Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-197

206 Az országgyűlés képviselőházána yán, sem azokban a kis területi kimérésekben és kiparcellázásokban, sem pedig úgy, hogy a nincstelenek egy fillér forgótőke, berendezéshez szükséges tőke nélkül üljenek bele olyan földbe, amellyel, mint utólag kiderült, esak agyon lettek boldogítva. Állítom, hogy az a tétel, miszerint ahhoz, hogy a telepítési programm ilyen nagy lendülettel megindulhasson, már vételárpénzre volna szükség, nem áll fenn, mert nekem ehhez nincs pénzre szükségem abban a pillanatban, ha tudom, hogy töblb mint 3,800.000 katasztrális hold föld, — ebből körülbelül egymillió hold erdő, 2*7 millió mezőgazdasági föld — a célvagyon tulajdona. Ertem ez alatt az alapítványi birtokokat, a kommunitási birtokokat, a hitbizományi birtokokat és a holtkézi vagyont. Mindezeknek mi a célja? Bizonyos rente, amely az ő intézményeik fenntartására szolgál. Kérdem, hogyha ez a. rente biztosítható, — aminthogy biztosítható a telepítés rendjén is — mi szükség van a vételárral való kalkulálásra, hiszen ezek a vagyonok még normális viszonyok között sem hoztak 2% nettó kamatnál többet, békében is nehezen tudták ezt kigazdálkodni. Ha tehát 4%-os annuitásos bázison képzelem el a telepítés e részének megoldását, amely 4%-ot az a telepes kétségtelenül megbír, akkor 2*7 millió hold földből annyi, amennyi, de mindenesetre igen tekintélyes területek állhatnak rendelkezésemre egy koncepciózusán átgondolt telepítési programmnak nemcsak megindítására, hanem évek hosszú során keresztül való folytatására is. Méltóztassanak most egy másik birtokkategóriát is tekintetbe venni, tudniillik az eladósodott földbirtok kategóriáját. Én nem osztozom abban a nézetben,. hogy kvázi adósság fejében leadnak az eladósodott földbirtokok bizonyos területeket és ezt tegyük a telepítési akció bázisává, mert erre nem lehet jól átgondolt telepítési programmot felépíteni, hiszen ezeík a földek többé-kevésbbé nem nagy komplexumok, ezek az ország különböző részein fekvő eldarabolt területek, márpedig én a telepítést úgy képzelném el, hogy ha nagy komplexumok állanának rendelkezésemre, mondjuk például célvagyon tulajdonát képező földterületek. Ezek a települési helyek lehetnek olyan nagy, többezerholdas földkomplexumok, amely komplexumokon azután a termelési és értékesítési problémák is uno ictu megoldhatók volnának. Mint mondottam, az eladósodott (birtokokon egészen más lehetőségek és alkalmak kínálkoznak. En ismerek akárhány eladósodott nagybirtokost, akik boldogok volnának, ha mondjuk a maguk 8000 holdjából ezer holdat tehermentesen megtarthatnának, a többi 7000 holdat pedig telepítési célokra adhatnák oda. Konkrét példákat tudok erre. Már most az a kérdés, hogyha 8000 holdból ezret tehermentesen kiengedünk és a 8000 holdat terhelő adósságokat 7000 holdra bazírozzuk, a telepes szempontjából hogyan néz ki ez a kérdés és hogyan néz ki a hitelező szempontjából. A hitelező szempontjából kétségtelenül kedvezően. Mert azon a 7000 holdon — hogyha csak 20 holdas telepesekről beszélünk is — 350 telepes családnak a munkája kétségtelenül nagyobb biztosíték a kamatszolgálat, az annuitás tekintetében, mint annak az egy nagybirtokosnak az egész apparátusával való gazdálkodása. Csak az a kérdés, hogy a kamatterhek nem fogják-e itt meghaladni a telepes teljesítőképességét? Itt térek megint vissza arra, hogyha