Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-196

150 Az országgyűlés képviselőházának . rülbelül 234 bírói és ügyészi személlyel kell csökkentenünk, ha azt akarjuk, hogy az ország elbírja az igazságügyi adminisztrációt s bírói és ügyészi kar költségeit. Valahol tehát meg kell kezdenünk a leépítést. A. kir. járásbíróságok száma ma 144. Megítélésem szerint a járásbíróságok száma is csökkenthető volna, de ezt a bíróságot fenn kell tartanunk. Ezek közvetlen közelében vannak a népnek, gyakorlati tapasztalatok szerint kiváló, bölcs bírákból állanak, sajnos, egyes bírákból, de éppen ezért kell kiválogatni — ez az adminisztráció feladata — a legjobbakat és kell, hogy ezek ott helyben elérhessék azt a magas fokot, amelyet a bírói pályán valaki elérhet. A kir. járásbíróságokat tehát, amelyek a néphez közel állanakj nem lehet megszüntetni. Van 24 törvényszékünk és egy törvényszéki kirendeltségünk. Megítélésem szerint, a törvényszék szintén közelebb áll a jogkereső közönséghez és ha kifogásolom is a törvényszéken az egyes bírói intézmény túltengését és szeretnék ott rendet csinálni az igazságügyi adminisztráció révén és visszaállítani legalább a komolyabb bűnügyekben a hármas tanácsot, mégis úgy ítélem meg a dolgot, hogy a törvényszékhez sem nyúlhatunk hozzá. Eggyel tudniillik jöjjünk tisztába. Ma már körülbelül eldőlt az a kérdés, hogy az igazságszolgáltatás jósága az első fok minőségétől függ. A per legfontosabb része a jó ténymegállapítás, ez pedig csak az első fokon lehet. Az első fokon jelennek meg a felek, a tanuk, ott van a közvetlenség, ott közvetlenül látja és hallja a bíró a tényállást. Az a ténymegállapítás a döntő. Jogászor szagban komoly jogi problémáink alig vannak. Méltóztassék elhinni, hogy a per sorsa a helyes ténymegállapításon dől el. Ezért tehát a királyi járásbíróságokat és a királyi törvényszékeiket nem bántanám, legfeljebb igyekezném azokat az adott viszonyokhoz mérten megjavítani, megerősíteni és főképpen a törvényszéken lehetőleg visszatérni a hármas tanácshoz. Hogyan áll a kérdés jogászi szempontbón Ma már kialakult az a helyzet, régi, nagy jogászok — maga Csemegi is — azon a, véleményen voltak, hogy egyfokú perorvoslat teljesen elég. Ez volt a régi jogászok véleménye. Egyébként is vannak ügyek, a járásbíróság nál 200, a törvényszéken 2000, a táblán 500U pengőig, ahol ezek a bíróságok jogerősen ítélkezhetnek, kivéve a haszonbér-, munkabér- és a szolgálati viszonyból eredő pereket. Az egyfokú perorvoslat tekintetében tehát meglehetősen járt úton járunk. Ha nekem van jó ténymegállapító bíróságom, akkor egyetlen egy fontos dolog van, az, hogy legyen egy jó jogászbíróságom a felsőfokon és ez legyen a királyi Kúria. Elérkeztem tehát ahhoz a ponthoz, amely az én elgondolásom szerint tulajdonképpen a lebontásnál a döntő, hogy a királyi ítélőtáblák leépítendők, lebontandók. Nekem, mint büntető jogásznak, — komolyan mondom — szinte fáj látnom, amikor az elsőfokú bíróság ténymegállapításával szemben, a közvetlenség alapján megállapított tényállással szemben a királyi tábla iratok alapján más tényállást állapít meg, — ez nem komoly — esetleg felold és visszaküld. Abban megegyezhetünk, hogy az első fok jó ténymegállapító bíróság legyen. Az igazságszolgáltatás súlypontját át kell helyezni a jó első fokra és jogi vitákban ott legyen a királyi Kúria. A királyi ítélőtáblák tehát ki'96. ülése 1933 június 