Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

Az o-rszeg gyűlés képviselőházának 20 2. ülése 1933 június 21-én, szerdán. 401 Egészen súlyos és egészen komoly dologról van itt szó- Ezt az ügyet a múlt hét folyamán napirendi felszólalás alakjában hoztam ide a Ház elé és akkor alaposan felpaprikázva beszélgettünk báró Biedermann képviselőtársammal, aki — úgylátszik — nem volt megelégedve azzal a megoldási módozattal, amelyet én szerettem volna akkor a kormány részéről megkapni. Természetesen erős hangon iparkodott engem kissé megfélemlíteni, de hát én nem vagyok olyan könnyen ijedős ember, magam is hasonló tónusban szóltam, végre aztán legyűrtem az ő hangos obstrukcióját. Gondolkozásra késztetett azonban mégis az ő közbeszólása, amikor ugyanis azt mondta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, mielőtt az ember, idejön a Képviselőházba. Legjobb meggyőződésem szerint ezzel a kérdéssel foglalkoztam is és úgy találtam, hogy egészen fed vagytok készülve, egészen szakszerűen tudok erről a kérdésről beszélni, mégis szeget ütött fejembe ez a közbeszólás^ és utánanéztem, hátha tévedtem, hátha nem úgy van, ahogy azt személyesen tapasztaltam és hogy úgy mondjam, a panaszok alapján megtanultam. Kimentem ismét a kerületembe, hiszen pestkörnyéki kerületem van, és ott az emberekkel beszélgetvén, megkérdeztem őket ismét, s beláttam és meggyőződtem afelől, hogy első interpellációmat, amelynek alapján itt a napirendi felszólalás alkalmával a tejkérdést és annak a pestkörnyéki községek polgáraira vonatkozó szomorú tanulságait előhoztam, teljesen alaposan adtam elő és az száz százalékig megfelel az utóbb szerzett tapasztalataimnak, amelyekre szerettem volna, ha a miniszter úr itt a nyilvánosság előtt válaszolt volna és megcáfolta volna az «Az Est» mai számában megjelent egyik, éppen a tejjel kapcsolatos kis cikkecske tartalmát, amely^ azt mondja, hogy 250.000 pengő fájdalomdíjat kapnak a milimárik. Itt van a cikkecske, ha meg méltóztatnak engedni, felolvasom. (Olvassa): «A tejrendelet, mint ismeretes, eltiltotta a tejtermékekkel való házalást és ezzel kiszorította Budapestről a környékbeli milimárikat, akik a községükben megvásárolt tejjel és egyéb tejtermékekkel naponta bejöttek a fővárosba és erős versenyt támasztottak a tej vállalatok fiókjainak. A tejkartellnek nagy érdeke volt, hogy a kis tejtermelőkön kívül a milimárikat isi kiszorítsák a budapesti piacról és ez is sikerült nekik. 600—800 milimári vesztette el így a kenyerét. Az Országos Tejgazdasági Bizottság" most ezeket kártalanítani akarja ós előirányzott számukra 250.000 pengőt, amelyből fejenkint 2—300 pengőt fognak kapni a milimárik. Kártalanításnak ez bizony nem nevezhető, legfeljebb fájdalomdíjnak, hogy évtizedes kenyerüktől megfosztották őket. A milimárik kártalanítását az árkiegészítő alapból szakítják ki.» Ez a közlemény, ha esetleg nem is fedi a tényeket, de olyan közlemény, amelyet lehetetlen szó nélkül hagyni a föídmívelésügyi miniszter úrnak, különösen akkor, amikor itt van s akkor, amikor tudja, hogy a tejkérdésben ellenzéki oldalról két interpellációt is intéztek hozzá. Erről előzetesen tudomást szerzett, hiszen ez a szabály, azért, hogy meg legyen a megfelelő anyaga és hogy meg tudja adni a megfelelő választ. Ha tehát erre nem ad választ, ha nem jön be akkor, amikor ebben a kérdésben interpellációt