Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1933 június 12-én, hétfon. 211 a szerepet tartósan vállalhatta volna és el kellett jönnie a reakciónak, amikor fel kell neki lázadnia ez ellen a sors ellen és követelnie számára vagy tisztességes megélhetést vagy pedig azt, hogy követhesse azt a vágányt, amely a maga népi adottságainál fogva ez esetben egyedül marad számára, az Anschhisst német fajtestvéreivel. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez nyilvánvaló volt, ez csak idő kérdése volt és ez az idő bekövetkezett. Az osztrák probléma kiélesedett a végletekig, az osztrák helyzet tarthatatlanná vált Az osztrákok nagyszerű erőfeszítéssel tényleg megpróbálnak mindent, hogy a maguk nemzeti és népi életét fenntarthassák, (Ügy van! balfelől.) de kérdés, meddig lesznek képesek ezt a szélmalomharcot, ezt a reménytelen és kilátástalan harcot folytatni, mert nyilvánvaló, hogy az osztrák életet és az osztrák sorsot nem biztosíthatja más, mint a Duna völgyének radikálisan új rendezése (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Taps balfelől.) Ebben a szituációban azonban nem ennek a kicsiny nemzetnek, az osztrákokéhoz nagyon hasonlói sorsban élő magyar nemzetnek kötelessége kiállani (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és talán a nagyhatalmakkal szemben népszerűtlen feladatokat vállalni. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy az osztrák kérdést más, mint a nagyhatalmak együttműködése, újra nem szabályozhatja. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Nekünk ebben a kérdésben készeknek kell lennünk arra, hogy minden tisztességes megoldást támogassunk, de nem szabad vállalkoznunk arra, hogy pofozó jancsijaivá váljunk egy nemzetközi politikának, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) amelyik, ha nem sikerül, elsősorban a mi hátunkon törné el az ostor nyelét. (Ügy van! balfelől.) Ennélfogva nekünk ebben a kérdésben is óvatos, a nagyhatalmak felé világosan körülvonalazott politikát kell folytatnunk, anélkül, hogy egy beleavatkozás, egy intervencionista politika veszélyeit feleslegesen kihívnék magunkkal szemben. (Ügy van! a baloldalon.) Általában a királykérdéssel kapcsolatban az a meggyőződésem, hogy ebben a trianoni siralomházban egy királyi trónt nem lehet és nem szabad felállítani. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Az én meggyőződésem az, hogy a királyi trón betöltésének ideje, alkalma, sőt azt mondhatnám, egyedül helyes módja az lesz, ha Szent István koronájának országait kell majd újból a királyi koronával egybefoglalni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az a közjogi keret, ez az a közjogi szerep, amely Szent István koronájának és a korona viselőjének! jár. De azt a kérdést kell felvetnem, t. Ház, vájjon a királyi trón betöltésének aktualitása és az egész probléma megoldható-e helyesen és közmegnyugvásra ezáltal a kicsiny országcsonk által, amely itt visszamaradt s amely semmi körülmények között sem volna képes az önálló magyar királyság történelmi misszióját így, ahogyan ma itt áll, betölteni (Ügy van! Ügy van!), hanem állandó céltáblájává válnék minden nemzetközi intrikának (Ügy van! jobbfelől.) amely ma, addig, amíg csak a jelenlegi magyar kormány vagy átmeneti rendszer ellen irányul, megközelítőleg sem olyan veszélyes, mintha a dinasztia és a királyi trón alapjait iparkodik dinamittal aláaknázni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én egy sokkal elasztikusabb, sokkal szabadabb átmeneti időnek fenntartását igenis kívánatosnak tartom, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a legitimista megoldást, mint egyik chance-t, mint egyik nagy történelmi lehetőséget a jövő kialakulása szempontjából, ostobán és feleslegesen dobjuk el magunktól. Ez csak azt jelentheti, hogy nem vállalkozhatunk kalandokra, nem vállalkozhatunk provokációkra, nem állhatunk be eszközül különböző nemzetközi intrikák szövögetésénél, hanem a magunk nemzeti politikáját higgadt öntudattal, az európai érdekekkel összhangban akkor és úgy irányítsuk, amikor és ahogyan azt a nemzet érdeke — és semmiféle más érdek — parancsolja. (Helyeslés jobbfelől. — Taps a baloldalon.) Igen t. Ház! Nemcsak ezek a külpolitikai szempontok, hanem belpolitikai szempontok is adnak és adtak bizonyos aktualitást a királykérdésnek, és ezeket sem szabad elhallgatnom, ha a kérdést itt őszintén meg akarom ismertetni. Minél nagyobb nyomás nehezedik a magyar népre, minél nehezebb gazdasági viszonyok között, a politikai szabadságjogoknak minél nagyobb hiánya mellett kénytelen a magyar nép a maga életét élni, annál intenzívebbé válik a nép lelkében a változások után való vágy. (Ulain Ferenc: Ügy van! Jó figyelmeztetni!) Ha Gömbös miniszterelnök úr bizonyos kifogásokat tesz itt a legitimizmus új virulenciájávai szemben, nekem figyelmeztetnem kell őt arra, hogy] nincs a legitimista belső propagandának erősebb tényezője, mint például egy mezőcsáti, vagy mezőkeresztesi választás. (Ulain Ferenc: Ezifc tessék megjegyezni!) Önkéntelenül felvetődik a nép lelkében a gondolat: hát így bánnának-e velünk, ha itt volna a király (Ulain Ferenc: Ügy van!), hát lehetne-e akkor pártabszolutizmust, pártközigazgatást egy párt érdekében ilyen kíméletlenül érvényesíteni, mint ahogyan az most történik? Felmerül a kérdés, vájjon a népjóléti minisztérium körül felburjánzott borzalmas korrupció elképzelhető volna-e, ha egy pártok felett álló király a maga kétségbevonhatatlan tekintélyével az ország etikai rendjét minden körülmények között biztosítaná? (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ezt a kormányzó személye is biztosítja! — Helyeslés.) Szemrehányást teszek az igen t. igazságügyminiszter úrnak, aki maga is súlyosan felelős abban, hogy a bíróságok szabad működését az ügyészségeknek adott helytelen utasításokkal károsan befolyásolják (Lázár Andor igazságügy miniszter: Ez téves állítás!) Szemrehányást teszek az igen t. belügyminiszter úrnak, akivel szemben ismét és ismét igen súlyos és konkrét vádakat hoztunk fel és akivel szemben most is meg kell állapítanom, hogy a választói névjegyzékből országszerte a legtekintélyesebb ellenzéki választókat sokszor értesítés nélkül kihagyták. (Turchányi Egon: Előre meg van hamisítva az ország akarata! Végig az ellenzéki szavazókat kihagyták! -* Jánossy Gábor: Panasszal lehet élni a közigazgatási bírósághoz! — Ulain Ferenc: A vége az lesz, hogy a legitimizmus egyszer itt elsepri őket! — Elnök csenget.) Sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni, hogy olyan politikai atmoszféra fejlődött ki, amely a változások iránt való vágyat a nép lelkében ellenállhatatlan erővel fokozza. És ha az igen t. miniszterelnök úr nem óhajtja, hogy ez az irányzat erősödjék, akkor lépjen arra az útra, amelyen eredetileg meg kellett volna indulnia és a politikai svindü és erőszak; rendszerével