Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 241 Lajos: Mindenki támadja a tejrendeletet! — vitéz Kenyeres János: Dehogy mindenki!) amely községek már száz esztendő óta látták el Budapest közönségét tejjel. (Dinnyés Lajos: Nincs fogyasztó! — Zaj. — Elnök csenget.) Soha nem volt semmi különösebb kifogás a tejellátást illetőleg. Azokat, akik (hamisított tejet merészeltek behozni Budapest területére, a legszigorúbban megbüntették és éppen a szigorú büntetés következménye volt az, hogy az utóbbi időben már (hamisításról nem is lehetett beszélni. Tagadhatatlan, valamenyiünknek el kell ismerni, hogy ha összehasonlítást teszünk a szövetkezeti tej és a gazdák által beszállított tej minősége közt, feltétlenül a gazdák által beszállított tej az a tej, amelyet komolyan tejnek nevezhetünk. A kormány legutóbbi rendelkezése, amely arra kötelezi a gazdákat és az egyes falvakat, hogy e hó 15-ével bezárólag önálló szövetkezetekbe tömörüljenek, olyan szerencsétlen megoldás, amelynek magyarázatát hiába próbálja az igen t. földmívelésügyi miniszter úr velünk elfogadtatni, és meg vagyok róla győződve, hogy azokkal a képviselőtársaimmal sem tudja elfogadtatni, akik a túlsó oldalon ülnek és pestkörnyéki kerület képviselői lévén, szintén éppen olyan mértékben vannak érdekelve, mint jó magam. A földmívelésügyi minisztérium és maga a földmívelésügyi miniszter úr is azt a kifogást hozta fel, hogy Magyarország állatállományának fejlesztése érdekében szükséges az a rendelkezés, amelynek most törvényerőt biztosított és amellyel, mint előbb említettem, megöl 50 községet. Azt mondja, hogy ez az 50 pestkörnyéki község nem állattenyésztő, hanem csak tejtermelő, azután pedig két esztendő múlva, amikor már a tehén nem termeli a tejet olyan nagy mértékben, a tehenet eladja; tehát lefejő tehenészet nem mondható állattenyésztésnek. Ugyan, t. képviselőtársaim — a túloldalon is vannak olyanok, akik gazdálkodással foglalkoznak — mondják meg, vájjon igaza van-e a t. földmívelésügyi miniszter úrnak, vájjon szükségünk van-e nekünk erre a megoldásra? Hiszen azok a községek, amelyek régi időtől kezdve itt, Pest környékén tejtermeléssel foglalkoznak, azoktól a községektől vásárolják a teheneket, amely községek Budapest területétől nagy távolságra lévén, nem képesek felhozni a tejet, ennek következtében állatot tenyésztenek. A legnagyobb pénzzel a legjobbfajta teheneket hozzák községeikbe ezek • a pestkörnyéki községek kihasználás céljából; éppen ezért fizetik meg a legjobbat, mert hiszen céljuk az, hogy minél nagyobb mennyiségű és minél jobb minőségű tejet kapjanak, tehát megvan a körforgás. Ha nem volna meg, akkor ugyan hogyan tudnák értékesíteni a távollévő községek gazdái a felnevelt teheneket? Csakis ebben az egy,esetben lehet ezeket értékesíteni. Az az elgondolás, amelyet a t. miniszter úr itt előttünk előadott, a legszerencsétlenebb, mert nekünk, igenis, szükségünk van magára a húsra is, amely felhizlalt állat húsa, ennélfogva elsőrangú minőségű, és szükségünk van az elsőrendű minőségű állatra a tejtermelés szempontjából azért, hogy elsőrangú tejet kapjunk. Nagyon jól tudjuk, hogy a tejszövetkezetek tejét különösen a nyári időben, de egyébként is vegyileg úgy preparálják, hogy az bár tejnek mondható, végeredményben