Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 19 ben volt egy másik iskola és ott egy év előtt történt a következő eset: Egészen karácsonyig jártam utána, amíg végre karácsonykor egy vidéki tanerőt adtak az iskolához és a tanév megkezdődött. Újév utáni héten kezdték meg a fiúk a tanulást. Nagyon természetesen ráfoghatjuk, hogy az a tanuló, ki ebbe az iskolába járt, egy teljes évet veszített el. Ismételten tisztelettel kérem a kormányt erről a helyről is, legyen szíves mindezeket megszívlelni és minthogy vannak tanerők nagy számban, akik kenyér nélkül futkosnak, helyezze be ezeket olyan helyekre, ahol igen nagy szükség van rájuk. (Helyeslés.) Igen sokszor elhangzik itt az is, hogy a tüdőgümőkór általában pusztít 'ebben a szerencsétlen országban. Szintén kerületemben van egy iskola, amelyet 60 esztendővel ezelőtt .alakítottak át ia. tanyák között istállóból, egy alacsony, sötét iskolává, egyetlenegy tanteremmel, egyetlenegy tanerővel. Rozoga, vályogból épült, hajlotthátú építmény ez, amely majdnem összerogy. Abban az egy teremben 109 tanuló jár egy tanerő keze alá. Ilyen dolgokban a múlt évben már kértem a kultuszminisztérimot, a helyszínen vizsgálat is volt, és megállapították, hogy tarthatatlan az állapot, azonban azóta segítséget nem kaptáim. De ugyanígy vagyunk az óvódákkal is. Éppen a szomszéd kerületben már kilenc hónapja nincsen az óvodában óvónő, pedig sokan vannak előjegyezve, sokan kérik és, tudomásom szerint, még ma sincs behelyezve az óvónő, pedig ez az óvoda éppen egy szegény községben van, ahol az a szerencsétlen édesanya is rá van utalva, hogy elmenjen dolgozni, keresse a család kenyerét, mert egyébképpen nagy nélkülözésnek van kitéve. Most nem tud elmenni az anya, le van kötve. Ha az óvodában volna óvónő, akihez bejárna 40—50 .gyerek, körülbelül 20—25 anyát szabadítana fel a nappali gyerekgondozás alól, ezek mehetnének munkájuk -és kenyérkeresetük után. Még nagyon szeretném, mert nem hallottam ígéretet arra, hogy például a most folyó árveréseket a kormány a legsürgősebben megszüntetné r legalább addig, amíg az új termést betakarítanák. Azt hiszem, kiszámításból csinálják meg a hitelezők, hogy közvetlenül a gabonaérés előtt, közvetlen az aratás előtt tűzik ki az árveréseket és hajtják végre, azért, mert amíg a földtől el nem választotta a termelő a termeivényt, addig, ha árverés alá kerül a birtoka, a kis földecskéje az a termény a földhöz hozzátartozandónak minősül és természetesen az is elkel vele. Pedig tessék elhinni, nagyon fájó szívvel esik annak a gazdának, sőt talán az életről is lemond némelyik, amikor látja, hogy amikor a kenyér a szájában van már, amikor megfogta, a termést, mert következik atz aratás, amely talán a jövőjét is hivatott volna, biztosítani, akkor árverezik el, és nemcsak a kis birtokocskája, hanem az egész évi munkálata is elárvereztetik és elkonfiskáltatik. Nagyon kérem erről a helyről az igen t. kormánvt, szívlelje meg ezt és legalább az uj termés betakarítása előtt szüntessük meg, függesszük fel az árveréseket. Hiszen nagyon sok ember, ha például a termést megfoghatná, ami neki kenyérnek, vagy a család fenntartására nem kell, annak árát azonnal beszállítaná hitelezőinek, mert ai falu népe még annyira becsületes, hogy elvállalja adósságát, nem tagadja meg es nem csinál huncutságból olyat, hogy JCÉPVISEXŐHÁZI NAPLÓ XVII. i. ülése 1933 június 9-én, pénteken. 