Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 1933 június 20~án, kedden. szem, annyira szervesen összefügg az a kér­dés, hogy vájjon megadjuk-e a felhatalma­zást a 33-as bizottságnak, magával a bizalom kérdésével, hogy én nem térek el a törvény­javaslat tárgyától, amikor ezekről a külön­ben is életbevágó kérdésekről beszélek. A német hivatalos jelentésben a nemzeti szocialista párt és a német birodalmi politika, szemben Gömbös miniszterelnök úr többszö­rös kijelentéseivel, lerögzítette, hogy ez az utazás politikai célokat követett és ez az uta­zás politikai eredményeket is érlelt. Egyet­len szó sincs ezekben a hivatalos jelentések­ben, a német sajtó cikkeiben cseresznyéről. Minden hivatalos német kommüniké és min­den újságcikk a magyar politkanak a német birodalmi politikával való összhangbahozását hangsúlyozza. A tegnap nyilvánosságra ke­rült hivatalos jelentésben egyenesen messze­menő politikai eredményeket hangsúlyoznak. Ebben a hivatalos jelentésben kijelentik, hogy megkezdődött a délkeleti területnek, a Süd­ostraum-nak ujjárendezése. Ebben a kommünikében hangsúlyozzák azt, hogy a nemzeti szocialistapárt bécsi és berlini külpolitikai szervei együtt nagy munkát foly­tattak ezeknek az eredményeknek a létrehozá­sára, amelyek között ott szerepel az a ránk nézve legfontosabb és a magyar parlamentre és a magyar ügyre nézve leglesújtóbb megálla­pítás, hogy ezeknek az eredményeknek súlyos konzekvenciái lesznek az osztrákok magatar­tására és az osztrák-német viszonyra is. Ügy fest ez, — nem lehet tagadni — mintha mi ké­szek volnánk hátba támadni azt az osztrák nemzetet, amely ma hallatlan hősiességgel védi a maga önállóságát, védi a maga tiszta német kultúráját az északi barbarizmussal szemben, védi Bécs világvárosi jellegét, védi ennek a keleti németségnek történelmi szere­pét nemcsak a maga kis határai között, hanem kelet felé is, mert hiszen ezer esztendőn, vagy mindenesetre sokszáz éven keresztül az volt a szerepe ennek a keleti németségnek, hogy a német kultúrát kelet felé vigye, hogy a német politikai és gadasági érdeket is képviselje a Duna völgyében. T. Ház! En csak a legnagyobb rokonszenv­vel, a legmélyebb tisztelettel, a legnagyobb bá­mulattal tudok adózni a kis osztrák nemzet politikai vezetői bátorságának, határozottsá­gának és annak a bölcsességnek, amely e mö­gött az elhatározás mögött meghúzódik, és amely bölcsesség arra vezethető vissza hogy jobban megértették Európa mai belső erőviszo­nyait, mint ahogyan megértette a magyar mi­niszterelnök, mert pontosan tudják, hogy az Anschlusst, amelyre mint utolsó kártyájára ma legnagyobb hangsúlyt helyezi a német nemzeti szocialista politika, nem lesz meg, mert Angliának, Franciaországnak, Olaszor­szágnak, Amerikának és a kis népeknek össze­fogásával szemben egyszerűen nem lehet meg­valósítani. El tudom képzelni, hogy a miniszterelnök úr azzal a becsületes elgondolással ment ki Berlinbe, hogy megnézi, vájjon van-e arra ki­látás, hogy ez az Anschluss a közeljövőben megvalósul, mert ha megvalósul a közeljövő­ben, — gondolhatta magában a miniszterelnök úr^— akkor nekünk jobb, ha ezzel már most számolunk. Csakhogy aki ilyen nehéz időkben vállalkozik arra, hogy egy országot vezessen és aki vállalkozik arra, hogy nehéz külpoliti­kai helyzetben döntsön, annak nincs szüksége arra, hogy