Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-203
Az országgyűlés képviselőházának 203. Napirendünk szerint következik a szabadalmi bíróság bíráinak, hivatalnokainak felelősségéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó Scheuer Róbert képviselő úr, őt illeti a szó. Scheuer Róbert előadó: T. Ház! Az 1895. évi XXXVII. te. a szabadalmi hatóságokat léptette életbe. Nevezetesen úgy, hogy felállította a szabadalmi hivatalt ós mint felsőbb hatóságot, a -szabadalmi tanácsot. Ennek a törvénynek 24. §-a azt mondja, hogy vannak a szabadalmi hivatalnak és tanácsnak bírói képesítésű, tagjai, sőt a 38. § iszerint a hivatal ós a tanács ítéleteket is hozhat, tehát bírói funkciókat is végez. Ennek ellenére ennek a bíróságnak fegyelmi joga nem az 1871: VIII. te. alapján lett -szabályozva,, hanem egy 1896-ban kiadott 733. sz. kereskedelemügyi miniszteri rendelet alapján. Ez a rendelet azt mondja, hogy az elnöknek és alelnöknek fegyelmi hatósága a szabadalmi hatóságból alakított fegyelmi bíróság, a bíráknak fegyelmi hatósága, elsőfokon a saját bíróságukból alakított fegyelmi bíróság, másodfokon pedig a tanácsból alakított bíróság. A hivatalnokok fegyelmi hatósága elsőfokon ugyancsak a saját bírósága kebelén belül alakított bíróság és másodfokon a kereskedelemügyi miniszter. Itt méltóztatnak tehát már látni ezt a bifurkációt, ami ellentétben van a jogszabályokkal azért, mert itt tulajdonképpen egy közigazgatási hatóság, a miniszter személye dönt a második fokon. Ez az államjog alapvető^ elveivel ellentétben van, mert hiszen a bírói függetlenség annak egyik követelménye, s ennek biztosítéka egy törvényben lefektetett fegyelmi jog. Azonkívül kifogásolható az is, amikor a saját bíróság kebelén belül alakul egy fegyelmi hatóság a saját tagjaival szemben, mert ott mindenesetre elképzelhető legalábbis az f érzelmi elfogultság. 1898-ban az 1089. számú ugyancsak kereskedelemügyi miniszteri rendelet ugyan némiképpen módosította f ezt a fegyelmi eljárást, mert a fegyelmi eljárást, amely addig kizárólag a miniszter úr kezében volt, mert miniszteri rendeletre volt megindítható, ettől kezdve maga a fegyelmi bíróság is megindíthatta. Azonkívül változást szenvedett anynyiban, hogy a miniszter úrnak joga volt minden fellebbezés nélkül is megváltoztatni az elsőfokú ítéletet a bíróság hivatalnokaira vonatkozóan. Később, 1920-ban, a XXXV. t.-c. ezt a szabadalmi hivatalt és tanácsot felruházta a szabadalmi bíróság ós szabadalmi felsőbíróság névvel. Es itt méltóztassék megengedni, hogy ennek a törvénynek 4. §-át idézzem, amely így szól (olvassa): «A szabadalmi bíróság elnökére, alelnökére és bíráira mindazok a rendelkezések kiterjednek, amelyek az ítélőbírák függetlenségét, elmozdíthatatlanságát, javadalmazását, szabadságidejét és nyugdíjazásának korhatárát szabályozzák)). Ennek ellenére ez nem terjed ki a fegyelmi jogra, inert ugyanakkor az előbb említett miniszteri rendeleteket érvényben hagyta, tehát egész világos volt, hogy '• ennek a törvénynek a fegyelmi jogkörre kihatása nem volt. Később, 1927-ben, a XX. számú t.-c. különös helyzetet teremtett azáltal, hogy eltörölte a szabadalmi felsőbíróságot, amelynek helyére bírói vonatkozásban a Kúria lépett, de ugyanakkor nem változtatott a fegyelmi jogkörön, illetőleg azt nem érintette. Ebből következik, hogy ma a következő helyzet áll fenn fegyelmi ülése 1933 június 22-én, csütörtökön. 405 j vonatkozásban a szabadalmi bíróságnál: Az elnöknek és alelnöknek ma egyáltalában fegyelmi hatósága nincs; a bíráknak sincs másodI fokú fegyelmi hatósága. A bírák elsőfokú I fegyelmi hatósága a saját bíróságukon ' beiül van és a bíráknak és hivatalnokoknak fegyelmi ügye egyaránt nem törvénnyel, hanem rendeleti úton van szabályozva. Végre teljesen hiányzik a vagyoni felelősség szabályozása. •> Ez a törvényjavaslat hivatva van ezen a bajon segíteni és ezt orvosolni, nevezetesen úgy, hogy azt mondja: a szabadalmi bíróság ekvivalens, illetőleg ugyanolyan sorba sorolható, .mint a budapesti törvényszék,, ami meg is felel. A szabadalmi bíróság elnöke ós alelnöke ugyanis egyenlő rangban van a törvényszék elnökével és alelnökével, a bírák a törvényszék bíráival. Igaz ugyan, hogy II. fizetési osztályba sorozott bírák is vannak a szabadalmi bíróságnál, de ezek viszont a törvényszéki tanácselnökökkel vonhatók egy sorba, úgyhogy kimondja a törvény azt, hogy a hivatalnokokra nézve az elsőfokú fegyelmi hatóság a saját hivatalában a birákból alakított fegyelmi bíróság, másodfokon pedig a budapesti kir. ítélőtábla, a bírákra nézve pedig vonatkoztathatja a rendes bíróság bíráira vonatkozó összes jogszabályokat, tehát azt is, hogy a megindítás is bírói kézben van, a vád képviselete pedig ügyész kezében, s az egészet pedig ezúttal törvénnyel rendezi. Azt hiszem, régi tartozást rovunk le ennek a törvénynek megalkotásával a szabadalmi bíróság bírái és hivatalnokai iránt, de lerovunk tartozást a jogkereső közönség iránt is, amely nagy megnyugvással fogja meggyőződésem szerint ezt a törvényt fogadni. Kérem annak elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik! Patacsi Dénes jegyző: Nincs feliratkozva senki! Elnök: Feliratkozva 1 senki nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a most előadott törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző úr felolvassa a törvényjavaslat címét. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint 1—5. §-ait, a/melyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. , Napirenldünk szerint következik az ipari és mezőgazdasági kiállításokról és árumintavásárokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó Scheuer Róbert képviselő úr, őt illeti a szó. Scheuer Róbert előadó: T. Ház! Mindnyájan tisztában vagyunk a kiállítások és árumintavásárok nagy fontosságával és hordereljével. Tudjuk nagyon jól, hogy azok a kézművesiparnak a gyáriparnak, a kereskedelemnek és a mezőgazdaságnak mit jelentenek, különösen akkor, amikor új gyártási módoknak, új művelési módoknak, új anyagoknak, eljárásoknak, 59*