Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. cég kapja meg- Balogh János járadékos tizenhárom pengőjét!) Legújabb bizonyíték erre a baleseti sérültekről szóló rendelet: a munka rokkantjainak a kenyerét rövidítik meg, és az indok ehhez az Oti-nak deficitmentessé tétele. Ezzel a hazugsággal takarják le a munkáltatóknak a bolettáért cserébe adott nemzeti ajándékot. Amit az egyik oldalon az ipari vállalatoknak fizetni kell a bolettáért, azt a másik oldalon ezekkei a szerencsétlen munkás rokkantakkal fizettetik meg. Ennek az összegnek semmi köze sincs. az Oti. deficitjéhez, hiszen a baleseti járadékokat a felosztó, a kirovó rendszer alapján megtérítik m az összeget előlegező Oti-nak. (Propper Sándor: Most kifosztó rendszert csináltak a kirovó rendszerből! — Kertész Miklós: Ellenérték a fázisadó emeléséért!) Ehhez a nemzeti ajándékhoz járul azután a termelés nyugalmának biztosítása címe alatt a rendőri asszisztencia a munkabérek és munkafeltételek lenyomásához. Ha egyéb nem, ott van egy kis bolsevistavád a nagyobb kenyérért jelentkezők ellen, az ipari és agrártérek lenyomásának- segítségére. A kormánynak pedig minden kartellellenes fogadkozása és a kapitalizmus kinövéseinek lenyesegetését igérő szólama ellenére kiéleződött a Staat ohne Wirtschaft jelszava és ereje, hogy az állam ne avatkozzék be. A tőke szabadságát emlegetik, az állam beavatkozását csak akkor fogadják el, amikor deficites vállalatokat kell szanálni, amikor deficites vállalatokat kell talpraállítani, amikor vámok, adók, vagy adóelengedések kellenek, amikor tarifák, szubvenciók és törvényes rendelkezések kellenek a fogyasztónak gúzsbakötésére és előnyére a fa-, tej-, szérum- és élesztőkartellnek — miért menjek végig a közel 300 kartellen —, amelyek így vagy úgy, megtalálják a maguk számítását ebben a nagy fogadkozási szólamhadjáratban is. Nyers őszinteséggel állítja szembe ez az elgondolás az élethez való jogot a gazdálkodáshoz való joggal és a tőkek^pzés címét adja a munkabérelkonfiskálásoknak. Nyíltan folyik az uszítás a szociális terhek ellen. Ügy állítják be a kérdést, hogy szociális állam, magas közteher, tiszta jogállam, alacsony köz* teher, és ebből kiindulva tagadják az állam szociálpolitikai kötelezettségeit. Nyi.tan folyik az uszítás a terheket jelentő kultúra ellen is és ehhez most azok, akik ezt csinálják, kész segítséget kaptak az új .kultuszminiszter leépítő, lebontó munkássága által is, aki álszenteskedve vizsgál minden kultúrpolitikai irányzatot, hogy vájjon az gazdaságos-e és elősegíti-e a nép vagyonosodását, mert eddig nagyon vigyáztak és ügyeltek erre. Ez van a parlamenten kívül. A parlamenten belül elég, ha ennek igazolására megnézzük az osztály államnak a tükrét. (Buchinger Manó: Elég, ha megnézzük ezt a parlamentet! Le kellene most fotografálni! — Propper Sándor: Ügy van! Felhatalmazási javaslat kormány nélkül és három kormánypárti képviselővel! — Jánossy Gábor: Ne zavarják saját elvtársnőjüket! — Propper Sándor: Ráérünk négy napig! Buchinger Manó: Az ügy érdekében zavarjuk! — Jánossy Gábor: Miattam csak zavargassák! — Propper Sándor: Cafrang ez, nem parlamentarizmus ! — Elnök csenget.) Elég, ha megnézzük az osztályállam tükrét, a kö.tségvetést, hogy megállapíthassuk ennek az egész játéknak az osztály jellegét. A világháború utáni költségvetések egy bizonyos mértékben eltolódást mutatnak a ülése 1933 június 9-én, pénteken. 