azonban messzire a tej mögött van minőség tekintetében, (Br. Biedermann Imre: Hogyan lehet ilyet mondani?) Ezt azért mondom, t. képviselőtársam, mert ez a tényeknek százszázalékig megfelel. (Br. Biedermann Imre: Csodálatos!) Nem csodálatos, mert ha egy kicsit méltóztatik utánagondolni,... (Br. Biedermann Imre: Ezzel a témával foglalkozni kell, mielőtt valaki hozzászól!) t. képviselőtársam, én legalább annyit foglalkozom a tejkérdéssel, mint ön. (Br. Biedermann Imre: Ebben kételkedem!) Vegye tudomásul, t. képviselőtársam, hogy míg ön a saját érdekét tekinti, mert bizonyára tehenészete van, addig én a nyomorult községeim érdekében beszélek. (Zaj jobbfelől. — Br. Biedermann Imre: De nekem egy liter tejem sem kerül Pestre. Baranyában és Somogyban hat fillér egy liter tej. — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Dinich Ödön: Nagy hangon ezt nem fogja velem elintézni a képviselő úr! (Zaj. — Elnök csenget.) Ellenben azt a magatartást, amelyet általában tapasztalunk, úgy az önök részéről, mint a kormányzat részéről, vegyék tudomásul, nem fogjuk tűrni s nem fogjuk tűrni azt a hangot sem, amelyet a kormány részéről tapasztalunk velünk szemben. (Zaj jobbfelől) Megölni a mi községeinket nem lehet! (Br. Biedermann Imre: Csak a mieinket lehet, úgy-el Avval nem törődnek, hogy Baranyában hat fillér a tej! — Zaj. — Elnök csenget.) Avval meg önök nem törődnek, hogy ezek a pestkörnyéki községek ma koldusbotra jutottak. Tessék azt is^ tudomásul venni, hogy ezek után az fog történni, ami már régen nyugtalanítja az embereket. Tessék csak kimenni, megrendezni azokat a gyűléseket a pestkörnyéki községekben, majd meglátják az urak, hogy milyen fogadtatásra fognak találni. (Ügy van! balfelöl. — Zaj a jobboldalon.) Elvégre ezek emberek és adófizető polgárok, ezekkel ma nem lehet kegyetlenül bánni! (Br. Biedermann Imre: Az ország többi részén lakókkal leheti Itt országos érdekről van szó, nem pedig környékről! — Zaj.) Elnök: Kérem képviselő urak, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni. Dinich Ödön: T. képviselőtársam, hogy mi az országos érdek, azt — úgy hiszem — én is legalább olyan jól tudom, mint a képviselőtársam. (Felkiáltások jobbfelől; Akkor mondja meg!) Országos érdek az, hogy megértsék a túloldalon lévő képviselő urak is azt, amit itt mi már régóta olyan sokszor felhozunk, hogy épp olyan kötelesség, sőt talán fontosabb kötelesség, mert hiszen mi pestkörnyékiek arról igazán nem tehetünk, hogy a Pesttől távol lévő vármegyékben lévő községek nem tudnak olyan közvetlen kapcsolatot teremteni Budapesttel, mint a pestkörnyékiek. (Br. Biedermann Imre: Mert nem engedték!) Nemhogy nem engedték, de ez^ magától értetődőleg így volt; tessék megkérdezni a túloldalon lévő olyan képviselőtársainkat, akik szintén pestkörnyéki kerületet képviselnek. (Br. Biedermann Imre: Ez egy parciális érdek! — Zaj.) Elnök: Kérem Biedermann képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni! Dinich Ödön: Minden idegeskedés nélkül meg lehet állapítani, hogy a pestkörnyéki községek a legjobb teheneket vásárolják a legmagasabb árakon s a nagybirtokos urak örülhetnek, ha a pestkörnyéki községek gazdái évente lemennek és megvásárolják a teheneiket. Tudják a képviselő urak, hogy ez az ötven 35*
