Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának 1 szerű. Ha tehát visszatekintek az elmúlt tíz évre, állíthatom, hogy ma sem csinálnék mást. Hivatkozóim Eckhardt Tibor képviselőtársam mai beszédtélre is. Ha ezt a beszédet elolvassák, nemcsak a nemzeti egység pártjának, hanem az ellenzéki pártoknak tagjai is, megállapíthatják, hogy az nem volt tárgyilagos. Ilyen kiváló szónoktól, az ellenzék ilyen kiváló vezérétől elvárhatnánk, hogy minden tekintetbe, — ha ellenzéki szempontokból is — a tárgyilagosság képét mutassa. Beszédét nem olvashatom fel még most, mert a napló nincsen kezemben, de én, aki az ellenzéki oldalról elbagzott beszédeket mindig a lehető legnagyobb komolysággal hallgatom és értékelem, megállapíthatom, hogy előttem az ő kijelentéseivel nem emelkedett magasabbra, mint azelőtt. Úgy képzelem, hogy mai beszéde éppen a nemzeti egység pártjának mostani szervezkedésével volt kapcsolatban, belőle ez váltotta ki azt az ellenszenvet és ezeket a nem tárgyilagos kijelentéseket. Én, amióta képviselő vagyok, nem támadtam külön az ellenzéket és komolyan hallgattam az ellenzéki beszédeket, addigi a határig, ameddig azok tárgyilagosak, de viszont tíz évre visszamenőleg bizonyos tapasztalataim is vannak. Ilyen rendkívüli történelmi időkbe törvényhozóknak úgy kell kötelességeiket teljesíteniük, ahogyan a lehetőségek szerint a magyar nemzet javát szolgálni tudják. Én végtére négy cikluson keresztül verekedtem át a választási harcokat. Méltóztassanak megengedni, hogy erről is beszéljek, mert kénytelen vagyok evvel foglalkozni éppen Eckhardt Tibor képviselőtársam beszéde után, amely beszéd szerintem nagyon éles volt ma is, amely beszéd támadás volt a nemzeti egység pártjának szervezkedése tekintetében. Mondom, én végignéztem és végigharcoltam négy ciklust. En a képviselőháznak az a szerény tagja voltam, akit, amikor lejárt a ciklus, mindig elparentáltak. (Derültség. — Farkasfalvi Farkas Géza: Olyan becsületes emberért kár lenne! Olyan igaz magyar emberért kár lenne, ha nem volna a parlament tagja! Olyan emberek kellenek, akármelyik párton vannak!) En sohasem dicsekedtem, sohasem handabandáztam. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az már hiba, mert handabandázni kell! — Derültség.) En hallottam mindig, amikor inár énfelőlem holmi borús kijelentések történtek, hozzá voltam szokva 1920 óta. En úgy hoztam be a mandátumot akkor, hogy a kormány nem is tudott róla, meglepetésként, mégpedig az ország nem legutolsó választókerületéből, hanem^ a gödöllői választókerületből. Mondom, én hozzá voltam szokva mindig ehhez a kritikához (Mozgás.) és ha mégis eredményhez jutottam, kijelentem az ellenzéki uraknak, hogy mindig azzal győztem a választásokon, hogy tárgyilagos voltam és amikor az ellenzék félóráig, egy óráig, másfélóráig adta elő mindazokat az ellenzéki kijelentéseket, amelyek természetesen nem ismertek határt, én azokat a legtárgyilagosabb kijelenté- • sekkel mindig vissza tudtam verni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugyanazt, de tárgyilagosan!) Állítom azt, hogy a szocialista képviselőkön kívül, akikről úgy tudom, nem saját felfogásukat vallják mindig, amikor a szocialistatanokat hirdetik, mert nekik utasításaik vannak, amelyek szerint dolgozniuk kell... (Weltner Jakab: Utasítás? Honnét? — Mala7. