Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-200
Az országgyűlés képviselőházának 2 rülmények között a törvényhozásnak volna feladata. Az elvi különbség az, hogy a törvényhozás saját forrásából, saját erejéből merít, saját jogából veszi erejét és hatályát. Ez közvetlenül önálló megnyilatkozása a libertásnak és a potestasnak, a törvényhozás önmagának az ura, ő maga szabja meg akaratát, célját, törekvését, útját, eszközeit, míg ellenben a kormányzás közvetett és átháramlott jog alapján él ós dolgozik. Mindig a törvényhozásból, mint erőforrásból merít, nem pedig saját akaraterejéből; mindig a nemzet szuverén kifejezőjének, a törvényhozásnak akaratából, erejéből és a rendelet meghozatalakor a törvényhozás felhatalmazása alapján intézkedik és rendelkezik. (Jánossy Gábor: Ügy van! Tiszta alkotmányjogi megállapítás!) Eszmeileg nem is lehet különbség Berzeviczy Albertnek, nemzetünk nagy representationman-jének (Zaj a szélsőbaloldalon.) a Felsőházban tett nyilatkoés a mi alkotmányunk felfogása között. (Zaj. — Elnök csenget.) Mindnyájunknak az a vágya és törekvése, hogy minél előbb olyan kedvező viszonyok keletkezzenek, hogy az élet minden vonatkozásban rendes mederbe kerüljön s úgy az államháztartás és gazdasági helyzete, mint minden polgárnak háztartása és a magángazdálkodás megmeneküljön a válság gondjaitól és Trianon bilincseitől megszabadulva, a régi, szent határok között visszatérjen a régi magyar életnek ereje, nyugalma, minden boldogsága és szépsége. (Helyeslés és éljenzés jobbfelől. — Farkas István: De Gömbös befütyült már neki!) Nem vagyok zenész, mélyen t. képviselő úr, — a fütyülésről méltóztatik beszélni — én jogász vagyok és ezt a javaslatot jogi szempontból, nem pedig zenei szempontból vagyok bátor ismertetni. Ha a rendes viszonyok helyreállanak, akkor a jogszabályozásban is helyre fog állni az az egyensúly, az a régi szabályozás, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) a jogalkotó tényezők között az a böles megosztás, amelyről régi alkotmányunk minden időben olyan helyesen és olyan teljesen gondoskodott. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) A kormány, de csakis a kormány felelős minden cselekedetéért és mulasztásáért; (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) igazságos és méltányos tehát, hogy a kormánynak megadjuk azokat az eszközöket és módokat, amelyek őt céljainak megvalósításához segítik. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Tessék csendben maradni, képviselő urak, ne zavarják a szónokot! (Meskó Zoltán: Ügy látszik, félnek a horogkereszttől Magyarországon! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Különben is a most beterjesztett törvényjavaslatban a kormány nem kér semmi újat... (Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök: Tessék már csendben maradni, képviselő úr! Dési Géza előadó: .. .csupán azt kéri, hogy azt az ismételten megadott felhatalmazást, amely most június 30-án lejárna, 1934 június 30-áig való hatállyal meghosszabbítani méltóztassék. Hangsúlyozni óhajtom, hogy a kormány természetesen nem óhajt változtatni a most érvényben lévő azon a törvényes rendelkezésen, hogy az országos bizottság valamely javaslatának tárgyalása végett elhatározhatja )0. ülése 1933 június 19-én, hétfőn. 325 az országgyűlés mindkét házának összehívását, továbbá, teljesen érvényben marad az az 1931' december hó 10. napján keletkezett országos határozat, amelynek értelmében az 1931:XXVI. te. 2. §-ában nem nyert a kormány felhatalmazást arra, hogy alkotmányunknak törvényen, vagy szokásjogon alapuló szabályait rendeletileg módosíthassa, vagy hatályon kívül helyezhesse. Ezúttal is megismételhetem mindazokat a közjogi, alkotmányjogi, valamint magánjogi tudományos megállapításokat, úgyszintén azokat a törvényhelyeket, amelyeket az 1932: VII. te. ismertetése során hivatkoztam. Mind régi igazságok ezek, amelyeket tulajdonképpen felesleges megismételnem, de azt tartom, hogy helyes és üdvös dolog különösen közjogi, alkotmányjogi kérdésekben, ha emlékezünk régiekről, nehogy feledésbe menjenek, hanem a jogfolytonosság és a nemzet örök élete szempontjából elevenen hassanak. Felemlítem újból, hogy az 1848:XVIII. te. 17. §-a elrendelte — es most idézek (olvassa): «A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a büntető eljárásról szolo javaslatnak elvei szerint esküdtbíróság alakítását rendelet által eszközölje.» Látjuk ebből a példából, hogy abban az időben, amikor a szabadságnak nem hajnalhasadása volt, hanem valósággal delelő napja ragyogott, abban az időben, melyet sehogysem lehet reakciós időszaknak nevezni, (Ügy van! jobbfelől.) a törvényhozás a kormányt hatalmazta fel ilyen mélyen életbevágó fontos büntetőjogi szabályozás megtételére, holott ez tovább megy a rendeletek szokásos természetén, mert ez nem annyira regulatív, mint inkább konstitutív, jogmegállapító és az élet számos vonatkozásába mélyen belenyúló jogakaratot fejez ki. \ Amikor ezt a törvényt idéztem, Szakács Andor képviselőtársam közbeszólt, hogy akkor Deák Ferenc volt az igazságügyminiszter. Ezt én is tudom, azt hiszem azonban, hogy ez az én álláspontomat erősíti meg. Mert ha Deák Ferenc, a haza bölcse hajlandó volt ilyen javaslatot nemcsak elfogadni, hanem mint igazságügyminiszter előterjeszteni, akkor ne legyünk mi deákabbak, mint Deák Ferenc volt és ne legyünk aggodalmasabbak és féltékenyebbek az alkotmány megvédésében, mint a hogyan azt maga Deák Ferenc cselekedte, akinek fogalmi magasságát és magasztosságát ezen az előkelő helyen nem szükséges részleteznem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elmondottam, azt is, hogy a bíróságok a rendeletek megítésében csupán arra szorítkoznak, vájjon a rendeletek tartalma törvényszerű-e és felhatalmazás esetében annak megállapítására, hogy vájjon a rendeletek a felhatalmazás korlátai közt mozognak-e. TTjból idézem, mint nagyon érdekes jogforrást az 1879. évi XL. törvénycikket, mely a következően rendelkezik (olvassa): «A kormányrendelet a törvénnyel összeütköző intézkedéseket nem állapíthat meg». Ez a törvényhely tehát hitelesen, szabatosan és félreértés kizárásával állapítja meg a törvény és rendelet jogbeli viszonyát. Azt jelenti, hogy a rendelét nem ütközhetik a törvénybe és ha mégis a törvénybe ütközik, akkor kénytelen a törvény előtt deferálni. De másrészt azt is jelenti, hogyha és amennyiben a rendelet nem ütközik a törvénybe, akkor éppen olyan ereje és joghatálya van, mint magának a törvénynek. A magyar 48*