Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-198

Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 193É június 13-án* kedden. 281 foglalkoztatni a Képviselőházat. Mert arról is> meg vagyok győződve, hogy ez a kérdés még nem keltette fel a Képviselőház teljes érdeklődósét, ez a kérdés még nem hatotta át a törvényhozó uraknak egész tudatát, mert erre a kérdésre nem fektetnek olyan súlyt, mint amilyent valójában fektetni kellene. Hiszen, ha mindez megtörténnék, akkor azt is merem állítani, hogy az egész ország közgazdaisiági életének vérkeringése is egészen másképpen működnék, mert ennek a kérdésnek elhanyagoltságából származik sok szenvedés, sok nyomor, sok keserűség és gazdasági bajainknak is nagyarányú folytonos növekedése. Elsősorban a munkanélküliség kérdését akarom itt ismételten szóvá tenni. Kezeim között van egy irat, amelyet a városok kongresszusának _ szociálpolitikai osztálya készített. Ez valójában egy előterjesztés, amely nem régi, mondhatom eléggé friss, mert ez évi április havában készült. Ez nagyon szomorú adatokat tartalmaz. Ha abból csak néhány részt ragadok is ki, az is eléggé belevilágít abba a területbe, amely ennek az országnak legszomorúbb helyzetét tárja fel: a munkanélküliséget, amely minden területet érint, minden területre ráterpeszkedik, és nincs egy olyan foglalkozási ág ebben az országban, amelyben a munkanélküliség ijesiztő miódon ne növekedaiók, amelyben & munkanélküliség a legelképesztőbb állapotokat ne termelte volna ki. Ebben a javaslatban számadatok is foglaltatnak, amelyek az ország munkanélküliéinek létszámát akarják kifejezésre juttatni. De ebből is meg lehet állapítani, hogy nincsen egyetlenegy megbízható fóruma ennek az országnak, r amely a munkanélküliek létszámát teljes egészében, minden vonatkozásában feltárná, és így ez az irat is csak bizonyos ágazatokat ragadhat ki és csak bizonyos intézmények, testületek adataira támaszkodhatok. Ebből megállapíthatom, hogy a munkaközvetítő irodákban nyilvántartott mintegy 70.000 főnyi munkanélküli megközelítőleg sem fejezi \\

t az ipari munkanélküliek tényleges létszámát, hiszen erre vonatkozólag más egyéb bizonyítékok is vannak, amelyek azt igazolják, hogy ez nem lehet a munkanélküliek tényleges létszáma. Ugyanis az országnak 8*5 millió a lakossága,^ és ebből 19 '1% foglalkozik iparral — állapítja meg ez az előterjesztés — és ebből a több, mint másfélmilliónyi tömegből 11 főbb iparágban az összlakosságnak alig 2%-a, összesen 137.000 munkás dolgozik. Ez csak 11 főbb iparágra vonatkozik, a Magyar Statisztikai Évkönyv szerint azonban 1930-ban az átlagos gyári munkáslétszám 216.000 volt, és az összes ipari munkásság foglalkoztatása az 1927-es alapon számítva 1930 március 1-éig, 21"6%kal, 1932 március 1-éig pedig 40%-kai esett vissza. Ez bizonyos mértékig megközelítőleg képet tár elénk arról, hogy milyen óriási nagy mértékben emelkedett a munkanélküliek száma. És mondhatjuk, hogy ebben nincsen megállás legutóbbi napjainkig sem, mert a 216.000 főnyi gyáripari munkáslétszám múlt év március hó 1-éig 40'1%-kai esett. Ez tehát óriási szám, amihez még hozzá kell számítani a folyó évi, egészen napjainkig bekövetkezett munkanélküli létszámnövekedést, úgyhogy elképesztően nagy a munkanélküliek száma, és mégsem látunk gondoskodást a kormányzat és a törvényhozás részéről. Megemlíti ez a