Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-204

Az országgyűlés képviselőházának 20i mertetése, hanem gyászbeszéd volt a képviselői mentelmi jog felett, temetési beszéd volt, amelyben eltemette a képviselő legszentebb jogát, a mentelmi jogot. Mi történt itt? Mint a jelentés mondja, az történt, hogy egy országgyűlési képviselő, mint a Képviselőház tagja, megjelent egyik képviselőtársának beszámolóján és ott nem is rendőrtisztviselő, hanem egy rendőrfelügyelő, akinek ehhez joga sem volt, karhatalmat vett igénybe, őt, az országgyűlés tagját, megfenyegette, nem engedte beszélni és helytelen intézkedésével — amint ezt a belügyminisztériumi vizsgálat is megállapítja — oly izgalmat váltott ki, hogy a gyűlést fel kellett oszlatni és a termet ki kellett üríteni. A bizottsági jelentésben egyetlen mondat van. melyet örömmel vagyok kénytelen tudomásul venni, ez pedig az, hogy hivatalos helyről hangzott el egy mentelmi bejelentéssel kapcsolatban az, hogy az ellenzéki oldalról 1örtént bejelentésben előadott tényállás a valóságnak megfelel. Ep ezért tartotta indokoltnak a mentelmi bizottság, hogy felhívja a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a kötelességét megsértő rendőrfelügyelő elíen eljárjon és megtorlást alkalmazzon. Ezek brilliáns jogi kifejezések, r brilliáns terminustechnikusok, de végeredményben ez nem elegendő e kérdés elbírálására. Nem helyes, nem való és teljes lehetetlenség^ akkor, amikor egy országgyűlési képviselőt egy rendőrfelügyelő karhatalommal nem enged szóhoz jutni, csupán hangoztatni azt, hogy a helytelen eljárással szemben a belügyminiszter úr szigorú megtorlást alkalmazzon. Végeredményben ezzel nem történt még semmi és félek tőle, hogy nem is fog történni semmi. En értetlenül hallgatom a mentelmi jog ilyetén magyarázatát, melynek megtestesítője ős spiritus reetora az előadó úr. öróla bátran lehet ezt a felfogást elnevezni Lex Várynak. Miként az indokolásban mondja az előadó úr, parlamenti helyes gyakorlat szerint a mentelmi jog lényegében kettőt foglal magában. Az előadó úr ezzel magának vindikálja a jogot, hogy ő állapítsa meg, illetve a többség, mely az ő felfogását bizonyára magáéváteszi, hogy mi a helyes és mi a nem helyes. Megállapítja itt azt, hogy a mentelmi jog a helyes gyakorlat szerint csak kettőt foglal magában: a parlamenti szólásszabadságot és a sérthetetlenséget. A szólásszabadságról beszélni itt a Házban illúzió. Vannak házszabályok, van klotűr, korlátozva vannak a képviselők szólásszabadságukban, korlátozva vannak abban, hogy mikor szólalhatnak fel, sőt újabban a szünetek következtében,^ amelyeknek szükségességét egy alkalommal éppen az előadó úr indokolta meg, alkalom sincs ahhoz, hogy az illető képviselők szólásszabadságukkal éljenek. De tovább megyek. Az előadó úr indokolásában azt mondotta, hogy a feleletmentesség tartalma az, hogy az országgyűlés tagját amiatt, amit törvényhozói munkájában eljárva, vagyis a Ház tagjaként vagy a Ház megbízásából végez, felelősségre vonni nem lehet. Az akkori, 1932 november 6-án fennállott belügyminiszteri rendelkezések következtében csak a Ház tagjának, az országgyűlési képviselőnek volt joga képviselői gyűléseken felszólalni. Mélyen tisztelt előadó úr, ha Láng Lénárd képviselőtársunk nem lett volna a Ház tagja, nem is engedték volna meg, hogy felszólaljon és nem is állhatott volna elő az a helyzet, hogy ne engedjék, mint jogos felszó. ülése 19SS június 23-án, pénteken. 