Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-200
Az országgyűlés képviselőházának 2 zatosan kiterjesztette a kormány az ezen törvényben kapott felhatalmazás alapján. Olyan bizonytalanul volt megszövegezve az első törvényjavaslat, amelyet azután prolongáltunk, hogy ez a szöveg módot adott a kormánynak arra, hogy az állami élet egész területére kiterjessze a rendeleti jogalkotás jogkörét, úgyhogy ha összehasonlítjuk a törvényhozásnak ez alatt az idő alatt kifejtett működését a kormány rendeleti jogalkotó működésével, akkor kialakul előttünk egy kép, mely másképpen nem is jellemezhető, mint úgy, hogy a végrehajtó hatalom abszolúte abszorbeálta a törvényhozás jogkörét. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) t Megnéztem csak a mélyen t. jelenlegi kormány működése alatt a törvényhozásnak és a 33-as bizottsággal karöltve működött kormánynak jogalkotási tevékenységét és ebből kiderült az, hogy 1932 október 11-étől kezdve, tehát a jelenlegi kormány kormányralépésétől kezdve a t. Ház összesen 18 javaslatot tárgyalt és ebből a 18 javaslatból — a költségvetésen kívül — tíz javaslat nemzetközi egyezmény becikkelyezése volt, (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) két esetben a kormány további felhatalmazást kért részben kereskedelmi szerződések megkötésére, részben államkölcsönök felvételére, úgyhogy érdemleges törvényjavaslat, amelyet a t. Ház tárgyalt, a költségvetésen kívül, talán négy darab volt. Ennek a négy javaslatnak a tárgyköre szintén rendkívül érdekes és ha az ember megnézi, okvetlenül az & f kérdés merül fel benne, hogy vájjon miért tárgy altatta a t. kormány ezeket a javaslatokat a Házzal, amikor ugyanolyan erővel rendeleti úton éppúgy szabályozhatta volna, módot nyújtván neki erre az a takaró, amely úgy van a törvényhozásban lefektetve, hogy a gazdasági és hitelélet rendjének és az államháztartás egyensúlyának biztosítása szempontjából a kormányzat olyan intézkedéseket is tehet, amelyek különben a törvényhozásnak volnának fenntartva. Azoknak a törvényjavaslatoknak a sora, amelyeket a kormány megengedett, hogy a Ház tárgyalja, a következő. Az egyik volt a vízitársulati díjak pengőértékben való fizetésének megállapítása. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon; Nagyon fontos!) Én azt hiszem, hogy erre a javaslatra igazán elmondhatjuk, hogy ennél sokkal súlyosabb kihatású javaslatokat, kérdéseket, életviszonyokat szabályozott a kormány rendeleti úton. A másik volt a gazdasági munkásszerződéseken alapuló követelések védelméről szóló javaslat. (FelMáltások a jobboldalon: Ez fontos! — Friedrich István: Rendeleti úton is lehetett volna szabályozni!) Azt hiszem, ugyanazzal a hatáskörrel, amellyel a t. kormányzat érvényes magánjogokat rendeleti úton visszamenőleg megszüntetett, ezt a kérdést is szabályozhatta volna rendeleti úton. Itt volt az igen t. belügyminiszter úr javaslata: a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. te. módosításáról szóló javaslat, amely érdemleges javaslat volt, amennyiben azt célozta, hogy a minisztériumok munkaterhe megkönnyíttessék. Jelentékeny változást azonban nem idézett elő, mert amint a t. belügyminiszter úr maga is mondotta, tulajdonképpen csak egy része annak az egész, szerves közigazgatási reformnak, amelylyel a miniszter úr a Ház elé fog annak idején lépni. Csak egyetlenegy olyan javaslat volt, amely azt mondhatnám, bizonyos rezonanciát kapott a közvéleményben és ez a hadi'. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. 32& rokkant javaslat volt, amely, valljuk meg őszintén, érdemben sok változást nem idézett elő és inkább csak egy formális becsületbeli kötelesség lerovását akarta eszközölni, majdnem azt mondhatnám, nem fizetés volt, csak egy prolongációs váltónak az átnyújtása. (Zaj. — Elnök csenget.) Ilyen képet mutat a törvényhozás működése ezalatt az idő alatt, ebben merült ki a jelenlegi kormányzat alatt a magyar törvényhozás egész működése. Ezzel szemben a rendeleti jogalkotás körébe bevonták az államháztartás egész problémáját, bevonták az alaki és anyagi jogi kérdések szabályozását, a magánjogi kérdések szabályozását, a gazdasági kivédett helyzeteknek (Zaj a baloldalon. — Gr. Sigray Antal: Ejha! — Friedrich István: Igen! A szesz, stb.) jogalkotási módon vaió biztosítását, szóval a szeszt, az élesztőt, a tejet, a búzát, stb. csupa olyan életviszonyokat, amelyeket fennálló jogredszerünkben legjobb megítélésünk szerint máskép, mint törvényhozási úton keresztülvinni nem lehetett volna (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ós amelyeknél semminemű olyan momentum nem játszott szerepet, amely az azonnali letárgyalása és az órák alatt való törvénybeiktatást indokolta volna. Azt hiszem, ilyen körülmények között jogosan állapítom meg, hogy a szükségesség szempontja teljesen tért engedett a kormányzati kényelmesség szempontjának és a törvényhozás védtelenül, ellenállás nélkül adja át azt a jogkört, amely tulajdonképpen egész létének az egyetlen alapja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondhatná valaki, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítása s az államháztartás költségvetésének megállapítása a tulajdonképpeni alkotmányjogi nagy feladat s ez biztosítva van a törvényhozásban. Valóban, formailag így van, mert hiszen eltöltöttünk itt 20 ülésnapot a költségvetés letárgyalásával, azonban függetlenül attól, hogy nem történt rajta változtatás, — mert hiszen ez tulajdonképpen a költségvetési törvények természetével van összeköttetésben — azt kell mondanom, hogy az egész 20 ülésnapi munkánk teljesen illuzórius érték, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert lamely pillanatban a kormánynak ugyanakkor rendelkezésére áll az a jogkör, s a kotnmány bőségesen él is avval a jogkörrel, hogy saját tetszése szerint emelheti az adókat, változtathatja a vámtételeket, hozhat be új adótételeket, a költségvetési tételeket megváltoztathatja, — tulaj dónk éppen egy teljesen felesleges, illuzórius, cél néküli működés az, amelyet külső dekórumképpen még meghagytak a törvényhozásnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy ez mennyire így van, az kiderül, ha csak egyetlenegy momentumra hívom fel a t. Ház figyelmét. Mi a költségvetés végösszegét megállapítottuk. Az eredeti felhatalmazási javaslat intenciója az volt, hogy a kormánynak megadja azt a jogot, hogy a költségvetési év változásainak megfelelően, ezen megállapított végösszeg betarthatási egyensúlyát a költségvetésnek biztosítja. Logikusan tehát az következik, a törvé-iy szószerinti szövegéből is, hogy tulajdonképpen a kormány csak a. kiadásokat csökkenthetné és a megállapított kiadási feltételek fedezésére szükséges bevételeket biztosíthatná ilyen rendkívüli úton. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a kormány új kiadási tételeket is állít a költségvetésbe. Hiszen, 'hogy egyébre
