Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

Áz országgyűlés képviselőházának 196. ütése 1933 június 9-én, pénteken. 15á rálykérdés megoldásának legalább is az elő készítésével. Mert hiszen egy ilyen egészséges megindulás, amelyre bátor voltam célozni, nem túr el hibrid állapotokat sem a közjog terén, rem nem bírja ki azt, hogy az állam testén egy állandó nyilt seb legyen, mert az ilyen nemzet nem vehetne részt sikeresen semmiféle oly formáció megalakításában, még kevésbbé ienntartásában, amelynek keletkezése és fennmaradása Európának feltétlenül nagy érdeké r jelentené. t A királykérdésnelc megoldatlanul való hagyása pedig nézetem és érzésem szerint tényleg nem egyéb, mint a nemzet testén egy sebnek állandó nyitvatartása, amely könnyen mérgező folyamatot idézhet elő a nemzet szervezetében; eltekintve attól, hogy a lelkekben idővel olyan reakciót is idézhet elő, amely nagymértékben megbosszulhatja magát. Ne felejtse el a világ, mert mi nem felejtjük el, hogy Ma gyarországon a király és a koronázás sokkal többet jelent, mint bárhol másutt az egész világon, azért, mert tulajdonképpen nem jelent mást és egyebet, mint a nemzeti élet teljességét, eltekintve attól, hogy a korona egy szent relikvia, egy oly nagy kincs, amelyre a nemzet ezer év óta kegyelettel, szeretettel és hódolattal tekint. Azért van az, hogy Szent István birodalmában — s ezt mutatja a történelem is, — csak akkor tud a nemzet öntudatos állami életet élni, ha koronázott királyával egyesítve van. Kétszeresen számdomraméltó és kétszeresen' csonka tehát ez a nemzet, ha a maga megcsonkítottságán kívül állami teljességét sem bírja megtalálni a Szent Koronában.. (Űpy van! Ügy van! a balközépen.) Le gyen tehát mindenki tisztában azzal, hogy az úgynevezett ki rálykérdés megoldása nem jelenthet agresszivitást a mi részünkről semmiféle irányban, hanem jelenti a feljajdulást, az óhajtást, a kívánságot egy önálló nemzeti értelemben teljes állami élet után. És ha bele tudott nyugodni a világ abba, hogy Magyarország annyi viszontagság után mégis királyság maradhasson, akkor nézetem szerint, logikusnak kell tartania azt is, hogy valamikor királyunk is legyen. En erről a témáról tudatosan nem beszéltem eddig, mert nekem is az volt az érzésem, hogy ennek megoldása tényleg sokáig nem volt időszerű. Ma azonban tudatosan sürgetem a kérdés előkészítését, mert nemcsak Magyarország érdekében, nemcsak a Duna medencéjében kialakítandó államszövetség biztosítása szempontjából, hanem mindenekelőtt, merem állítani, a revízió teljessége szempontjából tartom szükségesnek, mert nekem az a meggyőződésem és ezt merem állítani, hogy a magyar feltámadás csak akkor nem lesz álom és csak akkor válik élő valósággá, mint ahogy azt a miniszterelnök úr szekszárdi beszédében olyan yzépen mondotta, ha ez a duplán megcsonkított nemzet alkotmányos királyának megkoronázása által végre megkezdheti öntudatos állami életét. (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) Nagyon kérném tehát hazaszeretetem egész melegével a magyar királyi kormányt arra, hogy ennek plauzibilitásáról, ennek szükségszerűségéről igyekezzék egész diplomáciai apparátusával az illetékei hatalmakat meggyőzni, mert ha ezt nem tenné, azt kellene hinni, hogy általunk nem ismert belső okok azok, amelyek őt ebben a tekintetben paralizálják és a nemzeti feltámadást késleltetik. ? T. Ház! A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt május 19-i határozatában újból KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. leszögezte azt a két kardinális tételt, amely politikájának pilléreit képezi. Az egyik az, hogy irányzatunk továbbra is keresztény és nemzeti marad. (Helyeslés a balközépen.) Azt hiszem és akarom remélni, hogy ezen a téren önökkel sokszor találkozni fogunk. A másik az, hogy közjogi álláspontunk a leghatározottabban a jogfolytonosság elve, amelyből a királykérdésnek, a legitimitás alapján való megoldása önként következik. Itt azonban — fájdalom — ugylátszik, útjaink egymástól elválnak. Kimondta továbbá ugyanakkor a párt, hogy nem előlegez ennek a kormánynak támogatást, ami végre természetes, mert amint a miniszterelnök úr is konstatálta, olyan közjogi differencia választ el ben/nünket, amely áthidalhatatlan mindaddig, amíg a miniszterelnök úr ezt az álláspontját meg nem változtatja. Ezt az álláspontunkat azonban nemcsak ebből az okból szögeztük le így, hanem leszögeztük elsősorban azért, mert teljesen szabadon akarunk ezentúl határozni arról, hogy adandó esetekben milyen álláspontot fogunk elfoglalni a kormánnyal szemben. Ez a.szabadság biztosítja a párt teljes függetlenségét, amelyet nézetem szerint, semmiképpen sem tudnánk megőrizni, ha a párt magát akár balra, akár jobbra leszögezné, mert ez mindig akadálya és akadályozója lenne annak az elhatározási szabadságnak, amely viszont biztosítja teljes függetlenségét. T. Ház! Meggyőződésem szerint ez felel meg a legteljesebb alkotmányos és legtisztultabb parlamenti felfogásnak és egy konstuktív ellenzéki politika lehetőségének. Mindezekből kifolyólag, minthogy én a kormány iránt megfelelő bizalommal nem viseltethetem, az appropriációs törvényjavaslatot nem fogadom el. f Élénk éljenzés

r és taps a balközépen. — Ulain Ferenc: A tízéves házasságnak vége!) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Patacsi Dénes! Patacsi Dénes: T. Képviselőház! Nagy örömmel hallgattam előttem szólott képviselőtársamnak igazán nagy tudásra valló és konciliáns szavait, mégis engedjék meg, hogy ne kövessem tovább ezen az úton, tekintettel arra, hogy azt látom, hogy míg mi itt bent az országban azon veszekedünk és azon pártoskodunk, hogy ki legyen a király, azalatt az idő alatt a megcsonkított magyar föld is kiszalad alólunk, {ügy van! jobbfelől.) Amikor elhangzanak ezek a pártoskodások, szomorúan tapasztalhatja minden aggódó, polgári gondolkozású, nemzeti érzésű ómagyar, hogy milyen igaz a latin közmondás: inter duos litigantes tertius gaudet, a két veszekedő fél között a harmadik örül: a köztársaságnak, A költségvetési vita folyamán több kiváló, nagyon értékes felszólalásban még az ellenzéki oldalon is többen elismerték a mai kormány helyes irányát, vonalvezetését ebben a leromlott gazdasági helyzetben is. Igazán azt mondhatjuk, hogy gazdasági életünknek egy jobb jövő felé irányítása következtében a körülöttünk lezajló világkatasztrófák, a gazdasági élet súlyos megpróbáltatásai közepette a mi országunk, ha nem is jó viszonyok között, mert hiszen ma nem lehet jól megélni, de a szomszédhoz mérten tűrhető viszonyok között van. Ettől a megcsonkított országtól minden kincsét elrabolták, ennek ellenére akkor, amikor az arannyal terhelt^ Amerika is ingadozik, a dollár zuhan, kormányunk bel- és külpolitikai vonalvezetése következtében gazdasági életünk a lehető legjobb kezekben van és költségvetésünk körültekintő gondos összeállí23