Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1933 június lU-én, szerdán. 295 evi részlet 53 pengő, amihez hozzájárul még 15 pengő adó, ebből elengedtek 15%-ot, mert a bíróság már az osztáskor 10%-ot engedett. Egy hold föld után tehát a törlesztési részlet 45*05 pengő, amikor hozzájön még 15 pengő évi teher, egy holdra tehát 60*05 pengő esik. Azután például a Kis Bertalanféle tarjánvégi megváltott földek tekintetében hogy áll a helyzet? A vételár 840—570 pengő, a törlesztési részlet 45 pengő, levonandó ebből 11*25 pengő, hozzávéve még az évi terhet, summa summárum 48*75 pengő jön ki. Azután például a Pappanheim-féle batidai vagyonváltságföld vételára 710 pengő, a törlesztési részlet 31 pengő, adó 15 pengő, évi teher 46 pengő és ez a föld a várostól 17 kilométer távolságban van. r Hogyan menjen oda ki az a rokkant, hadiárva, vagy vitéz a földjét megmívelni, amikor nincsen fuvar a, amikor nincsen igaereje? Ne beszéljünk tehát itt a Földbirtokrendező Bíróság hatáskörének meghosszabbításáról akkor, amikor magát a kérdést lényegileg elintézni nem tudtuk, nem tudjuk, vagy nem akarjuk, vagy ha akarnók, akkor sincs hozzá elég erőnk. En azt kérdezem a t. igazságügyminiszter úrtól, hogy lesz-e elég ereje ahhoz, hogy ezt a kérdést kollégájával, a pénzügyminiszter úrral elintézze, lesz-e elég ereje ahhoz, hogy az annuitásos részleteket leszállítsa, hogy az adóterhet leírja, szóval a rokkantak, hadiárvák és vitézek számára a nekik juttatott kicsike földeken a gazdálkodást rentábilissá tegye és jövőbeni megélhetésüket úgy hogy — nem biztosan, hanem csak úgy ahogy — biztosítsa? Itt van például a báró Piret-Bihainné-féle vagyonvaltságföld, ahol a legolcsóbb vételár 550 pengő volt, törlesztési részlet 31 pengő, adó 15 pengő, évi teher 46 pengő. Az évi teher — egy új adat, t. igazságügyminiszter úr — mindig 50 évre számít, vagyis a fiúk és az unokák is szenvedő vazallusai maradnak egy kifizetetlen adósságnak és egy rosszul, lelketlenül végrehajtott földbirtokreformnak. (Ügy van! baloldalon.) Elnök: A képviselő urat 'figyelmeztetem, hogy sértő szavak használatától tartózkodjék. (Dinnyés Lajos: Így van, kérem! Tönkretették az unokákat is evvel a földrendezéssel!) Tessék csendben maradni! Méltóztassék beszédét folytatni. Kun Béla: En nem a bíróságot bántom, de mégis kellett volna valamelyes államkormányzati elvnek, valami szociális érzéknek lenni ebben a kérdésben, amely irány ítólag hatott volna közre a bíróság intézkedésénél és a végrehajtásnál . . . (Dinnyés Lajos: Kijárás! A ki járóik bezzeg kerestek ezen!) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Kun Béla: . . . mert nem akarok az elnök úrral vitába szállni, de mégis lehetetlenség, hogy amikor ténybeli adatokkal, megcáfolhatatlan számadatokkal rámutatok arra, hogy akik a földbirtokrendezés révén földet kaptak, tönkrejutottak és amikor tudjuk, hogy az elmúlt 10 esztendő leforgása alatt mértéktelenül meggazdagodottak voltak ebben az országban, akiket jobban meg kellett volna adóztatni (Ügy vam! a baloldalon.) és az ő jobban, kellően való megadóztatásukból lehetett volna az államnak olyan bevételi többletet, olyan kasszát teremteni, amelyből fedezni lehetett volna azt a mínuszt, amely előállott azért, mert a földhözjuttatottak nem