Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Áz országgyűlés képviselőházának 196. a történelem előtt és az örök ítélő bíró előtt nem hivatkozhatnak ők hangulatra, nem tehetik, hogy «... hátha akkor...», mert azt mondják a t. legitimisták, hogy ez akkor bekövetkeznék. Ez csak óhajtás az ő részükről, ez csak illúzió az ő részükről, ez — hogy magyarul mondjam — csak káprázat az ő szemükben. Jóhiszemű, jóindulatú káprázat, de egy nemzetnek, egy olyan nemzetnek, amely a világtörténelem legtragikusabb nemzete, sorsát, létét feltevésekre, hogy hátha így lenne, hátha úgy lenne, hátha amúgy lenne, alapítani nem lehet. Ez éppen olyan, mint hogyha kártyára teszek fel egy nagy összeget, hogy «hátha beüt a kilences». (Derültség.) Csakúgy hallottam ezt. Ez annyit jelent, hogy a bankot üti az a szerencsétlen, aki megkockáztatta. (Derültség.) T. barátaim, t. Képviselőház, a legnagyobb komolysággal, a legnagyobb lelkiismereti megfontoltsággal és szegény hazánk és nemzetünk sorsán csüngő vérző szívem minden érzésével mondom és kiáltom oda a legitimista jószándékú, jóindulató tisztelt^ képviselőtársainknak és az én dolgozó, verejtékező, vérző, a Golgota útján a legnehezebb kereszt alatt görnyedező népemnek hogy ez nemcsak nem időszerű, de mondhatom, hogy a magyar nemzetnek, amelyre ők is támaszkodnak, a dolgozó népmillióknak 99 százaléka nem is törődik vele. A magyar nemzet, a magyar gazda, az iparos, kereskedő, az állástalan a munkanélküli azzal törődik hogy a májusi eső, meg a májusi napsugár hogyan érleli meg a mezőt és az arany kalásszal ékes rónaság, amelynek fölötte lengő délibáb enyelegve űzi tündér játékait, milyen termést ígér és az a termés mennyi kenyeret ád, hogy az a szegény gazda, iparos, kereskedő, tisztviselő, az a küzdő, szenvedő, vérző lelkű, a nemzetet fenntartó elem télidőre kap-e meleg otthont, meleg táplálékot és egy kis rongyos meleg gúnyát. Ez az én legitimizmusom. (Ulain Ferenc-" Ez a restauráció!) TTgy van, ez érdekli a magyar népmilliókat, nem az, hogy mi történnék, ha máról-holnapra hirtelen betöltenek a magyar trónt. Igen t. Képviselőház! Ügy öregé'ben-nagyjában elmondottam azt, ami a szívemen feküdt. (Kabók Lajos: Egy kis rigmus nem lesz? — Élénk derültség.) T. barátom, hogyha rigmust óhajtani méltóztatik, ami mindenesetre tiszteletreméltó és költői érzésre valló kívánság, (Derültség.) bár t. képviselőtársamnak általában a parlamenti tárgyalás közben elhangzott meglehetősen indulatos, heves, ifjúi vérre valló, majdnem azt mondhatnám mérges kiszólásai nem mutatnak ilyen gyengéd költői lélekre, (Derültség jobbfelől) méltóztassék a rigmust önmagából kitermelni. Én rigmust termelni nem tudok. Én a magam egyszerű gondolatainak adtam itt kifejezést, amely gondolatok, érzések — azt hiszem — egyék a magyar nép érzés- és gondolatvilágával. (Ügy van! jobbfelől.) Ha majd egyszer, 50 év múlva, vagy 100 év múlva itt minden polgárnak vasárnap tyúk fő a fazekában, egy francia királynak tulajdonították ezt az okos mondást az udvari hízelgői, pedig az udvari bolondja mondta ezt a okos dolgot az illető királynak --* mondom, ha majd minden rendbejön, ha majd a magyar nemzet összefogása, amelyet nemcsak hirdet a miniszterelnök úr, hanem amit tettekre is vált, a magyar nemzet akaratereje, egyetlen egy szívdobbanása, a magyar é/sz, a magyar kar, a magyar szív ereje visszahozza megint azokat a régi határokat, amelyekre az isteni jog szerint, az emberig jog szerint és ezer ülése 1933 június 9-én, pénteken. 181 év vérhullása jogán ennek a történelmi hivatásra rendelt magyar nemzetnek szentséges igénye van, akkor majd lehet beszélni arról, hogy ki legyen hát az a király. De akkor se örökös király, mert olyan nincs a siíonérba, — és itt van a rigmus — hanem az lesz a király, akit az akkori magyar nemzet törvényes képviselete, titkos választás útján megkérdezendő választóközönsége megválaszt. Mert egy választásnak kell megelőznie ennek a kérdésnek elintézését, és a pártok programmbeszédeibc, elveibe bele kell foglalni ezt a kérdést is, hiszen ennek a Háznak sem adott megbízást a magyar dolgozó és államfenntartó nemzet arra, hogy ezt a kérdést megoldja. T. Ház! En csak azt mondom, — ez idézet, nem rigmus — íhogy: «A porszemet, mely egymagában áll, Elfújja egy szellő, egy lélegzet, De ha összeolvad, összenő, A porszemekből szikla alakul, s azt a fer[geteg sem ingathatja meg.» (Meskó Zoltán: Ebben igaza van!) Petőfinek — mert ezt ő mondta. (Derültség}) Legyen a Trianon innen és túlélő ós a világ bármely tájára hányt-vetett magyarság egy ilyen porszemekből összeforrott szikla. Hiszen ezt akarja a nemzet vezére is, a nemzeti egység megteremtésével. Nem egy politikai pártnak akarja kisajátítani — ahogy százszor és ezerszer kijelentette — a hatalmat, amely hatalomnak a viselése és hordozása ma töviskoronát jelent, hanem azt akarja, hogy egy érzésben, egy szívdobbanásban, egy akaratban egyesüljön a magyar a magyarral és akkor majd a magyar erő visszaszerzi a régi határokat. Akkor majd lehet beszélni — ha már mindenki azt sem tudja jólétében és unalmában, hogy mit csináljon —- a magyar trón betöltéséről. A kormány iránt meggyőződéses bizalommal viseltetvén, a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosán üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy az előttem szóló Jánossy Gábor t. képviselőtársam zamatos beszédének több tételével egyetérthetek. így egyetértek vele abban, hogy a magyar törvényeket lehetőleg magyar nyelven kellene megszövegezni és hozzájárulok ahhoz is, f hogy Arany Jánosnak vagy Gárdonyi Gézának a nyelvén szövegezzék meg a törvényeket. Az utóbbit különösen ajánlom, mert az is benne van, hogy: «ögye mög a fene!» (Jánossy Gábor: De akkor itt is úgy beszéljünk!) Eszembe jut régi hivatali praxisomból egy hivatalos rendeletnek a címe és amikor a magyar törvénygyártás magyartalanságáról beszélnek, ez mindig kísért bennem. Egy magas állami hivatal küldött le egy alárendelt hivatalnak egy rendeletet, amelynek a következő címe volt (olvassa): «Körrendelet az öngyilkosságot sikertelenül elkövető tagnak a kísérlet sikertelensége folytán bekövetkezett ideiglenes keresetképtelensége esetére nyújtandó táppénzek kiutalása tárgyában.» (Jánossy Gábor: Nem a Borsszemjankóban volt ezl) Nem, ez egy kiadott rendelet címe, amelyet természetesen fel kell bontani, elemezni kell, magyarra