intézek hozzá, akkor ennek a cikkecskének bizonyára igaza van, és ha ennek igaza van, akkor magától értetődik, hogy igazam volt nekem is abban a felszólalásomban, amikor azt mondottam, hogy a tejvállalatok erős érdeke az, hogy ezeket az őstermelőket teljesen kiszorítsák Budapestről. Nincs igaza a föídmívelésügyi miniszter úrnak, amikor azt mondja, hogy abban az esetben, ha tejszövetkezeteket állítanak, fel majd a községekben, a tejtermelők sokkal jobban fognak járni anyagilag. Ezt válaszolta, ezt mondotta a miniszter úr. Ez nem fedi a tényeket. A gyakorlatban sokkal súlyosabb a helyzet. Miként a múltkori felszólalásomban mondottam, sokkal egészségesebb az a magától kialakult állapot, amikor Budapestet a pestkörnyéki 54 község látja el tejjel. Miután ezeknek érdekük az, hogy a legjobb minőségű tejet szolgáltassák, nem óriási kvantumtermelésre dolgoznak ezek a tejtermelők, hanem 7—8 liter tejet adó teheneket vásárolnak. Magától értetődik, hogy az ilyen tej sokkal tartalmasabb, mint az a tej, amelyet egy tehén naponta 25—30, sőt 40 literes mennyiségben ad. Vannak olyan birtokosok, akik szinte rekordokat akarnak elérni azáltal, hogy olyan teheneket tartanak, amelyeknek napi tejtermelése, tejleadása körülbelül 30—40 liter. Ezzel szemben ezek a pestkörnyéki tehéntartó őstermelők olyan teheneket vásárolnak, amelyek a legjobb fajtájúak és ezeket a legjobb fajtájú teheneket azokban a távolabb fekvő községekben vásárolják, amelyeknek a tejjel való foglalkozása nem rentábilis; de igenis rentábilis foglalkozni az állattenyésztéssel. De abban az esetben, ha majd — amint ez szomorúan be is következett — ezeknek a gazdáknak: — menn ia milimáritkiat érteim itt, hanem akik maguk termelők és tehéntartók, nem lesz módjukban a tejüket ott és olyan formában elhelyezni, ahol és ahogy ezt ők megszokták (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) és ahogyan idáig évtizedek óta megélhetést találtak, akkor ezek nem vásárolnak többé teheneket, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) holott 15.000-re tehető évente az a tehénállomány, amelyet vásárolnak, mert kéthárom esztendő alatt szokták kicserélni ezeket a teheneket. Ezeket az embereket tönkretenni nem szabad csak azért, mert ők Budapest közvetlen szomszédságában lakván, magától értetődőleg arra a kereskedelmi ágazatra tértek rá, amely nekik a legrentábilisabbnak látszik és ezt száz esztendő óta űzik. Ezeket azzal a megokolással, hogy igazságtalanság azokkal szemben, akik messze vannak a fővárostól, ^megfosztani^ megélhetésüktől nem lehet, mert például mit szólnának ahhoz, ha ezek a pestkörnyéki gazdák éppen a szabad utazási és értékesítési lehetőség alapján elmennének a vidéki nagyobb városokba és ott próbálnák elhelyezni termékeiket? Magától értetődőleg ez egy olyan földrajzi adottság, amely: maga után vonta azt, hogy ezek erre a megélhetési módra rendezkedtek be. Tehát nem igazságos úgy eljárni velük szemben, hogy egyszerűen belekényszerítik őket a szövetkezetekbe, amelyre tudvalevőleg a másik oldalon ülő képviselőtársaim, akik nem is tejvídékeknek, nem is Pest környékének képviselői, maguk is gyakran panaszkodnak és amelyekre vonatkozólag papíron is kiszámítják, ha éppen akarják, hogy azoknak működése egyenesen a tejkartell érdekében és ezeknek az adófizető embereknek megnyomorítására történik. (Ügy van! balfelől.) 58*