Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

332 Az országgyűlés képviselőházának gyanúsítanom azzal, hogy az ő minisztériumában is meg az adatgyűjtésnél tartanak. Itt van azután tovább, hasonló tenorban felsorolva, egy csomó kérdés. Talán csak egyetkettőt közlök (.olvassa): «Meg fogjuk valósítani a tisztviselői praigimiatilkát, amely intézményesen szabályozza a tisztviselők jogállását. Minden rendelkezésre álló erővel lehetetlenné tesszük az állami igazgatás minden terén az álláshalmozást. E mellett a közszolgálati és közéleti visszaélések megakadályozása céljából különös gondja lesz a kormánynak arra is, hogy az összeférhetlenség ügye ennek a követelménynek megfelelően szabályoztassék.» (Jánossy Gábor: Folyamatban van minden. — Derültség. — Büchler József: Derültség az egész Házban!) A mai súlyos gazdasági helyzetből nem az életszínvonalnak további lesülylyesztésével, hanem az összes termelő erők összefogásával igyekszünk kivezető utat találni. Minden eszközzel elő akarjuk segíteni a belső tőkeképződést és az így tömörülő tőkéket a nemzeti termelés szolgálatába kívánjuk állítani_.» Ezzel szemben azt olvasom, hogy az év első hónapjában a takarékbetétek Összege körülbelül 50 millió pengővel csökkent. Meg kell állapítanom, hogy bizonyára nagy jóindulattal akarta a miniszterelnök úr ezt az úgynevezett Sofort-programmpontot megvalósítani, az eredmény azonban a maga számaival a miniszterelnök úr ellen dönt. T. Ház! Mehetnék még tovább, például a munkanélküliség problémájáról is szólhatnék. A munkanélküliség kérdésének és szociális szempontok érvényesítésének bejelentése után a szociális szempontok akként érvényesültek, — úgy láttam — hogy csak a legközelebbi napokban vették el a sérült emberek járulékát — ezt a szerzett jogot — egyetlen tollvonással kétmillió pengő megtakarítása érdekében ugyanakkor, amikor az adók végtelen emelésével 80 milliós .alapot teremtettünk egy termelési ág rentabilitásának előmozdítására. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ha már a boletta kérdését említettem így összekapcsolva ezzel a másik kérdéssel, akkor meg kell mondanom azt is, hogy a kormánynak nemcsak államháztartási politikája mozog a régi vágányokon, hanem egész gazdasági politikája is ezen a régi vágányon mozog: semmi kezdeményezés, semmi elhatározás, semmi cselekedet ezen a téren nincs. En tudom azt, hogy nehezek a viszonyok, tudom azt, hogy a Károlyi-kormány is ott állt tétlenül ezekkel a kérdésekkel szemben, de mégis nagy differencia van, mert amikor a Károlyikormány átvette az ország vezetését — majd azt mondhatnám — a hamis mérlegek és jelentések alapján, amikor azután szemben találta magát 150 millió pengő deficittel, szemben találta magát egy megingott valutával, szemben találta magát egy megbénított gazdasági élettel a bankzárlat elrendelése és annak következményei nyomán, akkor érthető, hogy ez a kormány próbálta a külföldi hitelezőkkel való tárgyalást, próbálta a régi metódusok szerint való kibontakozást és a kibontakozás előkészítését, de ma, másfél évi kormányzás után s jelenlegi kományunk nyolc hónapi kormányzása után igazán azt kell mondanunk, hogy itt már politikai bűn, politikai vétek az, hogy ezekben a kérdésekben a teljes mozdulatlanság alapján áll a magyar kormányzati politika. Amit átvett, az szolgai folytatása az eddigi kormányzatnak. Itt igen érdekes jelenséget látunk. Itt van 200. ülése 1983 június 19-én, hétfőn. például az a körülmény, hogy amikor Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr megjelent a legnagyobb ipari érdekeltség ülésén, ott arra hivatkozott, hogy az úgynevezett agrárolló öszszeszűkítése érdekében az ipari cikkek árát le kell szállítani. Arra hivatkozott, — valami az ő lényét jellemző lelkes jóhiszeműséggel — hogy majd a gyárosok fognak engedményeket tenni viszonzásul azért, hogy ő megjelent az ő körükben, és ezáltal az agrárolló szűkülni fog. Most mi történt? Elmúlt egy-két hét, nem hosszabb idő és jött az igen t. földmívelésügyi miniszter úr és kiadta a kormány programmját, illetőleg fenntartotta az addigi kormányzati programmot, azt mondván, hogy az agrárolló összeszűkítését az agrártermékek árának emelése útján kell biztosítani. (Simon András: Is! Is! — Zsindely Ferenc: Ez a kettő kizárja egymást?) Teljesen kizárja egymást. (Zsindely Ferenc: Hogy-hogy?) Ez teljesen kizárja egymást, t. képviselő úr, úgy, amint azt az élet és a logika is igazolja. Mert ezt a bűvészmutatványt csak akkor lehetne megcsinálni, amikor az árak emelését valamilyen csodálatos mennyei, vagy most a miniszter úr nyilatkozata után azt kell mondanom, hogy valamely holdban levő alapból lehetne eszközölni. Ha azonban az agrárárak emelését úgy, amint a t. földmívelésügyi miniszter úr ós a kormány csinálja, kizárólag egyéb termelési ágak és rétegek megterhelésével akarja előidézni, és ezek közt elsősorban az ipar megterhelésével, akkor fc. Ház, nagyon sajnos, a logikának, az életnek és a fizikának törvénye szerint az olló két szára nem tud egymáshoz közeledni. Mert mi történt itt a boletta újból való szabályozásánál?^ Az történt, hogy a mezőgazdasági terményárak emelése érdekében az igen t. kormány egész sorát hozta be a különféle adóknak, terheknek, illetékeknek. Természetesen nem volt az iránt senki sem kétségben, még a 33-as bizottságban sem, hogy ezek az emelések az iparcikkek árában jelentkezni fognak. Azzal mindenki tisztában volt, hogyha 15 millió pengővel meg fogják terhelni a textilipart, az a textilipar nem a saját vagyonából fogja a 15 milliót évenként visszatérőleg a boletta fedezésére rendelkezésre bocsátani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Elnök csenget) Vagy amikor felemelik a szén árát, a szénre vetnek ki adót, tisztában van mindenki azzal, hogy az át lesz hárítva; vagy amikor megtörténik, hogy a fázis adókat hihetetlen mértékben emelik, mint a legutóbb például az építési anyagoknál, akkor tisztában van mindenki azzal, hogy az a drágaságot fokozza, hogy ezeknek az iparcikkeknek az ára fog felfelé menni. (Zaj balfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: A 'munkanélküliséget fogja növelni!) Nagyon igaza van közbeszóló t. képviselőtársamnak, hogy ez a politika azonkívül, hogy az agrárolló két szárnyát inkább eltolja, mint összehozza, még a munkanélküliséget is emeli, a munkanélküliség emelkedésével a fogyasztást is csökkenti és hogy a fogyasztás csökkenésével a rendelkezésre álló és felhasználatlan készletek növekedése az árakat tovább nyomja. Ez olyan elemi gazdasági igazság, amelyet csak politikai pártelfogultsággal lehet kétségbe vonni. (Zaj jobb felől.) Nem akarok bővebben kitérni a boletta kérdésére, hiszen azzal szemben elmondottam a magam véleményét a 33-as bizottságban, a törvényhozásba M, a sajtóban és azonkívül is; egy körülményre azonban mégis fel kell hívnom a figyelmet, Az agrártársadalom éveken keresz-