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 217 sits Géza: Nagy tévedés!) Engedelmet kérek, ne kívánják, hogy neveket olvassak fel, bár neveket is tudnék mondani, ha arról van szó, hogy milyen utasításokkal látják el az itteni szocialista képviselő urakat. (Weltner Jakab: Tessék nyugodtan megmondani!) Eljön az ideje, amikor meg fogom mondani. (Weltner Jakab: Tessék! Mi hátráltatja? Ki akadályozza?) Vannak esetek, amikor az urak sem tesznek eleget a felhívásnak. (Weltner Jakab: Akkor egy ilyen esettel állunk itt is szemben! Kendben van!) Később egyszer majd meg fogom mondani. Mondom, nem tartom az országra nézve hasznosnak azt, hogy ha ilyen történelmi időkben az ellenzék túllépi a tárgyilagos kritika határait, mert minden ilyen túllépés azt az érzésekben, megelégedettségben, nemzeti erkölcsökben visszaeső, könnyen sebezhető népet nagyon sokszor tévútra vezetheti. Tanuja voltam olyan eseteknek, amikor az ellenzéki képviselők a galambból csináltak ragadozó madarat és semmi egyébbel, mint azzal, hogy éppen az ellenkezőjét jelentették ki annak, mint amit előzőleg tíz perccel mondottak. Nem lehet letagadni, hogy a nemzet életében és ilyen kritikus időkben nagyon sokszor határt kell szabni az embernek magaelé és esialk azokat a kijelentéseket szabad megtenni, amelyek az amúgy is vérző lelkű és legyengült emberekből különös hatást nem váltanak ki. Miért tesszük ezt? A nemzet életében szükség van rá, mert ahogyan az apa gyermekei tudtán kívül nagyon sokszor gyermekeinek és a családi életnek javára tesz intézkedéseket, éppen úgy érzem és gondolom, hogy a nemzet életében sem lehet mindenkinek elképzelése, akarata és kívánsága szerint cselekedni. (Farkasfalvi Farkas Géza: De nagyon sokat meg lehetne csinálni! A múltkor rámutattam, hogy mit lehetne megcsinálni és nem csinálták meg. Ez a baj. Történelmi időkben meg kell azokat csinálni, akkor nem lesznek ragadozók!) Elnök: Farkas Géza képviselő urat kérem, ne mondja el beszédét! Kálmán István: A napokban a Képviselőház egyik igen érdemes tagja, Wolff Károly t. képviselőtársunk Budapest székesfőváros pénzügyi bizottságában támadást intézett a magyar kormányzat, jobban mondva a magyar pénzügyminiszter ellen, még pedig azzal a kijelentéssel, hogy a magyar r mezőgazdaságot nagyon sok kedvezményben és különös elbánásban részesíti. Sem én, sem más, azt hiszem, egyikünk sem kételkedik Wolff Károly képviselőtársunk kiváló közgazdasági és egyéb tudásában, engedelmet kérek azonban, meg kell állapítanom, hogy azok a kifejezések és állítások, amelyeket ő ott elmondott, nem fedik a valóságot, de szerintem alkalmasak arra, hogy a főváros és a

( falu közt levő feszült viszonyt elmérgesítsék. (íJini van! a jobboldalon.) Wolff Károly t. képviselőtársunk ugyanis nem tudja, hogy a mezőgazdaságnak milyen rendkívül sok közvetett terhe van. Nem beszélek az állami és egyenes adózásról és' azokról a közterhekről, amelyek egyébként paníron láthatók, hanem igenis beszélek azokról a gazdasági terhekről, amelyek olyan indirekt terhei a gazdaságnak és olyan összegre rúgnak, hogy ha az ember elkezdi tételenként ezeket a számadásait megvizsgálni, szinte eliszonyodik tőle. Wolff Károly t. képviselőtársunk felszólalására csak annyit kívánok megjegyezni, hogy nem érdeke az országnak, nem érdeke a fővárosnak, — és ezt mint pestmelléki képviselő mondom — hogy ezt az 32*