Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

238 Az országgyűlés képviselőházának indokol, mint az előbbi, mert alkotmányos életünk a politikai jogok gyakorlásában volt a legbetegebb, (Ügy van! balfelőL) Éppen ezért itt a reformnak mélyebbnek, messzebbmenőnek és súlyosabbnak kell lennie. Amikor az ember ezt megállapítja, akkor kénytelen azt is megállapítani, hogy a két reform időibeli, tárgyi és etikai junktimban van, ezt a kettőt egymástól elválasztani nem lehet. Maga a kormány is érzi ezt, mert hiszen lekötötte magát a titkos választói jog behozatala mellett. Az a reformjavaslat, amely erre vonatkozik, nem késhetik sokáig, és már most fel kell emelnünk óvó szavunkat az ellen, hogy az úgynevezett korrektivumok alkalmazása helytelenül történjék. Mert mi is helyeseljük azt, hogy a választól jogban megfelelő korrektivumok foglaltassanak a mezítlábas demagógiával szemben, de nem lehet a választói jogban alkalmazott korrektivum olyan, amely a többségnek korlátlan^ győzelmét technikailag biztosítja a kisebbség felett. Ügy tudjuk, hogy a kormány reformjavaslatában a választói jog tekintetében a lajstromos szavazás fog előtérbe lépni. Már itt utalnom kell arra, hogy az európai népek választójogaiban ismerünk olyan lajstromos szavazási rendszert, tőlünk nem messze a szomszédokban is, ahol éppen a magyar kisebbségeket azzal szorítják háttérbe, hogy a lajstromos választói jogot egy olyan technikai rendszerbe öntik, amely mellett a magyar kisebbség szavazatainak sokszorosával nem tud egy mandátumot elérni, ugyanakkor, amikor az államalkotó nemzetiségi többség sokkal kisebb hányaddal tud mandátumot szerezni. Nem lehet megengedni, hogy egy lajstromos szavazás alkalmával tartományokra oszszák az országot, amelyek nagyobb területi összefüggéseket teremtenek, mint az egyes vármegyék, mert ez volna technikai lehetetlenség, amellyel megküzdeni a ^ kisebbség nem tudna és amellyel csak a kormány a maga hivatalos adminisztrációs apparátusával tudná a maga jelöltjeit korlátlan előnyben részesíteni. Nekünk megvannak a lajstromos szavazás esetére azok az ősi kereteink, amely területeken élő választópolgárok megszokták gondolkodásuk közösségét, a régi formák közt. Ilyenek a vármegyei keretek és ha lajstromos szavazásról van szó, akkor ez a választójogi reform feltétlenül akkor fog a leghelyesebb mederben megoldást nyerni, ha a vármegyei kereteket fogja szemelőtt tartani, (Dinnyés Lajos: Főispánok nélkül!) az úgynevezett országtájak, vagy választójogi tartományok helyett, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tökéletesen igaza van!) A politikai jogokhoz tartozik a gyülekezés és a szervezkedés kérdése is. A gyűléstilalom hónapokon keresztül megbénította a politikai g

ártok szabad mozgását az országban. (Dinich »dön: De csak az ellenzéknek! Még csak néhány nappal ezelőtt a belügyminiszter úr azzal indokolta a gyűléstilalom fenntartását itt a parlament színe előtt, hogy az ország olyan súlyos helyzetben van, amelyhez alig lehet hasonlítani az ország állapotát más időkben. Röviddel azután a miniszterelnök úr a hivatalosan kiadott kommüniké megállapítása szerint a belügyminiszter úrral egyetértően a gyűléstilalmat felfüggesztette. Számunkra ebből a két tényből a következő konzekvencia származik. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A gyűléstilalmat tárgyi indok nélkül hozták, mint ahogyan tárgyi indok nélkül szüntették is 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. meg, mert a gyűléstilalomnak célja és gyümölcsözése másfelé nem volt, mint a Nemzeti Egység Pártjának előmozdítása felé, amit valóban konkurrencia nélkül tudott szolgálni a. Nemzeti Elgység Pártjának szervezkedése ugyanakkor, amikor a többi parlamenti párt a nyilvánosság elé nem jöhetett. (Dinich Ödön: Majd meglátjuk, hogy fog beválni a gyakorlatban.) Mi csak örömmel vesszük tudomásul a gyűléstilalom megszüntetését, mert ez legalább módot ad arra, hogy az ellenzéki pártok is kontaktust találjanak a maguk tömegeivel. Mert a miniszterelnök úr nem egyszer hangoztatta,' hogy elég, ha ebben az országban egy ember akós, az vezet és a többi engedelmeskedik. A gyűléstilalom idején könnyű volt kormánypárti okossággal telehinteni az országot, mert ez az okosság onnan volt, hogy más nem tudott beszélni. Könnyű okosan beszélni akkor, ha a másiknak száját befogják, hogy ne tudja a maga ellenérveit elmondani. Most, amikor a gyűlóstilalom megszűnt, a nyilvánosság előtt megjelennek a hírek, hogy a kormánypárt 3200 községben fog szervező gyűléseket tartani. (Zaj a baloldalon.) A magunk részéről érdeklődéssel kísérjük ezt a nagyarányú agitácionális munkát, de óhajtjuk, hogy ez a szervezési munka ne legyen a régi egységespárti rendszernek újból való meggyökereztetése a magyar közéletben,^ ne legyen pusztán a régen hivatalból a kormánypárt rendelkezésére álló elemeknek egy új szabad szervezetbe való tömörítése, hanem hozzon komoly rendszerváltozást," amelyet az ellenzék részéről már több mint tíz esztendeje követelnek. A politikai jogok szabad gyakorlása azt célozza, hogy levezesse a társadalmi feszültségeket, a társadalmi feszültségek levezetésével pedig ott érvényesül a politikai jogok szabad gyakorlása, hogy az országban természetesen feltörő elégedetlenség nyíltan tud hangot adni és éppen ezért minden veszedelmes jellegétől megfosztatok, Mert csak az a feszültség veszedelmes, amelyet lefojtanak, amely nem tud megnyilvánulni, amely nem tud hangot adni annak, hogy az ország vezetésében milyen változásokat kíván! A társadalmi feszültségek oka a gazdasági helyzet. Jellemző mindig, hogy a politikai szabadságjogokkal mostohán csak akkor bánnak a kormányok, amikor a gazdasági vonalvezetés tévútra téved. Nem gazdasági politika az, amikor a pénzügyminiszter úr az ország gazdasági életét pusztán az állami büdzsé számsorain keresztül nézi és nem veszi észre, hogy az íróasztalnál szereplő számsorok belekígyóznak a valóságos életbe és minden egyes szám, a legkisebb számjegy is, egy emberéletnek felel meg odakinn. Nem gazdaságpolitika az, t. Ház, hogy az egyik oldalon az adókat emelik, a másik oldalon a kiadásokat csökkentik és ugyanakkor dermedt csenddel nézik azt, hogy a gazdasági élet hogyan romlik tovább. A kormány úgynevezett gazdaságpolitikájának egyik fogantyúja az, hogy az állami büdzsében szereplő személyi illetményeket csökkenti. Ezzel ugyan a végső^ határig elértünk már és ennek szociális kihatása mérhetetlenül romboló, de a magam részéről utalni akarok arra, hogy enneik a lehetetlen gazdasági politikának romboló hatása az úgynevezett dologi kiadások csökkentésében is mennyire megvan; utalni akarok erre akkor, amikor összeállítottam a Wekerle pénzügyminisztersége idején, a 6-os bizottságműködése idején és a Korányi pénzügyminisz-