Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-193
22 Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1933 június 6-án, kedden. csak szavakban, nemcsak kijelentésekben nyilvánul meg az, hogy «a kisiparosságot támogatni fogjuk», hanem a gyakorlati életben is. Minthogy a miniszter úr ezt ismételten kijelentette, én pedig nem kételkedem a miniszter úr szavaiban s elhiszem, hogy azt, amit kijelentett, komolyan és őszintén meg is alkarja valósítani, ennek reményében a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a, jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Igen röviden egypár kérdést akarok az igent, honvédelmi miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, miután most már a hadigondozottak és hadikárosultak ügyei a honvédelmi tárca keretébe tartoznak. Ennélfogva itt a honvédelmi tárcánál látom. szükségesnek egy olyan kérdés felvetését, amely 10—12 esztendő óta a magyar közélet porondján állandóan szerepel, sokan, ^minden oldalról támogató szót emelnek érdekükben, azonban, sajnos, az állam nehéz helyzete miatt is intézkedések eddig érdekükben nem történtek. A hadikölesön-kötvény tulajdonosok sorsáról van szó, akikről az utóbbi időben valamelyes intézkedés tétetett, akik kétségtelenül szintén hadikárosultak. A szónokok mindig azt mondották, hogy a hadikölcsönkötvényesek sorsának megoldása egyszersmind a nemzeti becsület kérdése is. A kormányok részéről tétettek ígéretek, azonban ezek az ígéretek, sajnos, nem tartattak be. Most előáll az a különös eset, hogy^ amikor a rendkívül szigorú adópolitika folytán az embereket köztartozásaikért árverezik, olyanokat is nagymértékben árvereznek el, akik rendkívül nagy összegű hadikölcsönkötvény birtokában vannak. Az állam szigorúan veszi a polgári kötelességek betartását, azonban, sajnos, viszont az állam polgáraival szemben nem tudott eleget tenni kötelezettségének. Ha az igen t. miniszterelnök úr beletekint a pénzügyi adminisztrációba, láthatja, hogy ott mennyi sok az adóhátralék, még pedig a behajthatatlannak minősíthető adóhátralék, úgyhogy voltaképpen az adóvégrehajtó szervek és a pénzügyminisztérium hiába kísérleteznek, hogy a letört és megsemmisült exisztenciáktól ma a súlyos adótartozásokat behajtsák, hiszen azok a részletfizetési kedvezmények, amelyeket adnak, olyan bizarr nagy összegűek, hogy azokat ma semmiből fedezni nem lehet, mert nincs termelés, nincs munkalehetőség, még hitelhiány is van, ennélfogva nincs mód arra, hogy az adós a maga kötelezettségének az állammal szemben eleget tegyen. Felvetem a gondolatot, pártom hozzájárulásával is, vájjon lehetne-e a múltbeli, a már lejárt adótartozásokat valahogyan kapcsolatba hozni a hadikölcsönkötvényekkell! (Helyeslés a baloldalon,) Erre most konkrét tervet nem terjeszthetek elő, a gondolatot vetem csak fel, a kormány segítené elő azt, hogy ezek r a tartozások bizonyos fokig hadikölcsőnkötvényekkel is teljesíthetők legyenek. Különösen a múltbeli adóhátralékokra vonatkozólag értjük ezt, amelyek ma már csak papíron szerepelnek, amelyeket behajtani semmi módon nem tud a kormány. Viszont ezzel szemben a kormánynak, az államnak, a nemzetnek itt áll egy nagy kötelezettsége, az a nagy kötelezettsége, hogy mégis csak valahogyan a hadikölcsonkötvénytulajdonosok iránti kötelességének is eleget tegyen idő vél. -. .Most itt volna az alkalom ezt lehetővé tenni annál inkább, mert először az adós, aki ma a köztartozásokban hátralékban van, bizonyos kötelezettségtől szabadulna meg a hadikölcsönkötvénnyel való fizetés által, megkönnyebbülne, másodszor pedig értékként^ jelentkeznék ismét az a hadikölcsönkötvény, amelyet bizony igen sokszor már értéknélkülinek tartottak, harmadszor pedig, mint ahogy említettem, az állam is bizonyos fokig szabadulna olyan kötelezettségétől, amely évtizedeken át, de még a messzebb jövőben is ott lesz rajta nehéz gondként. (Gr. Hunyady .Ferenc: De csak az eredeti jegyzésüeknél!) Nem akarok most, igen t. képviselőtársam, a, részletekbe belemenni, de természetesen elspsorhan az ős jegyzőkről van szó, vagy azokról, akik az ősjegyzőktől Örökölték. Természetes, hogy ezt a kérdést lehet igazságosan is megoldani, lehet igazságtalanul is megoldani. Én csak a gondolatot vetem itt fel az igen t. miniszterelnök úrnak, annyival is inkább, mert^ tárcája keretébe tartozik a hadikölcsönkötvényesek, egyáltalában a hadikárosultak ügye, hogy méltóztassék ezen a kérdésen meditálni, méltóztassék ebben a kérdésben valahogyan összhangot teremteni, mert meg vagyok győződve róla, hogy a pénzügyminiszter úrnak azok a törekvései, amelyekkel ő a múltbeli (rettenetes nagy adóhátralékokat behajtani igyekszik, amúgyis illuzóriussá válnak. A másik pedig, amit még az igen t. honvédelmi miniszter úr figyelmébe ajánlok, a következő. Legutóbb tárgyaltuk itt a hadirokkantakról szóló törvényjavaslatot; mi többet követeltünk, mint amit az igen t. miniszter úr a törvényjavaslatban adni tudott s erre az volt a válasz, hogy nincs fedezet. Mi a földmívelésügyi tárca vitájánál is rámutattunk, ^ de rámutatunk majd a pénzügyi tárca vitájánál is és engedje meg az igen t. miniszterelnök úr, hogy itt is rámutassak, mert nekünk nincs szerencsénk a miniszterelnök úrhoz az egyes tárcák vitájánál, hogy a Károlyi-kormány és a Gömbös-kormány alatt egy bizonyos társadalmi réteg jelentős anyagi helyzetbe jutott egészen a bankzárlatig. Mi ezt többszörösen és többszörösen felhoztuk. Kezdtük azo'kon, akik a pénzeket a bankzárlat előtt külföldre kisibolták; kezdtük azokon, akik a gazdatársadalom által megszerzett devizákat könnyen, kedvezményes értékben kapták meg, (Ügy van! a baloldalon.) kezdtük azokon, akik az utóbbi öt esztendő alatt a magyar földmívestársadalmat, a magyar kis ingatlantulajdonosokat *• horribilis kamatokkal^ terhelték meg a pengő értékállandósága idején és abból magas hasznuk származott. Vagy ^ rámutassak azokra a külföldi jelzálogkötvény-vásárlókra, hogy azok minő és minő hasznot szereztek 1 Idevonatkozólag kimutatásokat ismertettünk úgy az általános vita, mint az egyes tárcák vitája során. Azután ott vannak az árverési hiénák, akik ma, amikor a pénzügyi kincstár meggondolatlanul kótyavetyélteti el a kisemberek vagyonát, rendkívül meggazdagodnak ezekből a vételekből. En tehát ragaszkódom ahhoz, hogy ezeket a meg nem engedett nyereségeket valamilyen formában feltétlenül megadóztassák, (Ügy van! a baloldalon.) mert igazságtalanok akkor, amikor itt egy deflációs ortodox pénzügyi politika folytán az egész magyar társadalom tönkremegy. Ezekre ki kell vetni a hadinyereségadót, el kell szedni tőlük ezt a
