Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. gyár is csak azért folytatja tevékenységét, mert attól fél, hogy arra a sorsra fog jutni, amelyre a többi kispesti gyárak jutottak, tudniillik, hogy parcellázni kellett nekik a gyárak telepeit és a hatalmas, gyönyörűséges gyárberendezéseket csak ócskavasként adhatták el. De nemcsak Kispesten van ez így, 'hanem ugyanezt méltóztatnak tapasztalni, ha elmenne-k Kistarcsára, ha elmennek Pesterzsébetre és Újpestre, ahol. még az a szerencse, hogy néhány bőrgyár és az Egyesült Izzó dolgozik. A tényleges szituáció azonban az, hogy Magyarországon jóformán csak azok a gyárak dolgoznak, amelyeknek produkcióival a Nemzetközi Vásáron találkoztunk. Amilyen a gyárak helyzete, ugyanolyan az egész magyar kereskedelem és az egész magyar ipar helyzete, csakhogy ez nem szökken ennyire a nyilvánosság elé. Szemfényvesztés az, amit mi itt mondunk; a magyar nagykereskedelemnek tekintélyes része tulajdonképpen elpusztult- Valamelyik nap kezembe vettem egy kimutatást, amely arról szólt, hogy mi lett azokkal á magyar nagykereskedő cégekkel, amelyek annakidején a Hitelezői Védegyletet megalapították. Megállapítást nyert, hogy azoknak a nagykereskedő cégeknek jelentékeny része ma már egyáltalában nem létezik. Ha vizsgálom, hogy mikor pusztultak el ezek a nagykereskedő cégek, akkor meg kell állapítanom, hogy a pusztulás a cégek legnagyobb részére az utóbbi tíz esztendő alatt következett be. Ha pedig megkérdem, hogy miért pusztultak el ez utóbbi tíz esztendő alatt, akkor a felelet az, hogy nem azért, mint az egyik miniszter úr egykor mondotta, hogy: hadd hulljon a férgese, — hiszen ezek ötven esztendős komoly, nagy cégek voltak — hanem azért, mert, sajnos, a magyar kiskereskedelem, amely ezeknek vásárlója volt, elpusztult és vele együtt pusztultak el azok a nagykereskedők is, akik az árut a magyar kiskereskedelemnek hitelezték. Ha végignézünk azokon az okokon, amelyek az egész magyar kiskereskedelemnek és kisiparnak a pusztulását előidézték, akkor meg kell állapítanom, hogy ezek közt az okok közt a legelső helyen vannak, a legelső szerepet játsszák azok a mérhetetlen terhek, amelyeket a kisiparnak és a kiskereskedelemnek viselnie kellett. Es most emlékeztetem a t. Házat arra, hogy a konjunktúra idejében én itt a Képviselőházban majdnem minden felszólalásomban mennyit beszéltem forgalmi adóról és forgalmiadóellenőrökről, mennyit beszéltem költségvetési feleslegekről, tehát még abban az időben, amikor mindezek a cégek álltak, amikor még az egész magyar kiskereskedelem és az egész magyar kisipar keményen állt a lábán. íme, ma bekövetkezett az, hogy — sajnos — a nagykereskedelem elpusztult, azért, mert a kiskereskedők megtartották a pénzüket u fizetésképtelenségek alkalmával. Helyesebben: nem megtartották, hanem kifizették a nagykereskedők hitelét, odaadták különféle adókra, társadalombiztosítóra és a vége az lett, hogy a magyar polgári társadalomnak egy legértékesebb, kitűnő rétege, amelyről meg kell állapítani azt, hogy soha semmiféle forradalomban, soha semmiféle szélsőséges megmozdulásban részt nem vett sem az egyik oldalon, sem a másik oldalon, mert az ő érdeke volt egyedül a rend és a munka, ez a társadalmi réteg, amely még néhány esztendővel ezelőtt is keményen állt a helyén, teljesen a pusztulás szélére jutott. A nagykereskedő cégekről közölt statiszülése 1933 június 22-én, csütörtökön. 