Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1933 június 21-én, szerdán, 391 a beígért és kilátásbahelyezett törlesztéses kölcsönt, a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár azzal állt elő, hogy hajlandó törlesztéses kölcsönt adni, de nem 91-es kibocsátási árfolyam mellett, mint ahogyan abban a bizonyos kölcsönokiratban foglaltatik, amelyet ugyancsak aláírtak a vevők és amely által megállapodás jött létre egyrészről köztük, másrészről a Szeged—Osongrládl Takarékpénztár között a folyósítandó ' törlesztéses kölcsön feltételeire nézve. Azzal ellentétben tehát, ami az úgynevezett kölcsönokiratokban foglaltatott, nem 91-es kibocsátási árfolyam mellett akarta a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár & törlesztéses kölcsönöket a földigénylők részére folyósítani, hanem azzal az indokolással, hogy időközben a záloglevelek árfolyama felemelkedett, csak 75—80-as kibocsátási árfolyam mellett vtolt' hajlandó résziikre törlesztéses kölcsönt folyósítani. (Kabók Lajos: Ezt még hallgatni sem jó!) Egészen természetes, hogy amikor a vevők a legtöbb esetben 2000—2500 pengő vételárért vettek meg egyetlen kat. hold földet, telhát irreálisan magas összegért, akkor egész természetesen, nem voltak hajlandók belemenni abba, hogy még 20 vagy 30%-kai magasabb vételár fizetésére kötelezzék magukat az intézet által ajánlott 75 vagy 80 %-os kibocsátási árfolyamú törlesztéses kölcsönök felvétele által, hanem ragaszkodtak az eredetileg beígért 91-es árfolyamú törlesztéses kölcsönökhöz. Annak, hogy a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár — ettől a megállapodástól egyoldalúan eltérve — nem akarta folyósítani a megállapodásnak megfelelően % törlesztéses kölcsönt a vevők részére, nagyon súlyos követ-* kezményei lettek. Amint már említettem, a szerződésnek egy nagyon sérelmes kikötése az volt, hogy ha a vevők a teljes vételárat nem fizetik ki a a szerződés aláírásától számított körülbelül háromi hónapon belül, akkor odavész a vételárnak már befizetett 40%-a is. Amint tudjuk, az Országos Földbirtokrendező Bíróság ezt a jogellenes kikötést jóváhagyta, tehát szankcionálta. Mármost mi volt a vevők helyzete? Egyrészt számolniok kellett azzal, hogy ha szeptember 15-ig nem fizetik ki a vételárhátralékot, akkor odavész a már befizetett 40 % vételárelőleg, másrészt pedig ai bank fenyegette őket, hogy ha nem hajlandók a vételárhátralékot váltókölcsön alakjában felvenni és magukra vállalni, abban az esetben perli, végrehajtja és kimozdítja a birtokból őket. Természetes, hogy a szerencsétlen vevőknek más kivezető útjuk nem lehetett, mint az, hogy a váltókat, amelyek a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár kijelentése szerint csak fedezeti váltók lettek volna, mindegyik vevő aláírta, sőt aláíratták még olyan egyénekkel is, akik ezekben a vételekben közvetlenül nem is voltak érdekelve. A Szeged—Csongrádi Takarékpénztárnak amellett, hogy a záloglevelek tényleg megdrágultak a világpiacon, a 'másik indoka arra, hogy ne siessen a törlesztéses kölcsönök folyósításával az volt, hogy azokat a bizonyos fedezeti váltókat, amelyek körülbelül három millió pengő vételárösszegről szóltak, a Nemzeti Banknál leszámítoltatta. Ha figyelembe veszszük, hogy mi volt az 1928—29. években az úgynevezett kamatmarge a Nemzeti Bank hivatalos kamatlába és a vidéki pénzintézetek kamatlába között, akkor .könnyű rájönnünk arra, hogy miért nem volt sürgős a Szeged— KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVJL^ Csongrádi Takarékpérztárnak a törlesztéses kölcsönzáloglevelek beszerzése és a beígért törlesztéses kölcsönök folyósítása, A Szeged—Csongrádi Takarékpénztárnak az a manipulációja, hogy ezeket az úgynevezett fedezeti váltókat, amelyeknek összege körülbeiül három millió pengőre rúgott, a Nemzeti Banknál leszámítoltatta, számára évente 180—200.000 pengő nyereséget jelentett. Ennek a manipulációnak pedig az lett a folytatása, hogy amikor a váltók lejártak, az intézet ismét azzal állott elő, hogy a törlesztéses kölcsönt nem tudja folyósítani, tehát tessék a váltókat aláírni, vagy ha nem írják alá a váltókat, kénytelen lesz perelni és a vevőket a birtokból kitenni. Köztudomású az, hogy az 1929. év óta mindinkább súlyosbodó gazdasági válság miatt azok az adósok, akik körülbelül 2000— 2500 pengőért vettek egy-egy katasztrális hold földet és a vételár 60 százalékával adósak maradtak, a föld jövedelméből képtelenek voltak a kamatokat fizetni. Az lett ítehát a vége a váltók aláírásának, hogy amikor nem tudtak a szerencsétlen vevők eleget tenni 3, kamatfizetési kötelezettségüknek, a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár megindította a vevők ellen a váltópereket, a. váltófizetési meghagyások jogerőre emelkedtek, a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár zár alá vette a birtokokat, úgy hogy az 1930. évben már úgyszólván az öszszes birtoktestek zár alá kerültek. Azóta ezek a szerencsétlen vevők valóságos jobbágyságban élnek, csupán munkásai, robotosai a földnek, de a föld termését a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár viszi el. Be ez még nem elegendő, hanem a vevők egy részét a Szeged—Csongrádi Takarékpénztár ki is helyezte már a birtokokból, odaveszett a befizetett vételárrészlet, ezek a szerencsétlen emberek koldusokká és földönfutókká lettek. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság végzésében van egy kitétel, hogy ezt a földvételt, ezt a parcellázási ügyletet a törvény 58. %-n értelmében közérdekű ellenőrzés alá kell venni. Kérdezem, hogy amikor ezt a szerencsétlen 250 családot. — tehát a hozzátartozó likai együtt körülbelül 1000 magyar földmívelő emibert — azzal ugrattak be egy földvételbe, hogy 35 év alatt lejáró törlesztéses kölcsön alakjában fogják nekik a vételárhátralékot hitelezni, megengedhető-e az, hogy akkor itt sem az igazságügyminíszter úrnak, sem. pedig a földmivelésüayi miniszter úrnak nincs semmiféle intézkedése, amelyei megakadályozná azt, nogy ezt a 250 családot koldussá és földönfutóvá tegyék. Fokozottabb mértékben szükséges, hogy az igazságügyminiszter úr ezt a közérdekű ellenőrzést— Flnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Tessék befejezni. Mojzes János: Rögtön befejezem. . . . különösen ennél a birtokparcellázásnál fokozottabb mértékben is érvényesítse. Tekintetbe kell venni azt. hogy ez a birtok a trianoni határ mentén fekszik. En, aki a trianoni határ mentén^ lakom, azt látom, hogy a szerbek, az oláhok és a csehek, különösen a határmenti birtokokra telepítettek be szerbeket, oláhokat és cseheket, hogy határaikat így megvédjék és ott a nemzetiségek arányát meghamisítsák. A túloldalról igenis, figyelik azt, hogy amikor ezek az úgynevezett utódállamok a maguk népét földhöz juttatták, akkor a magyar állam nemhogy földihöz juttatta volna á maga földnélkülieit, hanem azokat is, akik 57