azt a 197. ülése 1933 június 12-én, hétfőn. két elvi álláspontot elfoglalom, itt is meg tudom találni azokat a módszereket, amelyekkel megfelelő jogszabályalkotás rendjén ezeket a súlyos terheket mérsékelni tudom. Tehát miről van szó? Maguknak a földterületeknek a telepítés céljára való megszerzése szerintem nem pénzkérdés. Pénzkérdés lehet az első beruházás és a forgótőke ügye. Ez azután attól függ, hogy a telepeseknek milyen kategóriájáról van szó. Mert például budgetáris szempontból helyesnek tartanám, hogy a Máv. gépgyárnak, amelyet állítólag azért nem lehet leállítani, bár nagyon helyeselném, ha leállítanák, mert^ nem tudnak mit csinálni azzal az ötezer munkással, — ötezer munkását telepítés útján helyeznék el. Ez a csoport kitűnő anyag a telepítésre. Itt van azután maga a Máv., ahol a svájci szakértők megállapítása szerint nyolcezernél több felesleges alkalmazott van., Ne méltóztassék azt hinni, hogy én tisztán azokra a kategóriákra gondolok, amelyek, mondjuk, már a hivatali íróasztalok mellett ülnek. Itt van az a sok kisexisztencia, az úgynevezett kishivatalnokok, akik a földtől nem szakadtak el. Ez príma anyag a telepítés szempontjából. Méltóztassék elképzelni, hogy miután az első felszerelés és a 'forgótőke szempontjából az én számításom szerint nincs többre szükség, mint legfeljebb másfél-két évi fizetésre, ha egy vagy másfél esztendő múlva a költségvetés ezektől a nyugdíj terhektől, ezektől a fix fizetésektől megszabadul, ez maga egy bázis, egy pénzügyi tranzakció keresztülvitelére, amelylyel legalább ennek a kategóriának meg tudom adni azt az összeget, amelyre az első instrukció szempontjából szüksége van. Ezzel a két példával esak azt akartam illusztrálni, hogy est modus in rebus és hogy nem kell nekünk mindig azokból az elgondolásokból kiindulnunk, hogy hogyan teremtsük elő a mai módszerek és felfogások szerint a pénzt. Azért kellenek új elvi álláspontok, hogy megtaláljuk az útját annak, hogy a szükséges tőkét elő tudjuk teremteni. Meg vagyok győződve, hogy ebben a tekintetben és ilyen törekvések szempontjából a pénzügyi világnál nem fog a kormányzat^ ellenállásra találni, mert érdekében áll a pénzügyi világnak, hogy a tőkeképződés meginduljon, hogy a betétgyűjtés fellendüljön, hogy új fogyasztórétegek képződjenek ebben az országban, amelyek meg fogják élénkíteni a kisiparnak, a kereskedelemnek, a gazdasági pályán működőknek kereseti lehetőségeit. Meg vagyok győződve arról, hogy ilyen metódusok és elgondolások mellett ennek a telepítési problémának megvalósítása, amelynek előkészítése — úgy tudom, — már igen előrehaladott stádiumban van, gyors ütemben mehet előre. Es hogyha bürokratikus akadályai volnának egy ilyen átgondolt és minden r vonatkozásában előre kidolgozandó telepítési programm előkészítésének, akkor ajánlanék a tisztelt kormánynak figyelmébe egy gondolatot. Bízza ennek a telepítési problémának kidolgozását egy négytagú bizottságra, amely altruizmusból csinálja meg hat hónap alatt ezt az egész programmot. Ennek a bizottságnak élére állítanék olyanvalakit, akinek először világos feje van, másodszor az országnak helyzetét ismeri, ismeri a gazdasági viszonyokat, anélkül, hogy ez egy gazdasági tudós, vagy specialista volna, mert attól Isten mentsen egy ilyen kérdésben. Ennek az úrnak azonban adnék három vagy négy segítőtársat. Egyet, aki a pénzügyi és jogi helyzetet ismeri, egyet, aki