415 tikát a hitelezői védegylet, Ihogy mi lett azokból ötven esztendő alatt. Katasztrofális képet mutatna, ha a magyar pénzügyminisztérium vagy a magyar Statisztikai Hivatal összeállítatna csak tíz esztendőre visszamenőleg a magyar kisiparra és a magyar kiskereskedő cégekre vonatkozólag egy statisztikát. Hogy ezekkel szemben a magyar kincstár milyen irgalmatlanul jár el, milyen kegyetlenül hajtja be velük szemlben a követeléseit, arra vonatkozólag legelsősorban azt vagyok bátor megjegyezni, hogy amikor az áruk ára annyival lement, amikor a forgalom ebben az országban annyira megcsökkent, hogy a forgalom egyes cikkekben a néigi, négy évvel ezelőtti forgalomnak alig 25, otnondljfuk a legjobb esetben 50%-át teszi ki, 'miként lehetséges az, hogy az adóhivatalok hallani sem akarnak a kereskedők és iparosok adójának csökkentéséről? Miként lehetséges az, hogy amikor a cikkek egy jelentékeny része a fázisrendszer alá esik, akkor — sajnos —i azt kell megállapítani, hogy az átalányok maradtak az egyes kereskedőknél a régi összegükben. Itt hozom fel például a fűszereseket, akiknek árui 90 százalékig a fázisrendszer alá esnek, ellenben az átalányok, amelyeket kivetettek rájuk, amikor fázis még egyáltalában nem volt megmaradtak, ha neon is 100% erejéig, de hiszen az átalánynak, ha a forgalom meg is maradt volna, akkor is csak 10%-ának szabad lennie annak az összegnek, amely volt eredetileg, de most a forgalom is lecsökkent. A fázisrendszer alá esik a cikkek legnagyobb része, a kereskedőtől pedig azt követelik hogy az eredeti átalány 50, vagy 60%-át fizesse meg. Matematikai pontossággal meg lehet állapítani, hogy még azok az üzletek is, amelyek máig megmaradtak, rövid időn belül tönkre fognak menni. Ennek a tönkremenésnek pedig csak okozója és gyorsítója aiz a mohóság, amelylyel a kincstár a maga követeléseit ezekkel szemlben érvényesíteni akarja. Hogy itt mi minden történik, errevonatkozólag szép iskolapéldával szolgál az a per, amely most folyt le ia gyulai ipartestület elnökének ügyében. Hányszor felszólaltam én itt a Képviselőiházban és hányszor követeltem, hogy köztisztviselők az árverések alkalmával, amelyeket kereskedőkkel, iparosokkal vagy gazdákkal szemben lefolytatnak, ne vásároljanak, mert hiszen megdöbbentő erővel hat azokra a nyomorult kisemberekre, hogy az eljáró köztisztviselő vagy pedig annak megbízottja, egy strohmann vásárolja meg az ő elárverezett szegény kis holmijukat. Annakidején felhoztam itt példákat arra vonatkozólag, hogy mennyiért vásárolták meg egy alföldi községben a fuvaros lovait, példákat hoztam fel arra is, hogy mennyiért vásárolták meg a kereskedők áruit és az akkori miniszter úr kijelentette, hogy súlyos fegyelmi büntetés terhe alatt el fogja tiltani a tisztviselőket az ilyen vásárlásoktól. Ma mégis azt olvashatjuk az újságban, a gyulai ipartestület elnökének perét, aki arra hivatkozott, hogy a községi jegyző az elárverezett varrógépet 5 pengőért vásároltatta meg a maga számára. Erre mi történt? Az történt, hogy a gyulai ipartestület elnökét — ha fel is függesztették a büntetés végrehajtását — mégis pénzbüntetésre ítélték becsületsértés, vagy rágalmazás miatt. Ahelyett, hogy az illető községi jegyzőnek akasztottak volna fegyelmit a nyakába, ezt a szegény, Igazmondó Jánost érte ez a büntetés