Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. az én igénytelen elgondolásom szerint azt meg is lehet oldani. Ne méltóztassék ezt tőlem nagyképűségnek tekinteni; akik ismernek, azok úgy sem tételezik ezt fel rólam, mert a nagyképűséget igazán ki nem állhatom. A június 12-én megnyitandó londoni nemzetközi, nem konferencián, hanem értekezleten, úgy olvasom, 120 miniszter vagy miniszterviselt legkiválóbb közgazdasági tényező, diplomaták, magyarul külügyi szakemberek és egyéb pénzügyi kiválóságai a világnak vesznek részt (Propper Sándor: Az összes bábák ott lesznek!) Ez külpolitikai dolog,méltóztassék meggondolni, nehogy elrontsuk a londoni konferencia eredményét és sikerét ezzel a közbeszólással. (Derültség.) A költségvetés tárgyalása alkalmával a külügyi költségvetés tárgyalásánál egy rövid .felszólalás keretében azt mondtam a külügyminiszter úrnak hogy én arra a londoni világgazdasági értekezletre, ahol a megkergült világgazdaságot akarják, mint a megkergült birkát megyógyítani a világ összes tudósai, ha rajtam állna a kiváló szakemberek^ mellett elvinnék oda magammal^ egy kisgazdát, egy földmívest, tgy munkanélkülit, egy szegény nyolcgyermekes családos éhező tisztviselőt és egy iparost, akinek ipara nem megy, egy kereskedőt, aki a boltját becsukta, de nemcsak magyart, hanem minden nemzetbelit. Amit mondok, annak nagy jelentősége van. Ha mielőtt a «mindent meggondoltam, mindent megfontoltam)) szavak elhangzottak volna, — nem mi akartuk a háborút a világháború legnagyobb mártírja, Tisza István volt az, aki ellenezte a háborút, — mondom, ha a háború megüzenése előtt, ami az oroszok részéről történt, összeült volna egy orosz muzsik egy magyar gazdával, egy német iparos egy francia iparossal, ha a világ összes háborúba keveredett nemzeteinek polgárai összeültek volna és azt mondották volna: «Testvér, ember vagy, az Isten egyformáknak teremtett bennünket, te sem bántottál engem, én sem bántottalak téged, miért öldököljük egymást, miért tegyük hitveseinket özvegyekké gyermekeinket árvákká, miért csináljunk viruló országainkból siralomvölgyét, pusztaságot?)), akkor talán nem jutott volna az emberiség oda, ahol most van. És ma is azt mondom, hogy azok a kiváló szakemberek, a világgazdasági, pénzügyi, külpolitikai lángelméi nem érzik a saját bőrükön úgy & világgazdasági válság és a tömegmészárlás, a világháború átkát, mint a dolgozó és a nemzeteket, az államokat fenntartó népmilliók, mert ha azoknak a kiküldöttei jelenhetnének meg és kiönthetnék szíveiket, akkor a londoni nemzetközi világgazdasági értekezletnek meglenne a maga kívánatos eredménye. (Kabók Lajos Ez igaz!) Akkor is kértem, most is kérem a melyen t. kormányt, méltóztassék hivatalos útra terelni a magyar revízió kérdését. Ezzel kapcsolatban beszélek a Habsburg-restaurációról, bár az ezzel semmiféle kapcsolatban nincs. Engedelmet kérek, mindkét kifejezés idegen az én szívemtől, a Habsburg is, meg a restauráció is, (Derültség.) méltóztassék tehát megengedni, hogy elsősorban megemlékezzem a mi nagy kiváló jóakaróink között az olasz nemzetnek méltán bálványozott vezéréről, Mussoliniról, akit én ma a világ politikusai között a legelsőnek tartok, akit politikai szempontból, csendes elgondolásomban, szinte napóleoni lángelmének tartok- Semmi érdekem sem ülése 1933 június 9-én, pénteken. 179 fűződik ahhoz, hogy ilyennek jelentsem ki, mert nem kértem és nem kérek tőle semmit, hiszen nem is tudok olaszul, (Derültség.) Mussolinire és MacDonaldra, — ezt az utóbbi nevet azért mondom ilyen jól, mert Nagy Emil igen t. képviselőtársam megtanított, hogy így kell kiejteni, különben magyarul szoktam az idegen neveket kiejteni (Derültség.) — ezekre a kiváló nagy emberekre nem áll az, hogy a világ rólunk nem tudott semmit. Dehogy nem tudott. Dante is beszél rólunk a Paradicsom XIX. fejezetében. Nem arról a paradicsomról van szó, amelyet a magyar föld termel, hanem az «íl paradiso»-ról, arról a gyönyörű remekműről, amelyet Dante írt. De nemcsak Dante tudott rólunk, hanem ott van Cavour, ott van Garibaldi és az egész olasz nemzet, amely a mi édesapánknak, amikor nem volt hova fejét lehajtania, menhelyet adott. Szóval Dante azt mondja a Paradicsomban: «Öh boldog Magyarország)), — akkor boldog volt — «osak ne engedd gyötörni már magad. »A francia Beranger, a franciák Petőfije, akiért Petőfi rajongott, azt mondja: «A magyar népet szeretem és csodálom. Boldog vagyok, hogy néhány költője nevemet az ő nagy költőjük nevével, Petőfi Sándoréval hozta kapcsolatba.)) A német egység megteremtője, Bismarck herceg, akivel szemben a doorni koronás száműzött, — nem az én megállapításom, hanem a saját hazájabeli történettudósok megállapítása — akkor követte el a legnagyobb hibát, amikor máról holnapra félreállította mint fiatal kezdő rex és imperátor, Bismarck is azt mondja: «Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.» Nekem pedig Bismarck tetszik nagyon, mert a legnagyobb német volt és a sági bort itta. Ezt történelmi okmányokkal tudom bizonyítani. (Elénk derültség.) Egy másik német, Grimm Hermann, a nagy nyelvtudós azt mondja: «Petőfiben olyan embert látok, kit minden népek legnagyobb költői közé kell sorolni.» És azt mondja a franciák legnagyobb romantikus költője és írója, a szabadságnak, a francia demokratikus népi köztársaságnak legrajongóbb híve, aki eleinte royalista, legitimista volt,^ Hugó Viotor: «Magyarország nem halt meg és nem hallhat meg, mert a nemzetek halhatatlanok. Ez a kiváló nemzet ki fog törni sírjából.)) Mintha megálmodta volna a mi tragédiánkat, ahová a zsarnokság fektette. «Addig, amíg az erény, a hősiesség, a függetlenségi szellem a dicsőség és a szabadságvágy élni fognak, Magyarország is élni fog.» Es last not least, — ennyit tudok még ógörögül (Derültség.) — méltóztassanak meghallgatni a legnagyobb közgazdasági tudósnak, MacKinleynek a következő szavait: «Magyaror szagot a természet is egységesnek és oszthatatlannak gondolta. Gondolják meg r* csehek, románok és szerbek, hogy a gonoszul szerzett javak veszendők. A történelmi szükségszerűség előbb-utóbb önmagától fog érvényesülni. Magyarország teljes földrajzi egység, amelyet büntetlenül nem lehet megbontani.)) Most ezzel kapcsolatban rátérek az úgynevezett Habsburg-kérdésre, vagyis a királykérdésre, vagy más szóval a legitimizmus kérdésére. CPropper Sándor: Most tegyen hitvallást a köztársaság mellett!) Méltóztasséik csak rámJbízni, t. képviselőtársam, hogy erről a kérdésről mit mondok. Griger Miklós igen t. barátom, kedves képviselőtársunk, akit minden megnyilatkozásában 26*