9-én, pénteken. kapcsolhatók az igazságügyi szervezetből. Az öt királyi tábla megszüntetésével és ugyancsak a királyi főügyészségek megszüntetésével nyerek körülbelül 200 középállású bírót, — s W* millió költséget takarítok meg — ezeket egy időre elhelyezném a törvényszékekhez és a járásbíróságokhoz ugyanabban a rangban s velük megerősíteném és jobbátenném az alsó fokokat. A kiválókat a királyi Kúriára kellene vinni. Viszont a jövőre nézve keresztülvittem a leépítést. Amint mondottam, 1734 királyi ügyész és bíró helyett teljesen elég a mai viszonyok között 1500 bíró, mert, mint mondtam, 1734 bírót, továbbá 8 földbirtokrendezési és 39 közigazgatási bírót, akik mind magas állásban vannak, nem bír el az ország. Az, aki megakarja menteni az igazságszolgáltatást és megakarja menteni általában azokat, alkik hivatalban vannak, ezt csak megfelelő leépítéssel, megfelelő lebontással biztosíthatja és csak ezzel mentheti meg az igazságszolgáltatást is, az államháztartás egyensúlyát is. A harmadik kérdés, amelyről röviden még szólni kívánok, a bírói utánpótlás feladata. Az igazságügyi szolgáltatás területén két esztendő óta összesen Öt gyakornok vétetett fel. Az utánpótlás megakadt. Ez lehetetlen állapot. A jogászifjúság, törvény szerint, ügyvédnél, vagy az igazságszolgáltatás keretében köteles i joggyakorlatát lefolytatni. Ezek szerint törl vény kötelezi az igazságügyi adminisztrációt, hogy módot nyújtson a jogászifjúságnak arra, hogy a megfelelő gyakorlatot elsajátítsa. Illés József képviselőtársunk előadásából tudjuk, hogy 2500 főiskolát végzett ifjút tartanak nyilván, ebből 625 a végzett jogász, a doctor juris. Azt is tudjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr 100 ifjút, a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 50 ifjút vett föl. Nekem az a véleményem, hogy itt minden miniszternek legelső kötelessége gondoskodni arról, hogy az állami adminisztráció keretén belül az ifjúság elhelyeztessék. Ezt nem lehet a beati possidentes álláspontjáról nézni. Az ifjúságról gondoskodni, kell és az nem beszéd, hogy Magyarországon mindenki állást akar. Ezt figyelmen kívül hagyva, azoknak, akiknek lehet, adjunk állást, még áldozatok árán is, mert ez kötelességünk. Ezt a kötelességet az igazságügyminiszter úrnak is teljesítenie kell. Az a kérdés, hogyan képzelem én az ifjúság elhelyezését az igazságügyi adminisztrációban. Mint mondottam, békében 2993 bírónak 1403 törvényszéki jegyző és joggyakornok felelt meg. Most 1734 bírónak 607 törvényszéki jegyzőtitkár felel meg. Amint látjuk, az arány ! helytelen. Feltótlenül szükséges legalább 200 | gyakornoknak az igazságügyi adminisztrációba való felvétele 'az egyensúly helyreállítása végett. Szükséges ez nemcsak az ifjúság elhelvezése okából, hanem az utánpótlás okából is. A bírói és ügyészi szellem külön világ. Ebbe bele kell nevelődni. Ma az igazságügyminiszter úrnak módjában áll a legjobb anyagból válogatni és nagyszerű, megbízható anyagból összeszedni azt a 200 gyakornokot, akiknek költsége mindössze 300.000 pengőbe kerül. 13 millió pengőibe kerül az 1734 királyi ügyész és bíró. 300.000 pengőről van csak szó, amely összeget valahogy elő kellene teremteni. A következők volnának azok az utak és módok, amelyeken talán elo lehetne teremteni. Elsősorban minden királyi ügyész és bíró, aki I a törvényes életkort elérte, nyugdíjazandó; j másodszor,: hatalmaztassék fel az igazságügy-