433 lalót. ott a gyűlésen felszólalni. Mit értünk törvényhozói munkásság alatt? Mi a törvényhozó kötelessége? Erre feleletet sem az előadó úr nem adott, sem a túloldalról hivatalos formában feleletet erre nem kaptunk; semmiképpen sem az, ami ma úzussá fejlődött, hogy a választók érdekében kénytelenek vagyunk különböző ügyes-bajos dolgokat elintézni. A törvényhozónak nemcsak kötelessége, hogy itt a Házban beszéljen, gondolatait kicserélje és vitatkozzék különböző problémákról és gazdasági kérdésekről. Nekünk az is kötelességünk, hogy a lakossággal, a választóközönséggel érintkezzünk, azokkal foglalkozzunk. A mai viszonyok mellett erre az egyetlen lehetőség az, ha gyűléseken részt vehetünk. Az előadó úr jelentésének konklúziója az volt, hogy «kétségtelen, hogy Láng Lénárd a beszámológyűlésen nem törvényhozói hivatásának gyakorlásában vagy a Ház megbízásából, a Ház képviseletében jelent meg és kívánt felszólalna. Ebben a ciklusban két esztendő óta a Ház képviseletében csak a Ház igen t. elnöke és alelnök urai szoktak megjelenni. Tudomásom szerint más a Ház megbízásából semmi néven nevezendő gyűlésen nem jelent meg, úgyszintén valamely ünnepélyes alkalommal a Ház nem bízott meg eddig egyetlen képviselőt sem azzal, hogy a Ház megbízásából kimenjen. Sőt tovább megyek. Velem történt meg, hogy egyszer, mint a Ház tagja, hivatalosan meg voltam híva egy ünnepélyes alkalomra és egy vezető tisztviselő Kun Béla képviselőtársammal együtt elzavart a notabilitásoknak fenntartott helyről. Amikor azután emiatt bejelentettem mentelmi jogom megsértését, akkor is ugyanazt állapította meg a mentelmi bizottság, hogy a mentelmi jog nem sértetett meg. En az előadó úrhoz kérdéseket intéztem már, mert választ vártam és választ várnának valami úton-módon összes képviselőtársaim, akik ilyen zaklatásoknak, akadályoztatásoknak vannak kitéve. Azt még nem volt szerencsém hallani, hogy a kormánypártnak vagy ahhoz közelálló valamely más pártnak szónokát megakadályozott volna a felszólalásban egy rendőrfelügyelő, aki nappal felköti a kardot, éjjel pedig a bárdot, amellyel mint éjszakai Őr szokott szerepelni, mert ez olyan volt. Egy \kép viselő vei szemben hogyan mer jogot vindikálni és jogot venni magának egy rendőrfelügyelő arra, hogy csendőri kanhatalmat vegyen igénybe?! Ne méltóztassanak e kérdés felett ilyen könnyen elsíklani, mert hodie mihi, cras tibi, ma nekem, holnap neked és akkor nem^ tudom, t. Képviselőház, hogy a túloldalon ülő képviselőtársaim miként fogadják majd a képviselői tekintély, a képviselő (mentelmi jogának ilyen eklatáns megsértését. Meg vagyok győződve arról, hogy akkor nem méltóztatnak ilyen közönyösen hallgatni, amikor a mentelmi bizottság megállaipítja a tényeket, megállapítja a valódiságot és felhívja az ügyészséget arra, hogy az illetővel szemiben eljárást indítsanak meg. Ez a gyakorlat, a lex Váry az, ami ellen a leghatározottabban tiltakozunk és kell tiltakoznunk. Tessék kimondani, hogy a mentelmi jog erre és erre vonatkozik, de ne ilyen módon, hogy csak az előadó úr itt leszögezi és a t. Ház szankcionálja. Tessék a mentelmi jogot ilyen értelemben kodifikálni, meghatározni, hogy ezek alá a pontok és esetek alá tartozik a képviselői mentelmi jog. A képviselői men-