Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-197
Az országgyűlés képviselőházának 1 létre ezekben a történelmi időkben. Illetékes kijelentések itt nem lehetnek, voltak azonban j olyan kijelentések, amelyek bizonyos tekintetben irányadók lehetnek, mert hiszen a világ vezető politikusai, nagy nemzetgazdái, kiválóságai tettek bizonyos irányú nyilatkozatokat. Mi, magyarok, akik ennek a rossz gazdasági életnek és a mai viszonyoknak azt mondhatnám a 'köszörűkővei vagyunk, várakozó álláspontra kell, hogy helyezkedjünk. A magam részéről bizonyos optimizmussal nézem ezt r azért, mert ha a világgazdasági konferencián nem oldják meg ezt a világproblémát, bekövetkezik, hogy minden érték, minden produktív munka el fog értéktelenedni, vagyis a közgazdasági helyzet nemcsak az eddigi mértékben fog tovább romlani, hanem annyira hatványozódni fog, hogy a közgazdasági életből kivesznek mindazok a fontos tényezők, amelyek eddig produktív értéket jelentettek, sőt kivész szerintem az emberekből is a produktív munkához szükséges bizalom és energia. Miért? Azért, mert az a tartalék, amely leadható volt a közgazdasági életből, ma-holnap már kifogy nemcsak nálunk, hanem kifogy az egész világon, úgyhogy sem szellemi, sem produktív munka ma-holnap már nem találja meg az értékét. En azért vagyok optimista, mert Amerika szerintem a legnagyobb erkölcsi és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy anyagi felelősséggel tartozik a mostani borzasztó világégésért. Hiszen Amerika erkölcsi masszát dobott be annakidején Wilson pontjaival Európába, amikor a háború után a béketárgyalások megkezdése előtt a Wilson-féle pontok alapján tárgyaltak arról, hogy hogyan kell megcsinálni a világbékét. Ezt az elvet ugyanis szerintem nem Wilson, hanem Amerika hozta, azért kötelessége lett volna már a békekonferencián is ellenőriznie •azt ós mindenit megtenni olyan irányban, hogy ezek a Wilson-féle elvek érvényesüljenek is a békeszerződések megkötésénél. A Wilson-féle elvek szerintem olyan erkölcsi tőkét jelentettek, a világháború után Európában, amellyel az érdekeltek bizonyos tekintetben kötve voltak a rendkívüli védekezés tekintetében, amellyel a világháború után nemzeti életüket vagy statusquojukat, vagy nemzeti vagyonukat minden irányban biztosítani akarták. A Wilson-féle 14 pont olyan fülbemászó, olyan édeskés és könnyen emészthető volt, hogy szinte magunk is azt hittük, legalább is az illetékesek úgy vélték, hogy ha ez a, 14 pont megvalósul, ez megoldja ezt a kérdést, mely ezidő szerint nemcsak európai, 'hanem világprobléma. Amikor Amerika látta, hogy Wilsonnak egyetlenegy pontját sem valósították meg, abban a pereben éppen olyan súllyal kellett volna tiltakoznia a bosszú alapján megsszerkesztett békeszerződések megkötése ellen, mint amilyennel annakidején a wilsoni pontokat hozták. Ez volna az erkölcsi része, szerény véleményem szerint, Amerika tartozásának. Amerika azonban anyagi tekintetben is tartozik. Míg egy irányban a Wilson-féle 14 pontot hozta Amerika, mint békemateriát, ugyanakkor, amint megállapítható, más irányban kialakult már Amerikában az a felfogás és az a vélemény, hogy most pedig Amerika — 1920-ról beszélek — az európai kiürült éléstárakat töltse meg és az ezért kapott pénzt vigye haza és abból gazdagodjék meg. Ez meg is történt, mert hiszen Amerika rendkívüli technikai felkészültségével és nagyon KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. 97. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. 215 jó kereskedelmi számításával igenis elérte azt, hogy már 1924-ben doppingolta az egész termelést és tőzsdéken keresztül lassacskán kezdte kivinni az összes értékeket az amerikai pincékbe. Állítom, hogy az Amerikában levő arany, amelyet Középeurópa gazdasági életéből kivettek, olyan, mintha kivették volna emberek testéből >a vért és üvegbe tették volna, mert attól a perctől kezdve nem szolgálta azt a közgazdasági érdeket, amelyet az aranynak szolgálnia kell a közgazdaság ereiben. Amíg Amerika ezt a számítással bezsebelt és pincéibe berakott aranyhalmazt ki nem bocsátja a közgazdasági élet ereibe, addig szerintem egészséges élet a közgazdaságban nem lehet, addig a 30 millió munkanélküli embernek nem tudunk munkát adni. Nekünk, akik nem is ötödik, hanem talán tizedik kereke vagyunk a világnak, a mai rendkívüli történeti időkben, egy világgazdasági konferenciába hathatós beleszólásunk nincs. Amerika, amely az egész világ | kereskedelmét dominálja, négy vagy öt poni tot állított fel a^ világgazdasági konferencia tárgyalási anyagául. Ezeket a pontokat elfogadom ós állítom, ha azokat végrehajtják és politikai hatalmi kérdések nem fogják azokat elgáncsolni, akkor valószínű, hogy megoldódik ez a világprobléma. Ez attól függ, hogy Amerika ugyanazzal a hatalmi szóval és ugyanazzal a felfogással fogja-e képviselni felállított négy-öt pontját a világgazdasági konferencián, mint ahogy annakidején a Wilson-féle elveket behozta Európába a tárgyalás alapjául. T. Ház! Szerény véleményem szerint a gazdasági kérdések megoldása nemcsak Középeurópában és nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon tulajdonképpen attól függ, hogy a fogyasztókat miként szervezik meg, illetőleg milyen intézkedések történnek abban az irányban, hogy a munkanélküliség lehetőleg leszoríttassék. Felvetek egy tág keretekben mozgó eszmét: 30 millió munkanélküliről beszélnek. Tegyük fel, hogy normális időkben, rendes gazdasági viszonyok között ez a 30 millió redukálódik 20 millióra. Mindenesetre kétségtelen, hogy ma a rendkívül rossz gazdasági viszonyok között legalább 20 mllió munkanélküli van. Ez a 20 millió munkanélküli naponként megkereshetné — a mi pénzünkről beszélek, nem amerikai méretekben — a napi megélhetésére szükséges összeget, amely 20 millió embernél körülbelül napi 40 millió keresetet jelenthetne. Ha ezt beszorozzuk és összeállítjuk egy egész évre, nagyon sok milliárd jönne ki, - amely a közgazdasági élet számára nagyon szép értéket jelentene abban az irányban, hogy kezdve a mezőgazdától, a kisiparostól, a kereskedőtől végig az egész vonalon, egészen az államháztartásig azonnal olyan menetet, olyan erős véékeringést indítana meg ez, hogy ha egy esztendőben háromszor forog meg a közgazdasági életben az a tőke, amely a közgazdaságnak vérkeringését alkotja, kezdve az államtól végig az egész vonalon, végeredményben rendkívüli tőkésítést mutatna, amely a gazdasági élet egészségesét és minden irányban való kielégítését biztosítaná. Szerintem 20 millió ember foglalkoztatása nemcsak Amerikában, hanem a közgazdasági életben résztvevő minden érdekképviseletben hatással volna. Csak egy példát mondok. Szá! mításaim szerint a tisztviselőktől elvont 25% 32