javaslat azt is, hogy a polgármester adatai szerint Budapesten múlt év december hó 31-éig 67.474 ínséges család szerepel, közel 190.000 lélekkel. Csak Budapesten ennyi van. Ez tehát már mélyebben mutat bele abba a mérhetetlen nyomorba, amely a munkanélküliség révén ebben az országban található. Ezek közül csak 10.263 a munkaképtelen munkanélküli, a többi 57.311 családfő pedig munkaképes munkanélküli. Elszomorító adatok ezek és ezeket az adatokat még tovább nézhetjük ebből a javaslatból, mert 47 város képét tárja fel ez a javaslat és rámutat arra, hogy 47 városnak 2,609.000 lakosából 527.150 a közellátásra szoruló ínséges, vagyis ez azt mutatja, hogy a, 47 város lakosságának 21.98%-a közellátásra szorul. Ez óriási nagy szám, különösen, ha hozzávesszük ehhez még azt is, hogy a mezőgazdasági lakosságnak milyen nagy része van munkanélkül. Azt állapítja meg ez a javaslat, hogy ezekkel együtt az ország lakosságának egyötöde nincsen abban a helyzetben, hogy magának a mindennapi kenyeret megszerezze és ennek következtében a közületek eltartására szorul, a közületekre hárul ez a kötelesség, ami megbénítja az egész gazdasági életet és lehetetlenné tesz minden produktív munkát. Ezt — ismétlem — nem mi szocialisták mondjuk, ezt a városok kongresszusának szociálpolitikai osztálya állapítja meg előterjesztésében és ha ebben Uyen szomorú kép tárul elénk a munkanélküliségre vonatkozólag, akkor csak elhiheti az igen t. Képviselőház, hogy ezek az adatok nem túlzottak, hogy ezek az adatok a valóságnak megfelelnek. Éppen ezért itt állunk egy olyan nagy problémával szemben., amely elől elzárkózni nem lenne szabad, amely felett elsiklani sem lenne szabad és nem lenne szabad megtörténnie annak, hogy a Képviselőház hosszú, másfélhónapos tanácskozást folytat, amely tanácskozásba belekerül minden probléma ebben az országban és most befejeződik a tanácskozás, szünetre készül a Ház anélkül, hogy ilyen nagy, fontos közgazdasági és szociálpolitikai kérdés megoldásában, enyhítésében a legparányibb intézkedés történnék. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem népies politika, mert a kormány ós a törvényhozás magára zúdítja annak a körülbelül 1*7 millió léleknek — mert úgy mondja ez a javaslat, hogy az ország lakosainak egyötöde van munkanélkül — elkeseredését, zúgolódását akkor, amidőn nincs egyetlen gondolata, nincs egyetlen javaslata ennek, a nagy, hatalmas kérdésnek megoldására. Nem is folytatom tovább és ezekkel a számszerű adatokkal nem akarom ezt az elszomorító képet jobban ecsetelni, pedig megtehetném ezt azáltal, ha felemlíteném a szellemi munkanélküliek létszámát, az állástalan diplomások létszámát, az ínségbe jutott iparosok és kereskedők létszámát, az ifjúság munkanélküliségét. Mindez együttvéve olyan hatalmas, nagy probléma, amely felett — ismételten hangsúlyozom —• nem volna szabad olyan egyszerűen átsiklani, amely elől nem volna szabad olyan egyszerűen kitérni. T. Ház! Nem fogadhatjuk el a kormánynak azt az esetleges elgondolását, vagy válaszát, hogy nincs módja, nincs abban az anyagi helyzetben, hogy ezen a kérdésen segítsen. Mert hiszen mi, és magam is tettem már javaslatot arra vonatkozólag, hogy a költségvetésből hatalmas tételeket lehetne törölni, amelyeknek törlésével a kormányzat rendelkezésére állana olyan komoly összeg, amellyel ha nem is tudná megoldani ezt a