Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1933 június' 19-én, hétfőn. 331 (Ügy yan!

r Ügy van! a baloldalon.) a fizetések redukálásában és a moratóriumos intézkedéseknek bizonyos változó, bizonyos kis kamatenyhítő rendelkezésekkel kapcsolatos kiterjesztésében. (Friedrich István: Pedig Sztranyavszky félóráig olvasta, 'hogy mi mindent csináltak! Félóráig tartott s most kiderült, hogy semmi sincs! — Derültség a baloldalon. — Elnök csenget.) Véleményem szerint, igazán nem lehet korszakos államférfiúi bölcsességnek tekinteni azt az új felfedezést, hogy a Bethlen-féle szanálási tervből kifelejtették a rizs megadóztatását és a borsnak külön vámtétellel való megrovását vagy a villamoslámpáknak és a rádiócsöveknek megadóztatását. Ha ugyanis változást keresek, akkor csak ezen a téren látok továbbhaladást, látom a szanálási alapgondolatnak bizonyos kifejlesztését. T. Ház! Ugyanez a helyzet az államháztartás kiadásainak csökkentése terén is. Azt méltóztatnak erre mondani, hogy hiszen tulajdonképpen önmaguk felett úrrá^ válván, önönmagukat megcáfolva leszállították a költségvetést 960 millióról 700 millióra, annak ellenére, hogy éveken keresztül állandóan kijelentették, hogy hozzá nem értő emberek azok, —nem akarok erősebb citátumokat idézni — akik azt hiszik, hogy ezen a költségvetésen a tervezett 5%-on túlmenőleg leszállításokat lehet eszközölni. (Simon András: Csak arra vonatkozott!) Anélkül, hogy ebbe a vitába belemennék, megállapítom, hogy a magyar törvényhozás, a magyar állam helyzete nem azt kívánta, hogy számszerű beállítással vakítsuk^ el a közönséget: ime, leszállítottuk a költségvetést, — holott valamennyien érezzük és tudjuk, hogy még a legkritikusabb időszakban, Károlyi Gyula kormányzati ideje alatt is a kifelé történt leszállításokkal szemben^ nagy hiteltúllépések történtek és voltak előirányzat nélküli kiadások, túlkiadások is. Semminemű biztosítékom nincsen arra, hogy ezzel a számszerű leszállítással kapcsolatban a legközelebbi zárszámadási jelentésnél nem fogunk-e ugyanezekkel a jelenségekkel találkozni. (Malasits Géza: Sőt, egészen bizonyos.) Nincs tehát eltérés a régi kormányzat me; tódusától. Amit mi vártunk volna, az az új szellem és a bátorság lett volna a költségvetés összeállításánál. Mi azt vártuk volna, hogy megtörténjék annak az elvnek megvalósulása, amit hallottunk már a Károlyi-kormány alatt és Gömbös Gyula kormánya alatt is, hogy a költségvetés reális leszállítása másképpen, mint intézmények megszüntetésével és szervezeti reformok megoldásával keresztülvi hetetlen. Nos, én elolvastam, hogy ez alatt a nyolc hónap alatt milyen törvényjavaslatokat tárgyaltunk. Ezek a törvényjavaslatok egyáltalán nem mutatnak arra, mintha ez a kormányzat komolyan átérezné ezt az igazságot és hozzá merne nyúlni az intézményekhez és a szervezeti reformokhoz. Itt van a t. igazságügyminiszter úr, akinek véleményem szerint ezen a téren elől kellene járnia. Mégis azt látjuk, hogy egyszerű számtani műveletekkel és akrobata-mutatványokkal akarják megnyugtatni magukat^ és a közvéleményt, hogy a költségvetés terén a redukció, az államgazdaság terén pedig a takarékosság érvényesül. Volt szerencsém jelen lenni azon az Omge.gyűlésen, ahol a miniszterelnök úr beszélt. A •miniszterelnök úrból valami belső intuíció folyományaképpen egyszerre kitört a tiltakozás. Egyáltalában az igen t. miniszterelnök úr igen KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. gyors elhatarozásű és a pillanat' impressziói alatt áll. Akkor azt mondotta, hogy a kormány azért nem tudja keresztülvinni az ő szervezeti átalakító programmját, mert ha valamihez hozzá akar nyúlni, akkor rögtön megfogják a kezét. (Friedrich István: Kicsoda?) Hozzátette a miniszterelnök úr: azonban ő nem engedi megfogni a kezét. (Zaj.) Várom, hogy az így felszabadult kezekkel mikor fog hát az alkotás terére lépni a miniszterelnök úr. Hallottuk, hogy a kormány elhatározta bizonyos felsőbb tanintézeteknél bizonyos reformok keresztülvitelét. Természetes, hogy megindult a magyar társadalom védekezése, megindult az érdekeltek védekezése és az eredmény az, hogy a quieta non movere álláspontja alapján semmi sem történik, csak az a bizonyos csodavárás, amely ellen az igen t. miniszterelnök úr újabban tiltakozik. (Jánossy Gábor: Dehogy, a kultuszminiszter úr állandóan tárgyal a megszüntetések ügyében! Máról-holnapra nem csinálhat csodákat! — Malasits Géza: Gábor-arkangyal már megint jelentkezik! — Derültség.) Lehet, hogy a miniszterelnök úr erre azt mondaná, hogy annyit teljesített, amennyit ereje lehetővé tett, (Jánossy Gábor: A viszonyok!) és ha ezt a Ház, vagy a másik alkotmányos tényező kevesli, akkor tessék tőlük a bizalmukat megvonni. Hát ezt a miniszterelnök úr nyugodtan elmondhatta: tudta, hogy ilyen veszedelem nem forog fenn. (Friedrich István: Ki van zárva! — Simon András: Hiszen az előbb mondotta, hogy palotaforradalom volt! — Friedrich István: Igaz, tényleg volt egy palotaforradalom Károlyi Gyula alatt, de az más volt! Ö nem ült fel az autóra sem, nemhogy repülőgépre ült volna! — Derültség. — Friedrich István: Az más volt, ma nehezebb a helyzet.) Ugyanakkor azonban a miniszterelnök úr egyebet is mondott. Azt mondotta: ő kezdettől fogva figyelmeztette a közönséget, hogy ne várjon csodákat, óvatosságra figyelmeztetett és lassú előhaladást jelzett. (Felkiáltások balfelől: Sofőrt!) Itt van előttem Gömbös Gyula miniszterelnök úr rádiószózata: ebben egy kicsikét temperamentumosabban beszélt a miniszterelnök úr, mint most. (Gróf Sigray Antal: Halljuk! Már elfelejtettük!) Itt van' például az egyik pont, — ez még a palotaforradalom előtt született meg — amely ezt mondja (olvassa): «Munkatervem megvalósítása hosszabb időt igényel, tekintettel azonban arra, hogy vannak feladataink, amelyek megoldásával várnunk nem lehet, a hosszabb időre szóló munkaterv mellett egy olyan rendeltetésű kormányzati prograrnmot is állítottunk össze gazdasági munkatársaimmal, hogy az a legközelebbi hónapokban gyökeresen megoldja a főként gazdasági és szociális természetű kérdéseket, (Andaházi Kasnya Béla: Az adóemeléseket! — Malasits Géza: Mire jutottak azóta'? — ZaéJ amelyek, mint például elsősorban^ gazdaadósságok rendezetlensége,' nyomasztóan hatnak a társadalomra. A legközelebbi hónapok alatt meg lesznek oldva ezek a kérdések.» Ezzel szemben azt látjuk, hogy a pénzügyminiszter úr még ma. is arra utal, hogy ebben a kérdésben sietni nem lehet, az igazságügyminiszter úr pedig a. gazdaadósságok rendezése kérdésében valószínűleg csak az adatgyűjtésnél tart még, (Derültség a baloldalon) mert nem tudom feltételezni, hogy ha az érdekeltekre nézve az anyagot a pénzügyminiszter úr még csak gyűjti, akkor az igazságügyminiszter úr már kodifikálni tudna. Ezért kell tehát őt is meg49