tudtak eleget tenni az ő annuitásos kötelezettségeiknek, tehát közvetve kellett volna őket segíteni, hogy ezt nem tették, az bizonyosan nem nagylelkűségre mutat, hanem éppen ellenkezőleg, szerintem anélkül, hogy a bíróság tagjait sérteni akartam volna ezzel, bizonyos lelketlenségre. (Dinnyés Lajos: Kijárási lehetőségekre!) Bárhogyan forgatjuk is a számvetést, 64—70—80 pengő holdankénti tiszta jövedelmet a rokkantak, az árvák, vagy akik a földet az árvák helyett kezelik, a földből kihozni nem tudnak, (Dinnyés Lajos: Ötpengős rozsárak mellett!) akár felesben, akár harmadában, vagy bérszántásban műveltetik, egyre megy, a bérszántás költséget jelent, amelyet készpénzzel kell fizetni- Es ha jön az aszálykár, jön a rozsda és jön egyéb, mint tavaly és tavalyelőtt jött, akkor egyszerre ott áll előttük a sötét jövő, boldogulni nem tudnak és azután rajtuk van a kenyér nélkül már ólholnapra töltendő irtózatos és iszonyatos földi lét keresztje. Tanyát nem építhetnek ezek a földhözjuttatottak, állatot nem tarthatnak nagyobb mennyiségben, mert nincs hozzá pénzük, a földek tehát évről-évre egyre silányabbak és rosszabbak lesznek kezelésük alatt. A javítás hiánya és a szárazság miatt évrőlévre kevesebb lesz a jövedelmük, a búza nem fizet eléggé, a kukorica ára, méltóztatnak tudni, az Alföldön most lenn van 5—6—7 pengőnél. Ha nem tudja felszántatni az a rokkant, vitéz, az a hadiárva, vagy annak gondozója eléggé mélyen azt a két-három hold földet, amit kapott, akkor nem tudja foglalkoztatni az egész családot sem a földön. Állat nélkül, igavonóerő nélkül mit keressenek ott és mit akarjanak dolgozni a család tagjai, hiszen ki sem tudnak jutni a földre, nagyon sokszor olyan távol van a várostól. Az aszott földeken gyümölcsösöket telepíteni, kertészetet folytatni nem lehetNéhol jó földek mellett silány, vízeres földek jutottak a kedvezményezetteknek, ahol csak szik van, ahol csak kivész a termés, hiábavaló a munka a magas tavaszi vízállás idején. Így volt ez az én vidékemen és így van az egész országban vidékenként változóan. Ha 300—500 pengő volna a vételár, akkor valamiképpen még a hadirokkant, árva és vitéz meg tudná találni a számítását és egy kis részét meg tudná kapni lelki kamattörlesztés fejében annak a nagytőkének, amit jelentett a hazáért hozott vér, vagy testi épség áldozata. (Ügy van! a baloldalon.) Amikor a rokkanttörvényjavaslatot letárgyaltuk, ezt a kérdést szóvátettük. A t. miniszterelnök úr beszédében hivatkozott is arra, hogy ezt a kérdést fontolóra veszi és a rokkantaknak, a vitézeknek és a hadiárváknak a földhözjuttatás révén mutatkozó igényeit igyekszik kielégíteni. Mindezekből az ígéretekből azonban eddig semmit sem valósítottak meg. A kérdés itt áll a t. Ház, a t. közvélemény és a t. kormány előtt a maga merevségében és meztelenségében. Kívánnunk kell, — és ez a legkevesebb, — hogy az igazolt rokkantak, özvegyek, árvák és vitézek nevén álló, a telekkönyv szerint is birtokukban levő ingatlanok után eleddig felmerült hátralékok és a közadó-hátralékok is töröltessenek. TTj átértékelést kell végezni abban a tekintetben, hogy mit tartoznak fizetni a rokkantak, ötven évig rabszolga legyen a rokkant, az árva, vagy a vitéz, még az íja-fia és hátramaradottja is, azért, mert olyan földet kaptak,