Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. gítségért vazallusokká váljunk. (Ügy van! , Ügy van! a baloldalon.} Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az impériumnak az a gondolata, amely ellen küzdőt-. tünk, nem Ausztriából, illetve az osztrák örökös tartományokból és nem a Habsburgoktól ered. Ami mindenekelőtt Ausztriát, illetve az Örökös tartományokat illeti, -~ mert hiszen Ausztria, mint nemzet, csak a legutóbbi időben van kialakulóban — ezek az osztrák örökös tartományok a történelem folyamán éppúgy panaszkodtak, mint mi is panaszkodtunk volt, hogy az ő anyagi erejüket túlzott mérvben veszik igénybe a nagyhatalmi célok szolgálatában, hogy az ő embereiket nem kellő számban alkalmazzák az udvarnál és a közjogi méltóságok betöltésénél és hogy általábanvéve a xxagyhatalmi érdekeknek a szolgálata nem ad módot és időt az ő sajátosságaik megfelelő ápolására. Ami pedig a Habsburgokat illeti, az impérium gondolata már a Habsburgok előtt is élt az azelőtti német-római császároknál, nevezetesen és különösen a Hohenstaufok idejében; és élt és most látjuk, hogy különös virulenciához jut a Habsburgok után is a Hitlerféle Németországban. (Ügy van! Ügy van!) Hogy ez mennyire így van, azt hiszem, mindenki egyet fog érteni velem, aki csak egy részét elolvassa annak az Anschluss-irodalomnak, amely most olyan bőséges nyomtatványokban és könyvekben áll rendelkezésre. Ebben az Anschluss-irodalomban mindenütt egy német kulturális egységről van szó, amely adott tény Közép-Európában; amelynek hordozói nemcsak az egyes német országok és tartományok, hanem hordozói azok a német települések, azok a különböző diaszpórák is, amelyek Közép-Európában mindenütt fellelhetők. Azt mondja ez az irodalom, hogy ezekben a német tartományokban, településekben és diaszpórákban képviselt szellem az, amely a maga univerzalitásánál fogva alkalmas arra, hogy kiegyenlítse, megbékítse, összehozza egymással a népeket; szemben a kis államoknak és nemzeteknek önző és türelmetlen nacionalizmusával, amely önző és türelmetlen nacionalizmusnál fogva ezek a kis államok nem alkalmasak arra, hogy ők biztosítsák a népeknek a békét és a gazdasági prosperitást. Azután az van ebben az Anschluss-irodalomban, hogy nem lehet a gazdasági kérdéseket sem merőben mechanikus alapokon megoldani és nevezetesen nem lehet egy olyan mechanikus egységet képezni, amely csupán a gazdasági nézőponton keresztül próbálná összefogni Közép-Európának és a Duna völgyének népeit, hanem, hogy itt szükség van arra az organikus egységre, amelyet kétségtelenül képez és jelent KözépEurópa akkor, ha annak Bécs a szíve, Berlin az agya, a teste pedig áthúzódik Csehszlovákián és Magyarországon is. Ezzel az imperialista elgondolással és szellemmel szemben keresem a védekezést a Habsburgok restaurációjában. Keresem elsősorban azért, mert mindenesetre erősebb és a^ nemzetek társadalmában nagyobb jelentőségű egy olyan állam, amelynek valamennyi szerve ki van építve, mint az olyan állam, amelynek éppen a legfontosabb szerve, a király, csak a törvények holt betűjében él. (Ügy van! Ügy van! a balközépén.) Elvégre Magyarország közjogi pozíciójának biztosításáról van szó. A magyar közjognak legelsőrendű alkotása a Szent Korona tana és a Szent Korona tana mindaddig nem valóság és nem ható erő, amíg ez a ülése 1933 június 9-én, pénteken. 159 restauráció meg nem történik. {Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Másodszor keresem a védekezést ós az eszközt r az említett törekvésekkel szemben a restaurációban és nevezetesen a Habsburgok restaurációjában azért, mert már az ő családi történelmük is garanciát nyújt nekem arra, hogy megfelelően tudnak vezetni egy olyan küzdelmet, amely az ellen az imperialista törekvés ellen irányul, amely porosz vezetés és berlini szupremácia alatt akar a Duna völgyében impériumot teremteni. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Harmadszor eszközt és megoldást látok a restaurációban az említett törekvésekkel szemben azért, mert úgy látom, hogy a legitim magyar királyság vonzóerőt képes gyakorolni a Duna völgyének olyan népeire és olyan országaira, amelyek abban az esetben, ha ez a vonzóerő velük szemben legalább paralizálólag nem érvényesül, akkor a német impérium gondolatának vonzókörébe esnek. Egy ilyen restaurált magyar királysági — és ezt hangsúlyoznom kell — békében, barátságban élhet a német birodalommal, egy olyan német birodalommal, amelyet bismarcki elgondolású és bismarcki politikának a. szelleme vezet. Ami ellen mi évszázadokon át küzdöttünk és ne adja az Isten, hogy küzdenünk kelljen a jövőben, az az imperializmus gondolata és nem egy olyan Németország, amelyet bismarcki tradíció, Bismarck politikája és elgondolása szerint vezetnek. Méltóztassanak megengedni, hogy továbbmenjek. A t. miniszterelnök úr azt mondotta,. vagy legalább is mondhatta, hogy nem járulna hozzá és nem menne bele valamely olyan államszövetségbe, vagy szerződésbe, akár gazdasági, akár politikai természetű legyen az, amely veszélyeztetné a magyar szuverenitást. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ismét teljesen egyetérthetek vele. Hangsúlyozni kívánom, hogy a magyar legitimizmusnak kezdettől fogva az volt az álláspontja és ez az álláspontja nem változott egy jottányit.^ sem, hogy a magyar királyra Magyarországnak van szüksége és hogy a magyar királynak a kérdése magyar kérdés. Az azután, hogy egy restaurált magyar királyság hogyan és milyen politikai, vagy közjogi összeköttetésbe lép más államokkal, teljesen külön kérdés, amelynek a megoldása két szuverén akaratnak az egymásratalálásától függ. (Ügy van! a balközépen.) Az egyik szuverén a magyar törvényhozás, a másik annak a népnek, vagy országnak a törvényhozása, amely ilyen kapcsolatot netalán létesíteni óhajt. Ha .pedig azt méltóztatnak tőlem kérdezni, hogy vájjon nem félnek-e ilyen kapcsolat létesítésétől, mint amilyenről szó van, azt kell válaszolnom, hogy a magyar főhatalomnak, a magyar királyságnak a kérdése olyképpen rendeztessék és olyképpen oldassék meg, hogy ugyanaz alatta király alatt más nép és más ország is kívánjon élni, amint viszont nem szolgálna különös nemzeti büszkeségemre az, ha a magyar királyság és nevezetesen a főhatalom kérdése olyképpen rendeztetnék véglegesen, hogy azalatti a főhatalom alatt soha seminiféle más nép és ország ne kívánjon élni. Ügy látjuk az utóbbi idők történetéből, hogy ahhoz, hogy a nemzetek a maguk gazdasági, szükségleteit megfelelően kielégíthessék, nagyobb gazdasági területek kialakulására van szükség. És azt is látjuk, hogy ezeknek a nagyobb gazdasági területeknek a kialakítása