169 , félrerakja amije van, hanem igenis, feláldozza ! ós adósságát befizeti. Csak módot kell nekik adni erre. Van köztük olyan,, aki, ha iá Mindenható Isten megfelelő termést ad, különösen, ha ezzel kapcsolatban még egy kicsit az ára is felmenne talán még el bírna vegetálni " úgy, hogy valamikor talán önmagától megoldódnék némelyik kérdés, ha mindjárt a kisebb százalék kérdése is. De ha egy embert tudunk is megmenteni, az is valami. (Ügy van jobbfelől.) A költségvetés tárgyalása kapcsán hallottam, a kereskedelemügyi miniszter úr ígérte, hogy a vasúti szállítási tarifákat lejjebb szállítja. Szintén tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ezt ne halogassa sokáig, mert éppen új termés előtt állunk és nagyon természetes, hogy az új termés előtt leginkább piacra ke1 rülnek azok a termeivények, amelyeket a terj melők előbb termelnek és akkor van a legnagyobb szállítás. És ma megtalálták az orj vosságot a kereskedők arra, hogy megkerüli jék a vasútat, mert az én községemből éppen most, körülbelül egy hónap óta vagy hat hét [ óta, több mint 200 vágón kukoricát szállítottak el kocsin, kétlovas fogatokkal le a Tiszára, hajóra, 72 kilométernyire,, mert sokkal jobban jöttek ki kocsifuvarozással, mint vasúttal. A vasút ugyanis Orosházáról a hajóállomásig 1 pengő 10 fillérért szállít métermázsánkint, a fuvarosok pedig elvitték 68 fillérért. De van itt még egy másik kirívó példa is. Kora tavasszal, amikor megkezdődött a heremagszállítás, miután egy-egy kereskedő egész vagónrakományt a mi vidékünkön összeállítani nem tudott, ha vasúton akarta volna szállítani, r darabáruként kellett volna feladni áruját. A heremag tarifája, ha darab| áruként adják fel, métermázsánkint 4 pengő | 50 fillér Budapestig. Hódmezővásárhelyi fu[ varosok azonban elhozták métermázsánkint 3 pengő 20 fillérért, mégpedig úgy, hogy ab| ban a 3 pengő 20 fillérben vittek a kereskej dőnek vissza rizskását, gyufát, cukrot,

; melyik mit rendelt; nem vasúton szállították ezt le, hanem elhozták azok a fuvarosok ugyanabban a 3 pengő 20 fillérben. Azt hiszem, ez talán nem gazdaságos politika, mert így teljesen tönkremegy a vasút; hiszen az utóbbi időben már az utasok is, ha közelebbi útra mennek, gyalog mennek, mert drága a személytarifa is, ha pedig hosszabb útra mennek, különösen kereskedők ha vásárra mennek, négyen együtt mennek egy autóban és ez még annyiba sem kerül, mint amennyibe a személyi tarifa kerülne a vasúton. Azonkívül az autó odaviszi őket a tetthelyre és akkor indulnak, amikor akarnak. Nagyon helyeselném, ha a kereskedelemügyi miniszter úr a leggyorsabban beváltaná igéretét, még mielőtt a nagy szállítások és a nagy forgalom megkezdődik, ^mert én azt hiszem, hogy a vasút dificitjéből is el tudnánk tüntetni valamit, ha az^ Államvasutak a mostani tarifát lejebb szállítanák, mert akkor mindenki inkább vasúton szállítana. Például Orosházán is a kereskedők sokkal szívesebben szállították volna azt a 200, vagy 250 vagon tengerit is vasúton, mert akkor nem kellett volna nekik annyira ellenőrizni stb., de miután emigy sokkal gazdaságosabb volt nekik, mert 42 fillért megtakarítottak métermázsánkint, — s ha ebből 21 fillért a termelőnek adtak is, még mindig megmaradt nekik tiszta nyereségül 21 fillér és az is valami — kocsin szállíttatták a tengerit. Sokan csodálkoznak, hogy ná25