165 szociális állam jellege felé. A számadásokban, a számadatokban is kifejezésre jutott a munkásosztály megerősödése. Elsősorban természetesen Angliára, Franciaországra és Németországra gondolok, hiszen minálunk nagyobbrészt hiúsági és párthatalmi szempontok irányították azokat, akik a költségvetést ezen a területen összeállították. Amit azonban ezen a területen a munkásság viszakapott az áldozatokból, nem ért fel a régi háború likvid áfásának és az új háború előkészítésének költségeivel. Ennek következtében duzzadt elviselhetetlenné és mindent megfőj tóvá az adóteher. A túladóztatás azután felszabadította a szociális és kulturális kötelezettségek elleni demagógia. És nagyon érdekes, hogy aki a munkásbiztosítás leépítését és a kulturális intézmények megszüntetését olyan bátorsággal követelték, azok sohasem merték kifogásolni a, békebeli kiadások sokszorosára emelkedett rendőri, csendőri, karhatalmi kiadásokat, a leventézést, a polgári cím alá rejtett repülésit, a gázvédelmet, a hadügyi kiadásokat s ehhez csak fuvolahangon és csak helyeslőleg mertek hozzászólni. Ilyenformán szociális és kulturális kiadások fokozatosan visszaszorultak. Osztályharcos költségvetésünk ma már nemcsak visszaállította a bevételek és kiadások háború előtti jellegét, amikor a munkásság felé az államnak semmiféle kötelezettsége nem volt. és amikor a munkásságot csak az utca csőcselékeként kezelték, hanem fokozta és kimélyítette az egyes feladatkörök közötti szakadékot. (Jánossy Gábor: Sohasem kezelték így á munkásságot! — Kertész Miklós: 1912. évi május 23-ika!) Most a költségvetést, a felhatalmazást nézve, látjuk, hogy rendőrállam lettünk. Mini tegnapelőtt egyik képviselőtársam elmondotta. 693 millió állami bevételből csak 247 millió a közvetlen bevétel, 346 millió a fogyasztást, az élelmet, a megélhetést terheli, tehát a hatgyermekes munkásember jobban megérzi, mint a magános milliomos. És ez fokozódik azokkal a bejelentésekkel, amelyeket tegnap a pénzügyminiszter úr szájából volt szerencsénk hallani. (Kertész Miklós: Elképesztő dolgok voltak!) Szédítő az aránytalanság- a karhatalom és a közegészségügy, a laktanyák és a kórházak, a lótenyésztés és az iskola, az emberpusztítás és az ember védelem céljaira előirányzott összegek között. Agrárország* t vagyunk, és szédítő az aránytalanság az agrárcélokra, a mezőgazdasági oktatásra, a falumentésre, a településre szánt összegek és a nagy agráriusok segélyezésére juttatott milliók között. Elég, ha a bolettára és a kataszteri földadó megállapítására emlékeztetek. Ezek mind letagadhatatlan, számokban is. írásban is ellenőrizhető tények. Mi volna tehát az a változás, amejy a kritikát szordinóra kényszerítené a maga akaratából és nem hatalmi r intézkedésekből^ Tisztára egy relatív szemlélődés az, amely jobbat és szebbet lát nálunk.^ mint másutt van. Németország feketehimlőben fekszik, mi pedig maláriások vagyunk. Mondhatnám egyszerűen azt is, hogy mocsárlázasak. A betegség külső jelei ugyan mások, de egészségről sem itt, sem ott nem lehet beszélni. T. Ház! Egyre jobban tolakodnak elő azok a még mindig élő erők is, amelyek 1919-ben nem jutottak odáig, hogy tökéletesen kitombolják és kiéljék mag.uk

at. Ma már Orgoványtól a frankhamisításig minden résztvevő el-