kimenjen Berlinbe, kimenjen Er­furtba és ott — talán némileg akaratán kívül — lekösse magát egy politika mellett, hagyja magát valósággal kiszegeztetni, mint egy dene­vért, ehhez a politikához akkor, amikor ő ide­haza csak a gazdasági összefüggéseket hang­súlyozza. Nincs süksége rá, mert kell, hogy olyan áttekintése legyen az egész európai poli­tikáról, hogy tisztán lássa, hogyan csoporto­sulnak az erők, hogyan alakul, hogyan fejlő­dik ez a megvizsgálandó kérdés. Hiszen csak újságolvasónak kell az embernek lennie ahhoz, hogy lássa, igenis, egy európai elhatározás ér­lelődik a diplomácia ajtai mögött, amelyről már a Matin beszél és amely már megcsendül azokban a cikkekben, amelyek a francia fél­hivatalos lapban megjelentek az osztrák hely­zetről, főleg abban a cikkben, amely a Le Temps-ben legutóbb Dollfuss kancellár politi­káját dicsérik és húzza alá, mondom, ezekben már megcsendül az az európai elhatározás, hogy az Anschlusst minden körülmények kö­zött meg kell és meg fogják akadályozni. Ha így áll a dolog, — már pedig így áll — kérdem: szabad volt-e a magyar miniszter­1 elnök úrnak — aki egyebet sem tesz itt -mint állandóan a maga negatív állásfoglalásait tá­mogatja meg azzal az érveléssel, hogy olyan apró kis, ország, mint Magyarország, ilyen kiis, Ciíionika nemzet nem vállalhat iniciatívát az európai politikában — ilyen vakmerő ini­ciatívát vállalnia, hogy kimegy egy valósá­gos erkölcsi, politikai és gazdasági veszteg­zár alatt álló birodalom fővárosában és ott azonosítja magát ezzel a politikával... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy velünk barátságban lévő idegen állammal szemben ne méltóztassék ilyen ki­fejezéseket használni. (Zaj a szélsőbalolda­lon.) vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: En most idéztem Rassay Károly t. képviselőtársamat, aki viszont idézte Bethlen István gróf lapjá­nak, a Magyar Szemlé-nek megállapításait. A Magyar Szemlé-ben olvasható ez és jó lett volna, ha a miniszterelnök úr elolvasta volna ezt a cikket, ha már nekünk ellenzékieknek nem hisz. Soha még magyar miniszterelnök ilyen vakmerő iniciatívára nem ragadtatta magát, mint a miniszterelnök úr, amikor most kiment Berlinbe. (Ügy van! Ügy van! a balközépen. — Jánossy Gábor: Téves a ki­indulási pont, téves a következtetés!) Méltóztassanak megengedni, hogy most néhány adattal próbáljam kinyitni azoknak szemét akik ezt a magyar és német-osztrák kérdést nem látják gazdaságilag elég tisz­tán és hagyják magukat állandóan félreve­zettetni azzal a chimérával hogy bennünket Németország gazdaságilag kivezethet a baj­ból. Méltóztassanak megengedni, hogy pár számadattal érveljek amellett a változtathat­lan igazság mellett, hogy Németország már a közelmúltban sem volt nekünk jó piacunk, hogy Németország öt év alatt 500 millió pen­gőt szedett ki a zsebünkből, hogy Németor­szág piaci felvevőképessége csak romlott és hogy az új hitleri rendszer a régi kegyetlen­séghez új, még kegyetlenebb módszereket ho­zott, amelyekkel igyekszik teljes önellátásra berendezkedni Európában, a magyar kivitel­nek is nyilvánvaló további megcsonkítására. Ha politikai okokból apró kedvezménye­ket talán jelenthet is ez az utazás és jelent­hetnek ezek a tárgyalások, azon nem változ­i tat ez a tárgyalás és semmiféle megállapodás, r»2*

Next

/
Oldalképek
Tartalom