahonnan — amint az imént mondottam — 24 millió pengőt vittek át a tárcaadósságokhoz. Ott az áthozat az előző évből körülbelül 20 millió pengő volt, úgyhogy a helyesbítés — ismét ezen a néven könyvelik ezt el — majdnem eléri a 200%-ot. De ez még nem elég. Azt látjuk, hogy a tarcanaplóelőlegnél is körülbelül 136 millió pengőnyi összeget elég cifra utakon végigkígyóztatnak — amint kiírtam — négy rovaton és ez az összeg végül a pénzügyi tárca kiadásai között partot ér. En ezt a rendszert az áttekinthetőség szempontjából nem igen találom célravezetőnek. Bátor voltam már a múlt évben az egyik zárszámadás tárgyalásánál rámutatni arra a bizonyos 55^ miliónyi államvasuti kölcsönre, amelyek négyszer vagy ötször kígyóztattak végig a különböző rovatokon és végül, nézetem szerint, teljesen hiábavalóan felduzzasztottak úgy a bevételi, mint a kiadási oldalt 110—110 millió pengővel, ahelyett, hogy egyszerre vették volna fel. i Nem akarom azonban a t. Házat tovább fárasztani számszerű összegekkel és egy jogi kérdésre leszek bátor áttérni, mégpedig egy telekkönyvi kérdésre. A számszéki jelentés 70. és 71. oldalán ugyanis olyan kifejezések foglaltatnak, amelyek laikus szemmel nem egészen rendezett telekkönyvi állapotra engednek következtetni. En azonban azt hiszem, a telekkönyv rendben van. csak az elszámolás nincs rendben. Azt mondja ugyanis a 70-ik oldalon a szám széki jelentés — _ a pénzügyi részt, a számviteli részt teljesen elhagyom és csak a telekkönyvi részre fektetek súlyt — (olvassa): «Az elszámolás azért történt ily módon, mert a Betriebsgenossenschaft Splendid néven álló züridhi házat és bérjövedelmét stb., stb.» Méltóztatnak tehát látni, hogy Betriebsgenossenschaft Splendid néven áll ez az ingatlan. Ez a telekkönyvi állapot a 70. oldal szerint. A 71. oldalon, ahol ennek a teleknek jelzálogkölcsönéről és fedezetéről van szó, a jelentés ezt mondja (olvassa): «Züriohben a Beatengasse 11. száon alatti s állami tulajdont képező házat terhelő» stb. Bocsánatot kérek, ha az egyik oldalon a Splendid szerepel, a másik oldalon pedig maga az állam, akkor, azt hiszem, itt ez alatt a magyar államot kell érteni; eddig ezt nem dezavuálták. (Petrovácz Gyula: Splendid ország vagyunk! — Derültség.) Azt a tiszteletteljes kérésemet vagyok bátor megismételni, amelyet már a bizottságban is intéztem az igen t. kormányhoz, de reá választ nem kaptam, hogy Pw n Sp]endid-i ö ''övet!keznt newn : áll a ház, akkor hogyan áll ez a kérdés? Másrészt azt mondja az állami számszék erről a házról, — és ezt kénytelen vagyok elhinni — hogy ez állami tulajdon. De hol vannak az üzletrészek!
